Szórakoztató Zenészek, 1986 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1986 / 1. szám
(Fotó: Mezey Béla és Kanyó Béla) (Folytatás az 1. oldalról) ról. Nagyon nagy segítséget nyújt a munkánkhoz, színvonalas írásaival, jó témákkal példát mutat a zenészeknek, tájékoztatásával erősíti az OSZK munkáját is.” Nyári Rezső (zenekarvezető, a Budapesti szórakoztatózenészek stb-elnöke): „Engedjék meg, hogy most ne az eredményeinkről, hanem egy, az egész szórakoztatózenei területet foglalkoztató, illetőleg sújtó problémáról szóljak, amelyről szóbeli kiegészítésében Balázs elvtársnő is beszélt. Az elmúlt öt év során a Zeneművész Szakszervezet, az OSZK és az alapszervezetek mindent megtettek annak érdekében, hogy a foglalkoztatási szint ne csökkenjen. Sajnos, ez alatt az idő alatt életbe léptetett új gazdasági szabályozók, valamint az SZTK-járulék nagymértékű emelése nagyon nagy leépítést eredményezett, mind a tánczenei, mind a népizenei területen. Amiért most a népizenei terület problémáit emelem ki, az csak azért van, mert a leépítés itt nagyon nagy mértékű, megdöbbentően nagy, 39%-os. Tudjuk azt is, hogy egyéb dolog is közrejátszott a leépítéseknél: a fegyelmezetlenség, a gyakori szerződésbontás sokszor eredményezte zenekarok további szerződéseinek megszüntetését. Viszont van egy olyan jelenség, amelyre feltétlenül oda kell figyelni. A szerződéses, valamint a jövedelemérdekeltségű vendéglátóipari üzletek vezetői túlzottan nagyfokú szabadságot kaptak mind az üzemeltetésre, mind a személyzet alkalmazására vonatkozóan. Meggyőződésünk, hogy nagyon sok esetben teljesen indokolatlanul csökkentik a zenészek számát, vagy szüntetik meg a zeneszolgáltatást ... A cigányzene hangzásvilágát tekintve bizonyos létszámot igényel, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az előadott dalok, művek kulturáltan szólalhassanak meg. Az volt a törekvésünk, hogy a vendéglátóiparban dolgozó zenészek igényesebb műveket is tartsanak műsorukon, hiszen képzettségük, felkészültségük módot ad erre. Sajnos, a legtöbb étteremben minimálisra csökkentett létszám ezt nem teszi lehetővé. Meggyőződésem, hogy egy kulturáltan megszólaló, zenekari összhatást nyújtó együttes olyan vonzerő, amely képes az adott étterem számára nagyobb forgalmat biztosítani. Ezt nem akarják sokan megérteni. Sok bérlő, amikor megkapta az üzletét, azonnal leépítette az addig ott dolgozó zenekart is. Nem egy csárdában orgonista dolgozik. Az arra illetékes szerveknek meg kellene tenniük a megfelelő intézkedéseket, hogy a meghatározott időre bérbe adott éttermek, csárdák, borozók vezetői ne változtathassák meg az adott egység jellegét. ..” Sebestyén Miklós elvtárs (Belkereskedelmi Minisztérium, főosztályvezető-helyettes) természetesen a vendéglátás, az idegenforgalom oldaláról közelítette meg az írásos jelentésben, valamint a hozzászólásokban felvetett problémákat. Részletesen foglalkozott a szerződéses üzletek és az elmúlt időszakban erőteljesen növekedett magánvendéglátás problémáival, az üzletek és a zenészek kapcsolatával, a „zsebből” fizetés rendszerével, majd megállapította: „Most a szerződéses üzletekbe egy sor olyan zenész ment, aki zeneileg konvertibilis, tehát több hangszeres, jobban tud szórakoztatni. Ezért a tevékenységüket a szerződésesek jobban megfizetik, jóval magasabb a jövedelmük, mint az átlagnak, illetve a többi szórakoztatózenésznek. Az üzletvezető azt a zenészt alkalmazza, aki a legmegfelelőbb részére, aki a legtöbb vendéget biztosítja...” A foglalkoztatással kapcsolatban elmondta, hogy az egész vendéglátás nehéz helyzetben van. A vendégszám — a jelenlegi jövedelmi viszonyok mellett — csökken, az embereknek nincs pénzük arra, hogy mulassanak. A nagy létszámú (5—6 fős) zenekarok foglalkoztatására pillanatnyilag csak néhány helyen van lehetőség. „... azok a kis zenekarok, amelyek különleges zenét játszanak, azoknak a jövőben, ebben a nehéz gazdasági helyzetben, a vendéglátás jelenlegi, ennél keményebb helyzetében sem lesz foglalkoztatottsági problémájuk.” Az 5 napos munkahéttel kapcsolatban a következőt jegyezte meg: „Pillanatnyilag egyetlen dolgot látok az ötnapos munkahétnél, ha rövidítjük az egy napon belül játszott időt, de ha más zenei vagy művészeti területet figyelembe veszek, nálunk is elképzelhető a következő időszakban az osztott munkaidő, mert lehetséges, hogy bizonyos idegenforgalmi területeken a déli időszak fontos tényezővé léphet elő. Ez viszont nem biztos, hogy találkozik a zenészek érdekeivel, egyetértésével.” Balás Piri László (zenész, a Budapesti szórakoztatózenészek stb-tagja) a foglalkoztatásról, valamint a létszámcsökkentés okairól beszélt, majd így folytatta : „Az okok elemzésével egyetértek. Döntenek azonban »a vendéglátóipar változásait« tartom. Rá kell mutatni, hogy elsősorban az érvényben levő pénzügyi szabályozók, a kapcsolódó rendelkezések és intézkedések felelősek a helyzetünkért. A munkáltatót gyakorlatilag büntetik, ha élőzenét alkalmaz, premizálják viszont, ha megszabadul tőle. A bérlő számára sokkal olcsóbb a gép, mint a zenész. Az egy zenész jobb, mint a több. Rövid távon feltétlenül előnyösebb a vállalkozónak és a vállalatoknak, ha leépítik az élőzenét... Az ízlés, a közönségigény változása nagyon lassú folyamat, időnként hevesebb divathullámokkal, többek között nosztalgiahullámokkal is. Magyarországon a zenei ízlés alapjában véve konzervatív. Az esti szórakozóhelyeknek a legtöbbet a televízió ártott, ez régi dolog már. Ha a vendégeimet kérdezem, miért járnak ritkábban szórakozni, elsősorban a vendéglátóipar áraira hivatkoznak és a hajszál napi fáradtságra. Én a vendég részéről is szólok. Rengeteg vendéggel beszélgettem erről a problémáról, és állítom, hogy kell a jó, változatos élőzene, a cigányzene is. Van, akinek a latin-amerikai hangzás hiányzik, van, akinek a szaxofon, a rezek hangja, vagy éppen a dizőz mosolya. A külföldi szerződések megfogyatkozása sajnálatos, de egyre fokozódó gondjainkat lényegében itthon kell megoldanunk. Tagságunk vigyázó szemeit szakszervezetére veti. Bírálja is keményen, de meggyőződésem szerint nagyobbrészt igazságtalanul. Szakszervezetünk és az OSZK mindent megtett, amit megtehetett, és még egy kicsivel többet is, a könyörgésig, a személyes kapcsolatok felhasználásáig is eljutott, hogy csökkentse a feszültséget. A fokozódó munkanélküliség fenyegetésével nem birkózhat meg egyedül. Nincsenek meg hozzá az eszközei. A magasabb állami szervek beavatkozására lenne szükség, hogy a vendéglátóipar rövid távú prioritásai ne legyenek kibékíthetetlen ellentétben az élőzene érdekeivel... ” Simon László (Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, kv-titkár) szólt a szakszervezetek megnövekedett szerepéről, a szakszervezettel szembeni elvárások fokozódásáról, a tagság és szakszervezet kapcsolatának erősödéséről. Véleménye szerint a művészeti szakszervezetek — így a Zeneművészek Szakszervezete is — a szakszervezeti feladatokon túlmenően, a szakmai problémákat is vállalja, igyekszik segíteni a gondok megoldásában. Megjegyezte, hogy az emberek gondolkodásában hátrább helyeződött a kultúra, mint az anyagi kérdések. Beszélt az állami támogatások reálértékének devalválódásáról és a szakszervezeteknek azon törekvéséről, hogy legalább ennek gátat vessenek. A szórakoztatózenészek foglalkoztatási gondjainak megoldását a Zeneművészek Szakszervezete egyik legfontosabb feladatának jelezte. Összegezve: az elmúlt öt év munkáját jónak minősítette, egyben hangsúlyozta a szakszervezeti munka fejlesztésének igényét. Havellant Gyula (OSZK kirendeltségvezető, Hajdú m.) szintén a foglalkoztatás gondjaival foglalkozott, írásban benyújtott hozzászólásában: „A csökkenésre ható tényezők közül szeretném kiemelni az ország, és ezen belül a vendéglátóipar nehéz gazdasági helyzetét. De nekünk, mint szakszervezeti munkásoknak nem szabad belenyugodni abba, hogy a helyzet számunkra nem előnyösen változott, és nincs lehetőségünk a helyzet jobbátételére. Az OSZK munkatársai a szakszervezettel együttműködve eddig is a tőlük telhető maximális hozzáállással próbálták e folyamatot feltartóztatni. De rá kell döbbennünk, hogy nem elég csak belülről keresni a megoldásokat. .. Javasolom, hogy a munkabérek után járó terheket egyenlő arányban osszák el, s ne azokat hozzák hátrányos helyzetbe, akik nagyobb létszámú zenekarokat alkalmaznak, hanem legyen egységes, úgy ahogy a vendéglátóiparban az árképzés sem függ a zenekarok létszámától ...” Hidasy Sándor (Baranya megyei szórakoztatózenészek szb-titkára) írásban benyújtott hozzászólásában részletesen kifejtette, hogy a vállalati kollektív szerződések nem tartalmazzák a szórakoztatózenészek foglalkoztatásával kapcsolatos érdekvédelmi szabályozásokat, így látják Baranya megyében. Megfogalmazta, hogy már több ízben javasolták: „A Zeneművész Szakszervezet kössön a nevünkben kollektív szerződést a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátóipari Főigazgatóságával, s ez legyen kötelező érvényű az ország minden zenés vendéglátó helyére, tehát az üzemeltetőre és zenészre egyaránt... Ebben az ügyben az elmúlt öt évben semmi sem történt. Ezért most itt javaslatunkat megismételem, s a problémát megvitatásra és döntéshozatalra ajánlom Elnökségünknek, annál is inkább, mert a hivatalos SZOT állásfoglalás nem zárja ki az ágazati kollektív szerződések megkötését a jövőre nézve, s ez volna talán a megoldás számunkra.” A vitában hallottuk, a felvetett problémák, gondok mind azt bizonyítják, hogy lesz mit tennünk az elkövetkezendő 5 esztendőben. Lesz min munkálkodnia minden választott szakszervezeti tisztségviselőnek, a bizalmi elvtársaknak, a szakszervezeti bizottságoknak, Elnökségünknek egyaránt. Meggyőződésünk, hogy csak együttes erőfeszítéssel, közös tenniakarással, ésszerű javaslatok kidolgozásával tudunk előre haladni azon úton, amely célul tűzte ki a zenész társadalom életének jobbátételét. A szakmai küldöttértekezlet a Zeneművészek Szakszervezete Elnökségének megválasztásával ért véget. Zeneművészek küldöttértekezlete Az Elnökség tagjai: tiszteletbeli elnök Kerekes János, elnök Lukács Ervin, alelnök Gyimesi Ernő, titkár Balázs Ferencné. Tagok: Andor Éva, Babos Gyula, Bódi Béla, Gratzl Ferenc, Győrfi István, Inhoff Ede, Kiszin Miklós, Lakatos László, Lantos István, Prőhle Henrikné, Rákosy Péter, Ruha Rudolf, Somogyvári Erik, Szabó Károly, Tauz István és Váczi Károly. Gyimesi Ernő alelnök és Vass Imre, az MSZSZ elnöke Simon László bv-titkár és Sebestyén Miklós, a Belker Minisztérium főosztályvezetőhelyettese A szünetben: Simó Tibor, az MSZSZ főtitkára és Szita Flórián, lapunk főszerkesztője Szavaznak a küldöttek Vass Imre: „Kívánok mindenkinek sikeres munkát..