Zenekereskedelmi Közlöny, 1911 (1. évfolyam, 2-10. szám)
1911-04-01 / 2. szám
I. évfolyam. Budapest, 1911. április 1. ZEKEKERESKEDELMI KORONY SZAKKÖZLÖNY A BESZÉLŐGÉP, HANGLEMEZ, HANGSZERIPAR ÉS KERESKEDELEM A ZENEMŰKIADÁS ÉS KERESKEDELEM VALAMINT ROKONSZAKMÁK RÉSZÉRE. A Magyar Zeneműkiadók és Kereskedők Országos Egyesületének, Budapesten A Société Générale Internationale de l’Édition Phonographique et Cinématographique, Paris f TUTVATATnQ TAPTA Az Anstalt für Mechanisch-Musikalische Rechte, Berlin ( rli VAJALUI LAIJA A Budapesti Szerzőjog Értékesítési Központ ) Felelős szerkesztő S A N A C I. 2. szám. MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 1-ÉN. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre ... ... ... ... 6.— korona Fél évre ... ... ... ... ... 3.— korona Főszerkesztő Dr. MARTON SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST IV., KÁROLY-KÖRÚT 24. Telefon: 10-31. (S. N.) Amikor a hanglemezkereskedelem magyar földön hazára talált, az volt az általános vélemény, hogy ez a szakma rövidesen fellendül és a vele foglalkozóknak szép megélhetést, sőt tekintélyes jövedelmet biztosít. A magyar ember szereti a muzsikát, a jó nótát, a tréfás mókákat és bizony megragad minden alkalmat, hogy szórakozzék. Erre épült a hanglemezkereskedők reménye és nem csalódtak, amikor nagy kereskedelmi fellendülésben bíztak. Fellendült a kereskedelem, emelkedett a forgalom, de megindult a mindent megölő versengés s rövidesen tönkretette a hanglemezek értékét. Midőn a hanglemezkereskedelem megkezdődött, kielégítő forgalom mellett 6 koronájával adták aemezeket, viszont elárusítók 3—4 koronát fizettek érte és kerestek rajta annyit, hogy teljesen meg voltak elégedve. Később azonban lábra kaptak egyesek, akik selejtes árut hoztak forgalomba és úgy lenyomták az árakat, hogy a közönség egyszeriben feleáron jutott hanglemezekhez. Ez a versengés aztán teljesen elfajult. Olyan elemek furakodtak be a szakmába, kik hozzá nem értéssel, határozott rossz indulattal, csúnya kapzsiságot igazoló módon romboltak, zúztak, pusztítottak és annyira nívótlanná tették a hanglemezkereskedelmet, hogy az ma már elvesztette minden tekintélyét, nimbusát és jövedelmezőségét. De nemcsak az a baj, hogy a hanglemezek ára lement, hanem az is, hogy előállításuk drágább lett. Míg régebben elsőrendű művészeknek alig néhány garast vetettek oda beéneklésekért, ma harmadrendű erőknek vagyont kell letenni a közreműködésért. A szerzői jog sem volt rendezve régente. Ha akartak fizetni, fizettek, ha nem akartak, nem fizettek a szerzőnek. Megváltoztak a viszonyok, ma mindenért meg kell fizetni. Lehet vagy három esztendeje, hogy a Magyarországon élő hanglemez-képviseletek gyűlést hívtak össze, hogy érdekeik megóvására egyletet alapítsanak. Ez a kísérlet csütörtököt mondott. Hasonló sorsra jutott egy a közelmúltban tett egyletalapítási kísérlet, míg végre a napokban — a Kereskedelmi Csarnokban — megalakult a Grammofonkereskedők Szakosztálya. Hogy ez az egyesülés milyen nagy horderejű és milyen áldásos kihatással lesz az össz-grammofon- és hanglemezkereskedelemre, el lehet képzelni, ha egy pillantást vetünk ennek az értékes szakmának szép múltjára és szomorú jelenére. Égetően szükséges volt már, hogy az érdekeltek egyetemes erővel lássanak hozzá a viszonyok szanálásához. Valami hasznos eredmény rövidesen mutatkozik is majd, mert a Szakosztály legelső ténykedése volt, hogy az elképzelhetetlenségig lenyomott árakat és szállítási feltételeket szabályozza. Egyelőre csak nagykereskedőkből áll a Szakosztály, de tervbe van véve egy Egylet körébe vonni mindama elemeket, kik beszélőgép- és hanglemezkereskedéssel foglalkoznak. Arról van ugyanis szó, hogy amennyiben megkezdik a viszontelárusító tagoknak a verbuválását egyszersmint ki fogják mondani, hogy csakis az Egyesület határozatait respektáló egyleti tagoknak szállítanak árut. Bizonyos, hogy ez a ténykedés nagy forradalmat fog előidézni a lemezeket és beszélőgépeket „ingyen“ és „ráadásul“ ajánló cégek között, de hát nem is az a lényeges, hogy ezek a „cégek“ miként fogadják ezt a változást. Itt csak az a kérdés, hasznára válik-e ez a Szakosztály, illetve az egész egyesülés a beszélőgép- és hanglemezkereskedelemnek vagy kárára lesz ? Mi pedig — hisszük és reméljük — nagy hasznára lesz! Első számunk oly fogadtatásban részesült, mely egyrészt büszkeséggel tölt el bennünket, másrészt bebizonyította, hogy lapunk azon szakmákra nézve, melyeknek készült, régen érzett szükségletet elégít ki. A napi sajtó és a szaksajtó lapunkról úgy emlékezik meg, hogy az „kiváló szakértelemmel van szerkesztve“, „sokoldalú“, „hézagpótló“. Olvasóink és előfizetőink részéről is oly méltatásban részesültünk, annyi elismerő nyilatkozás.