Zenekereskedelmi Közlöny, 1914 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1914-01-01 / 1. szám
1914. január 1. ZENEKERESKEDELMI KÖZLÖNY A gramofon, mint nyelv- és zenetanár. Nem kell már keresgélni a kísérletező termekben, nem gondolkodni afölött, vájjon a mindennapi életben hol állították még bele a találmányok csatarendjébe a gramofont — akaratlanul is, minden keresgélés nélkül és mindenütt ott leljük. Az a néhány esztendő, amely megszülte, felnevelte és örök életre edzette, a legritkább zseniálításnak kijáró népszerűséget és elterjedtséget juttatta osztályrészéül. A nemrég még luxuscikket képező élőmasina ma már nem egy foglalkozási ágban minden percnyi szükségletnek vált be. A gramofon elterjedtségét bizonyító tények között első helyen kell megemlíteni, hogy újabban a külföldön — Németországban és különösen Angliában — hangszerek híjján énektanításra is felhasználják. A zongora nagy helyet elfoglaló, drága instrumentum, a hegedűhöz vonó is kell és a vonóhoz ember ugyebár, egyszerű, hogy ez a pozíció jogosan megillette a gramofont? De emellett egyéb iskolai hivatása is van. Fontos szerepe jut ugyanis a természetrajz tanításánál, amikor olyan állatok hangját adja vissza, amely állatokat a gyermek nem láthat közelről. Mily perspektíva ez, csak azok tudják kellőképpen méltányolni, akik ismerik a holt dolgok és az élet közt tátongó mérhetlen különbséget és mélyen elgondolkoztak, látva egy mamut agyarának rajzát egy agyagréteg misztikus belsejében . . . De mindezektől eltekintve, még — és különösen — nyelvtanításra is használják a gramofont, amely célra különösen az idegen nyelvek kiejtési nehézségei szempontjából bír eminens fontossággal. A nyelvösszehasonlítás szolgálatában is nagy ennek a jelentősége és léteznek iskolák (Toussaint Langenscheidt) amelyek tankönyvei a Gramofonnál megjelent lemezekkel vannak felszerelve, amelyek meghallgatása után a tanuló tisztában van a kiejtés különösségeivel, amelyek a tanítás eddigi módjaival holt terület voltak. Jó szolgálatot tesz a gramofon a zenetanításnál, különösen ott, ahol például összhangzatot kell tanítani. Mert azok a növendékek, akiknek nincs alkalmuk tubafont, oboát vagy más rendesen nem szóló előadásra használt hangszert hallani, egyenesen rá vannak utalva e hangszereknél a gramofonra. Az amerikai Victor lemezgyár — azt hisszük — már csinált vagy csinálni készül s most hoz forgalomba egy megfelelő összhangzattani könyvet megfelelő gramofon útmutatás kíséretében. Amit azonban legújabban produkálnak a gramofon mind tágabb tökéletesítésével, az már egyenesen kultúrtörténeti jelentőségű. Azoknak ugyanis, akik eddig hegedülni vagy fuvolázni tanultak, hiányzott a kísérettel való együttjátszási gyakorlatuk. Eme hiányosság kiküszöbölése szolgálatában most ugyancsak egy amerikai vállalat azon dolgozik, hogy egy szisztematikusan kidolgozott tanterv szerint zongora- és zenekari kíséreteket vegyen fel, amelyeket az illető hegedülni tanuló egyszerűen kíséretül használ. Ezek a kíséretek apró, könnyű etűdökkel kezdődnek majd és felölelik később a legnehezebb koncertdarabokat. Átgondolva ezt, a szinte robbanó hatású újítást, a fantázia képtelen még legmerészebb röptében is elképzelni, vájjon mivé fejleszti a kis gramofon meg az emberi tehetséget, mely éveket fog még leírni a haladás pályáján és hol fog megállani! Somlyó Zoltán, rendezett Hollandiában, Belgiumban, Oroszország és Ausztriában. Mischa Elmann, aki viszont mint csodagyermek ejtette bámulatba a világot, még fiatal ember és máris jelentékeny művész. A szegényes tanítóházban, melyben, mikor Mischa született, nem hitték volna, hogy egész Európa majdan csodálattal emlegeti nevét. Mischa atyjától kezdett tanulni, később Fidelmann mestertől Odessában, aztán Pétervárott a kitűnő Auer Leopold tanárnál vitte tökélyre. Joachim József nem él már, de művei élnek! Az ő neve aranybetűkkel van bevésve a hegedűművészet történetében. Mi csak egy epizódot akarunk felemlíteni felemlíteni az ő életéből. Mikor 1899-ben a 60 éves művészi jubileumát ünnepelték, a világ legjobb hegedűművészei zenekarrá csoportosulva, pompás játékukkal emelték az ünnepély fényét, egy különös véletlen folytán, vagy szándékosság volt benne, de ezek az elsőrangú művészek mind Joachim József tanítványai voltak. Kreisler Frigyes egy bécsi orvos fia, mint csodagyermek tűnt fel. Négy éves korában már kis hegedűn játszadozott. Hét éves korában a bécsi konzervatórium első kiképző osztályába vették fel és 12 éves korában nyerte el a párisi nagy érmet 42 idősebb pályázó között. A legnagyobbak között említhetjük Kubelik Jánost, a hegedű Carusolát. Liszt Ferenc óta nem keltett művész oly nagy feltűnést, mint Kubelik. Egy cseh kertész fia, 1880-ban született Miehlen, Prága mellett. Már öt éves korában kezdték tanítani, 12 éves korában a prágai zenedében folytatta tanulmányait és nagy szorgalom után 6 évvel később mint kész művész lépett a nyilvánosság elé. Ma 33 éves. Marteau Henrik tanár, született 1874-ben Franciaországban, Reimsben. Rövid idő múlva már 30 éves hegedűművészi pályára tekinthet vissza. Ő Párisban Leonardnál képeztette ki magát. Tíz éves korában hangversenyezett legelőször egy nagy német zenekarral Bécsben Hans Richterrel. Később művészi turnéján egy nagy internacionális közönség lelkesedve ünnepelte. Joachim tanácsára Berlinbe a kir. Musik- Hochschulhoz hívták hegedűtanárnak, ahol jelenleg is működik. Németből fordította: K-né Hedda. 3