Zenevilág, 1901. január-június (1. évfolyam, 9-21. szám)

1901-01-15 / 10. szám

1901 trillák egyenletes volta, a szövegnek tiszta, érthető kiejtése és az előadás utolérhetetlen bensősége a legelső rangú művésznőre vallanak. Már maga a műsor klasszikus összeállítása mutatja a nagy mű­vésznő kiváló ízlését és tudását. Legjobban sike­rültek Händel Anna diaspettá-ja (f dur) teljesen át­érezve, Porgolese dala : Si tu mami (f moll), Brahms dalai közül: Vor dem Fenster (d moll), Schubertől Geheimnis (f dur) és az általában ismert »Wohins (f dur). Dalainak hangterjedelme a­"f" közt válta­kozott. Nélkülöztük hangjában azt a kristály tiszta­ságot, mely annak bizonyos üdeséget kölcsönzött volna, míg közép hangjai megtartották régi fényü­ket s éretüket, addig felsőbb hangjainál némi inga­dozás volt észlelhető. A műsort előkelő és nagy­számú közönség hallgatta végig, a legteljesebb elismeréssel adózva a nagy művésznőnek.­­ A művésznő január hó 11-én tartott estélye semmi­ben sem különbözött az elsőtől. Karakterizáló mű­vészete itt is a régi elfelejtett canzonekben és alnettekben tükröződött vissza. Koloratúrája egyet­len a maga nemében ; csupa lélek és érzés Schu­mann dalainak mélységes előadása, Brahms szelle­mének tiszta reprodukcziója, az »Armer Peter« karakterisztikus volta és deklamáczió-tökéletessége mindmegannyi fénypontjai a kiválóan sikerült es­télynek. A közönség szűnni nem akaró tapsvihar­ral kísérte a művésznőt. Tetőpontját a diva a Ver­gebliches Ständchen előadásával érte el, hálája fejé­ben megismételte a kis dalt. Az estély jövedelme az újságírók segély egyletének alapjának. A dalo­kat Pahlen Rikárd bécsi zongoraművész kisérte. Gróf Zichy Géza: A Nemzeti Zenede január hó 7-én megünnepelte nagyérdemű elnökének, gróf Zichy Gézának jubileumát, a­ki közel huszonöt éve áll a Zenede élén, a kinek nevéhez, működésé­hez egyúttal hozzáfűződik ezen intézet negyedszáz­éves múltja, jelene s jövője. »Nemo próféta in patria sua!« ez a közmondás senkire sem illik jobban, mint Zichy grófra, kit a külföld sokkal több elismerésben részesített, mint mi magyarok. Sokan talán félrevezetve a művésznek arisztokrata rangjától, nem méltatták eléggé az ő előadó művé­szetét, nem ismerték fel a zeneköltőt. Pedig Zichy Géza érdeme, hogy kezdetleges zenei viszonyaink között megtalálta azt az ösvényt, a­melyen hazai zenénknek, a magyar névnek külföldön dicsőséget s hírnevet szerezhetni. Zichy mindenkor és minden­ben jó magyar voltával tűnt ki, magyar művészete, költészete. Sokat írhatnánk azokról a művekről, a­melyekkel ő a magyar zeneirodalmat gazdagította s a jótékonyczélu hangversenyekről, a melyek segít­ségével egyrészről a magyar kultúrát támogatta, másrészről pedig sok szegény nyomorát enyhítette. Helyesen cselekedte a Nemzeti Zenede igazgató­sága, a midőn a gróf iránti rokonérzéstől és becsü­léstől vezéreltetve elnökének huszonötéves évfor­dulóját méltóan megünnepelte. A Vigadó nagyterme színig megtelt, ott láttuk a főváros előkelőségeit. A dobogón Zichy pálmaövezte mell­szob­ra körül ott volt körülbelül 500 hangszerjátszó és énekes. Pontban nyolcz órakor vette kezdetét a dísz­hangverseny. Bartay király­ hymnusa után Zichy Géza »Gemma« czímű, új tánczkölteményének be­vezető zenéj­ét hallottuk, ezt Zichy Géza zongora­­játéka követte. Tíz éve nem játszott a gróf nyil­vánosan , de technikája és kiváló finom, benső­séges játéka ma is valóban bámulatra méltó. A gróf saját szerzeményű zongora-konc­ertjét adta elő, melyet Izabella főherczegnőnek ajánlott. A szer­zemény invencziója meglepő, főleg a második rész magyaros volta és kidolgozása nagyon sikerültnek mondható. Tomboló tapsvihar zúgott fel minden tétel után, Zichy Géza két szerzeményének elját­szásával köszönte meg az ovácziót. Ezután a meg­jelent küldöttségek hosszú sora következett, a­kik szebbnél szebb szavakban üdvözölték a nemes gró­fot. A szónoklatok után a hangverseny második része, a »Dolores« cantate befejező kara következett. A magánszólamokat Vaszilievits Albina énekelte. A hatalmas kórus végét a közönség megismétel­tette, az ismétlést a szerző személyesen vezette. Erkel­ Huber hegedű-kettőse után a jubiláns egy hatásos karában , »Petőfi szelleme« kitűnő előadá­sában gyönyörködtünk. A hatalmas művet a Nem­­zeti Zenede zenekarán kívül a budapesti Ganzgyári Dalkör és a budapesti Posta-és Távirótisztek Ének­és Zeneegyesülete adta elő. Rég hallottunk oly elementáris erőt ének- és zenekartól, mint a »Petőfi szellemének« előadásakor. A derék dalosok kitet­tek magukért. A szabatos betanításon Bátor Szidor és Hackl N. Lajos karnagyok fáradtak. A közön­ség meg is hálálta valamennyiük munkáját, kü­lönösen a hangversenyt vezető Gobbi Alajos diri­gensnek szűnni nem akaró tapsviharban fejezve ki elismerését a közreműködők lelkes s odaadó munkájáért. A hangversenyt társas vacsora követte, melyen a grófon kívül nagyszámú barátjai s tisz­telői vettek részt: a főváros művészvilágának ki­tűnőségei. Kleeberg Clotild, a hírneves párisi zongoramű­vésznő concert populairsa, a­mely pénteken, január 18-án lesz megtartva a Royal-teremben, előrelátha­tólag teljesen megtelik. Minden esetre ezen nagy részvétre az ülőhelyek olcsó árai épp úgy rászol­gáltak, mint azon körülmény, hogy most hosszabb pihenő jutott a zongoraművészetnek, a­melynek újabb produkc­ióját ennélfogva a zenekedvelő kö­zönség ismét kellemes változásként üdvözli. Klee­­berg műsora rendkívül érdekes és tartalma a követ­kező : Bach is-moll verseny, Kullak átiratában; Schubert: Impromptu, G-dur; Mendelssohn: Presto, op J. ; Chopin : á-mol Szonáta ; Beethoven: Rondo,­­g-dur ; Schumann : Papillons ; Liszt: Chant Polo­­nais; Saint- Saens: les cloches de las Palmas ; Chaminade : Lésoniere ; Godard : des ailes. A kö­vetkező legérdekesebb dalestély az lesz, a­melyet Messchaerl János, a páratlan amsterdami énekes rendez szerdán, január 23-án a Royal-teremben. Míg Budapesten a világhírű művész egyetlen hang­versenyt ad, Bécsben januárban hármat rendez egy­másután, a­melyekre már ma lehetetlen jegyet kapni, mert valamennyi elfogyott. Sokoldalú kívánságnak engedve, Messchaert az idén vegyes műsort fog ZENEVILÁG !­3

Next