Állami gimnázium, Zenta, 1886
AZ OLVASÁSRÓL. (IV. osztályú tanítványaimnak.) művelődésnek leghatalmasabb s napjainkban ugyszólván egyetlen eszköze az olvasás; olyan eszköze, ■v melynek közvetítésével nem azt a műveltséget szerezzük meg, melyet úton-útfélen hangoztatnak s mely bár hamis pénz, de közkézen forog jobbnak hiányában, hanem megszerezzük azt a műveltséget, mely a léleké ; mert a lélek műveltsége az igazi; ebben nyilvánul az ember ; mert a lélek nyilvánulásai: a cselekedetek, tettek teszik az embert. A tetteknek pedig mindig olyanoknak kell lenniük, hogy bennük az ember a maga, legnemesebb valójában tükröződjék vissza. Tiszta fény csak tiszta lapról tükröződik vissza: nemes tett csak nemes lelkek tulajdona. Olyanok ezek, mint az életre keltő nap meleg sugarai: élet, öröm tenyész hatásuk alatt. Ez a hatás kölcsönös, nemeshiti környezetünket , mert a fenkölt lélek hatása műveletlen környezetünkön ellenállhatlanul jelentkezik; ha egyébben nem, hát az akaratlanul elösmert szellemi felsőbbség iránti bosszúságban s majd utánzásában; de nemeshítőleg hat önmagunkra is, a mennyiben nemes gondolkodásmódunk bátor nyilvánításában, önzetlen cselekedeteinkben megerősbödünk: a jónak szóban és tettben való folytonos gyakorlása, mi másokban bámulatot kelt fel, mert erény, előttünk a megszokás által olyan közönségessé válik, hogy azok nélkül el sem lehetünk ; ez által pedig embertársaink fölé oly magasra emelkedünk, hogy azok szégyenükben elvégre is kénytelenek követni: az általunk járt ösvényre lépnek. Ez pedig szellemi felsőbbségünknek hallgatag beismerése. Ebben azonban elbizakodnunk soha sem szabad : olyanok legyünk, mint az ibolya, a szerénység példányképe; érde-