Református Wesselényi-kollégium, Zilah, 1898
IV. tét, kinek része volt az alkotmányosság nagy munkájában. Az országnak igazi királynéja volt és védangyala a nemzetnek. Fején tiszta fényben ragyogott a korona s fejedelmi jósága és szeretete gazdag áldásával halmozta el az egész magyar nemzetet. Királyi férjének jó szelleme. Országos társa a koronás király gondjainak, csillapítója szenvedéseinek, vigasztaló angyala nagy fájdalmainak. A legjobb feleség, a legjobb anya! Végig zúg Magyarországon, hogy nincs többé!! Ha végig tekintünk nemzetünk történelmének lapjain s kiválasztjuk belőle azokat, amelyek nemzetünk gyászáról beszélnek, s aligha találunk sötétebbet, mint azt, melyre a végzet Erzsébet királyné tragédiáját jegyezte fel. Megmérni azt a veszteséget, mely a magyar nemzetet érte, ugyan melyikünk lenne képes a szenvedésnek, a bánatnak ez órájában? Hiszen mi még krónikát is csak úgy tudunk írni, ha nemzetünk megsebzett szívéből kiomló vérbe mártjuk tollunkat és csak könnyet hullatunk és imádkozunk! Imádkozunk ! Felemeljük hozzád e sivár földről, édes Atyánk, szívünket, ki szebb, boldogabb világban lakozol, ki a nagy megpróbáltatások közt már annyiszor mutattad ki irányunkban való kegyelmességedet . Tőled várjuk az irgalmat, a vigasztalást most is, mint ahogy tőled jött az irgalom a segítségünkre, valahányszor e nemzetet, az ellenség vagy a végzet megsebezte. Csak egyetlen egy drága kincsünk maradt fent a veszteségnek és gyásznak e szomorú napján: a Te benned vetett hit s a róla való emlékezés! Ha van még valami ezen a földön, mi a megtépett szíveknek visszaadja elvesztett hitét s bizalmát, az csak az abban való hit lehet, hogy az a nagy lélek, mely Erzsébet királynénk porhüvelye-