Református Wesselényi-kollégium, Zilah, 1916
Évmegnyító beszéd. — Mondotta Kerekes Ernő igazgató 1916. október 22.-én. — Kedves Tanulók! A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr rendeletére — tekintettel a hadi körülményekre — az ország legtöbb középiskolájában a tanév megnyitását október 1.-ére halasztották. A mi intézetünkben e rendelet elmaradása esetében sem kezdhettük volna el a mai napnál hamarabb a tanítás munkáját, mert a hadvezetőség intézkedése következtében f. évi június hó 26.-tól kezdve szeptember hó 12.-ig főépületünknek majdnem minden helyiségét a cs. és kir. 63. gyalogezred pótzászlóalja foglalta le, míg az internátus helyiségeit és dísztermünket a Veres-Kereszt használatára kellett átengednünk, ahonnan utóbbi csak szeptember hó 21.-én költözött át új otthonába. S minthogy a szokásos tisztogatások s javítások a katonaság kivonulása után a szükséges munkaerő hiányában a rendesnél huzamosabb ideig tartottak s hozzá még a konviktus részére az élelmiszerek beszerzése is sok nehézséggel járt, •— több heti késéssel — csak a mai napon kezdhetjük meg ez új, iskolai évet. A legellentétesebb érzelmektől vagyunk áthatva, midőn ismét gyülekezünk a mi szeretett alma materünknek oly sok emléktől megszentelt falai között. Míg egyfelől örvendünk annak, hogy újra láthatjuk s a szeretet melegségével üdvözölhetjük ismét a mi eddigi kedves tanítványaink legnagyobb részét, addig másfelől mély meghatottsággal gondolunk azokra a fájdalmas csapásokra, amelyek a nagy szünidő alatt zúdultak reánk. Még ki sem heverhettük lelkünk megrázkódtatását kiváló, volt igazgatónk elmúlása következtében, midőn július hó 2.-án újra gyász borull intézetünkre. E napon dőlt ki elöljáróságunk legerősebb oszlopa, hadadi br. Wesselényi Miklós, V. b. t. tanácsos, a magyar szent korona őre, iskolánknak 46 éven keresztül lelkesen munkálkodó, nagynevű főgondnoka. Megmérhetetlen veszteség súlyával nehezedik elárvult kollégiumunkra e kiváló férfiúnak elhúnyta, aki apjától, a nemzet nagy fiától öröklött meleg szeretettel karolta fel intézetünk ügyét s aki majdnem félszázados gondnokoskodása alatt az ősei által támogatott s atyja ál