Zord Idő, 1919 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1919-08-31 / 1. szám

Akik lent a mélyben tipródtunk, szenvedtünk, sza­bad szavunk nem volt, rendőrököl, csendőrszurony simo­gatott minket. lm ezt cselekedtük. Mázolták a papírt rotációs géppel. Írták a hazug szót farizeus képpel hivatott tudások. Mit maguk nem hit­tek, mással elhitették s jön az : Közvélemény. Im ezeket tettük, im ezeket tűrtük. Te aki bölcs vagy, te aki jó vagy, ítéltél felettünk s mig isszuk a kehely keserű italát, tudjuk, hogy vonalnyival sem több a bűn­nél — a bünhödés. * * * MULTATULI Egy holland író, aki világhírnévre tett szert anélkül, hogy a magyar irodalom és közönség értéke szerint méltányolta volna. Nem modern iró, ha modernek alatt a ma élőket értjük, hiszen Mul­­tatuli 32 év óta halott. De a nagy írók örökifjak és így örökké modernek. Azzá teszi őket a művészi forma és az általuk kijelen­tett új igazságok. Multatuli is kétségkívül ez örökké modern írók közé tartozik, mert művészi eszközökkel olyan egyetemes igaz­ságot hozott fel a mélyből az emberiség lelkiismeretének a fel­színére, amelyet onnan többé a századok viharai sem seperhet­nek el. Multatuli az egyetlen európai író, aki példátlan bátor­sággal síkra szállott a gyarmatokon élő színes emberfajok fels­a­­badítása érdekében és ezáltal az egyetemes emberi szabadságnak irói babérral koszorúzott hérosza lön. Családi nevén Eduard Douwes Dekkernek hívták s 1820 márc. 2-án született Amsterdamban. Már kora ifjúságában elfogta őt is a „keleti vágy“, amely elől csak nagyon kevés hollandus tud megszabadulni. Ebben a vágyban rendszerint három érzés egyesül: 1) a fantázia lobogó lángjától hevített ifjúi léleknek az a rajongása, amely látni és keblére ölelni akarja az egész világot, 2) a hollandusoknak az az általános óhaja, amelynél fogva mind­nyájan látni szeretnék azokat a gyarmatokat, ahonnan hazájuk jelenlegi gazdagságát és egykori világhatalmát nyerte, 3) végül a legdominánsab­b mértékben a meggazdagodási vágy. A holland 2

Next