Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)

1920-09-16 / 18. szám

A gyáva piszokban fulladoznia. A bankpincétől a toronygombig van a szemét. Menj végig a piacon és szeretne­ szellőztetni, mint valami pállott levegőjű szobában. Még az emberek beszéde is olyan takarítatlan, mióta csavargódiktatúra van a városban. Ismered Hodályt, a szűcsöt, akit valaha én mentettem meg az éhenhalás­­tól? Ráhágott ma a Körösi­ utcán a lábamra és föllökött. Hogy a rágya a piszkos pofáját. . . JUDIT: (felugrik ültéből és epésen vág bele) Szavak, szavak, ezek csak szavak! Pista bácsiék a kaszinóban és a tanácsházban megszokták a szótlan bólintást. Most idenyargalt az országba ez a világtéboly és az úgynevezett „társaság“ csak annyira zökkent ki a nyugalmából, hogy megtanult beszélni. Jár a szája, de cse­lekedni? — Úgy rémlik, az egész városban nincs két férfi. Piaci kofák nyelvelése az egész ellenforradalom és a zsebekben össze­­szorított ököl. Hány egyletüket zárta be megint a csőcselék ? CSABAY: Nincs igazad, Juci. Csak az a kérdés még, hogy ki legyen az első, aki szembeköpi őket. Azt aztán lelövik, vagy fölakasztják. A többi pedig jönne magától. JUDIT: Mi jönne: az akasztás, vagy a siker? Mégse fér­fiak maguk, Pista bácsi. Csiriz nyúlik az ereikben. Drága lett a vérük a háborúban s most szeretnék, hogy más haljon meg he­lyettük. CSABAY: No ez nem igaz. De hát ideges vagy, Juci fiam. Tegnap a gyárost is hogy megsértetted, pedig mintha eddig jó szemmel nézted volna. Szegény Lázár Péter nyelt egyet, mi­kor gyávának mondtad. Holott megszívlelhetted volna, mikor fi­gyelmeztetett, hogy nem lehet ma olyan hangon szólni a kocsis­hoz, ahogy őseid beszéltek. A világért se akarom a te hangodat bírálni, hiszen én még most is el szoktam felejtkezni arról, hogy Pesten egy hónapja proletárdiktatúra van és akkorákat kiáltok a cselédségre, hogy a harmadik határban is hallják. De azért alkal­mazkodni kell az idők szelleméhez. Most Oroszországban va­gyunk, most a Bakonyban vagyunk. És ha valaki erre figyelmez­tet, az még nem gyávaság. JUDIT: De az. Aki engem most figyelmeztet, az gyáva. Soha egy rossz szót se szóltam a cselédséghez. De most bánt, ahogy ezek a szolgálólányok tesznek-vesznek, a béres és az egész

Next