Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)
1920-09-16 / 18. szám
A gyáva piszokban fulladoznia. A bankpincétől a toronygombig van a szemét. Menj végig a piacon és szeretne szellőztetni, mint valami pállott levegőjű szobában. Még az emberek beszéde is olyan takarítatlan, mióta csavargódiktatúra van a városban. Ismered Hodályt, a szűcsöt, akit valaha én mentettem meg az éhenhalástól? Ráhágott ma a Körösi utcán a lábamra és föllökött. Hogy a rágya a piszkos pofáját. . . JUDIT: (felugrik ültéből és epésen vág bele) Szavak, szavak, ezek csak szavak! Pista bácsiék a kaszinóban és a tanácsházban megszokták a szótlan bólintást. Most idenyargalt az országba ez a világtéboly és az úgynevezett „társaság“ csak annyira zökkent ki a nyugalmából, hogy megtanult beszélni. Jár a szája, de cselekedni? — Úgy rémlik, az egész városban nincs két férfi. Piaci kofák nyelvelése az egész ellenforradalom és a zsebekben összeszorított ököl. Hány egyletüket zárta be megint a csőcselék ? CSABAY: Nincs igazad, Juci. Csak az a kérdés még, hogy ki legyen az első, aki szembeköpi őket. Azt aztán lelövik, vagy fölakasztják. A többi pedig jönne magától. JUDIT: Mi jönne: az akasztás, vagy a siker? Mégse férfiak maguk, Pista bácsi. Csiriz nyúlik az ereikben. Drága lett a vérük a háborúban s most szeretnék, hogy más haljon meg helyettük. CSABAY: No ez nem igaz. De hát ideges vagy, Juci fiam. Tegnap a gyárost is hogy megsértetted, pedig mintha eddig jó szemmel nézted volna. Szegény Lázár Péter nyelt egyet, mikor gyávának mondtad. Holott megszívlelhetted volna, mikor figyelmeztetett, hogy nem lehet ma olyan hangon szólni a kocsishoz, ahogy őseid beszéltek. A világért se akarom a te hangodat bírálni, hiszen én még most is el szoktam felejtkezni arról, hogy Pesten egy hónapja proletárdiktatúra van és akkorákat kiáltok a cselédségre, hogy a harmadik határban is hallják. De azért alkalmazkodni kell az idők szelleméhez. Most Oroszországban vagyunk, most a Bakonyban vagyunk. És ha valaki erre figyelmeztet, az még nem gyávaság. JUDIT: De az. Aki engem most figyelmeztet, az gyáva. Soha egy rossz szót se szóltam a cselédséghez. De most bánt, ahogy ezek a szolgálólányok tesznek-vesznek, a béres és az egész