Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)
1920-09-16 / 18. szám
A magyar egyetem ha ezen ifjak magyar nyelvű, lelkű és szellemű főiskolában akarják tovább folytatni tanulmányaikat. Módot kell nekik rá nyújtani és nem szabad rögtön azt mondani: „iratkozzanak be a román egyetemre“. Hiszen szükségből megteszik, de az erkölcsi és kulturális haszon a semminél is kevesebb lesz, ami ebből zsármazik a tanulókra és bizony az államra magára. A magyar lelkületet, a magyar szellemet nem üldözni és nem kiölni kell, hanem beleilleszteni az állam-eszmébe. Mert lehet, sőt kell. Viszont minden kísérlet, mely elrománosításra törekszik — legyen szabad őszintén mondanom — merőben céltalan idő- és erőpazarlás. Nem lesz áldás rajta, hanem átok száll nyomában és irredenta törekvések kelnek. Úgyszintén minden oly törekvés nyomában, melynek célja a magyaros kultúra elnyomorítása, lebunkózása és a kulturterületek protekciós kisajátítása. Valamennyit megszeretné próbálni a túlzó nacionalizmus, de szembefordul vele élesen a szociális gondolat és felemeli intő szavát! „A szociális gondolatnak — ugyanis — a veleje az, hogy nem tűri meg a másodrendű ember fogalmát, nem tűri meg semminemű magasabb érdek, biztosíték kedvéért sem. Nos ez a türelmetlensége ma már átmegy arra a térre is, amit a nemzeti gondolat kerített körül magának. Itt is azt kérdi minden egyes ember, minden egyes fajta, minden egyes nemzetiség, hogy a nyelv? hát az én nyelvem nincsen éppen olyan jó, mint akárkié másé? — iskola? hát az én adómból engem éppúgy meg nem illet a nekem való iskola, mint akárki mást? — kultúra? hát az én kultúrám nem éppúgy közérdek, mint akárkié másé? — föld? hát az én parasztom ne boldogulhasson úgy, mint akárkié másé? — nemzet? hát én nem vagyok éppolyan tagja a nemzetnek, mint akárki más ? — állam ? hát ez az állam nekem nem államom ? az én embereimnek nincs joguk ugyanúgy minden sajátságaikkal, nyelvükkel, s igényeikkel elhelyezkedniök ebben az államban, ennek kormányzatában, hivatalaiban s minden javaiban, mint akárki másnak ? Ha nem, akkor mi jogon követeli tőlem ugyanazt, mint akárki mástól? S ha a vérem szüretien, s a pénzem olvasatlan jó neki, én csak úgy vagyok jó, ha vagy kibúvok a bőrömből, vagy meghúzódom alázattal a kuckóban ?...“ (Ignotus)