Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)
1920-09-16 / 18. szám
828 0 sir, Rá sírok érted, kis szikem, Hogy átölelje szépinü npakad. S ha kezeid erősen szorítom, Ó sír utánad, Igegy add meg magad, Sletet kér, örömet, anpát, — téged, Ketten csengjük a te melegséged. Huzella Ödön. MÉG EGYSZER. 31tég egyszer átnirrasztok egy lázas éjszakát Ss pubta derekad faromba képzelem. Snipníí dinánpomon a régi ripszi brokát karampal telt kastély az éj, e bús nevem. Szép, antik, prágai polgárból úgp npelem Q. langp, poslgadí nizet, mint édes musk°fálpt. Rósz szinarom íze úgp csilland vipemen, Utiní csókod ize, mely ajkamra forma fájt . . . Q. párnám csücskeit úgp elbabusgatom, J mint egyszer, bál után, egp pezsgös Igamnalon Csókoltam esztelen két pompás kebledet . . . — Jstég egyszer jól esik a renpige kényelem . . . Ezután sorsom bús katpuját fölneszem S mint egp nándor diák, csendesen elmegyelt. • • Huzella Ödön Versek