Katolikus polgári leányiskola és tanítóképző, Zsámbék, 1930

NTÉZETÜNK az 1930/31. tanévvel fennállásának 26. évében jár. Illő, hogy az új negyedszázad elején visszatekintsünk a régire. Manapság, amikor a tízéves jubileumok is divatba jönnek, indokolt, ha egy valóban küzdelmes 25 évről megemlékezünk, amely tele volt munkával, reménységgel, csalódásokkal, de hozott a küzdelem nyomán eredményt, örömet is. Mellőzve minden történelmi visszapillantást, amire intézetünk elhelyezése, környezete csábíthat — de amely unos-untig ismeretes — a múltból csak a köz­vetlen intézetünket érintő adatokat soroljuk fel. A Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek Kongregációja a 900-as évek elején elérkezettnek látta az időt, hogy a morva tartományból kivegye a magyar házakat és azokból egy önálló magyar tartományt alakítson. Szükség volt tehát valahol az országban az ú. n. anyaházat létesíteni, hol a tartomány kormánya székel és ahol a rend ujoncnövendékeit a rend szellemében kiképezik a szerzetesi hivatásra. A rendi Elöljáróság választása Zsámbékra esett, egy akkoriban csendes , a vasúti és egyéb közlekedéstől távol eső községre, amely a maga elszigeteltségében a rendi céloknak igen megfelelt, habár más oldalról, amint látni fogjuk, a székes­­fővárossal s egyáltalán a külvilággal való nehezebb közlekedés sok tekintetben zavarólag hatott az intézmények fejlődésére. Istenben boldogult gróf Cziráky Antal lovasberényi földesúr és neje, gróf Keglevich Rózsa, a keresztesnővérek régi pártfogói — valószínűleg némi befolyással voltak a hely megválasztására is, hol egy igen nagy épülettömb — a régi királyi várkastély — mely Mátyás király óta gazdát és sorsot sokszor változtatott — s a 900-as évek elején Zsámbék község birtokában volt, — magától kínálkozott a mon­dott célra. A gróf úr közbenjárásával az egyezség csakhamar létrejött. A község az épü­letet, amely különben tetemes javítást kívánt, átengedte örök tulajdonul a rendnek, azon kikötéssel, hogy a régi várkastély területén felépíti a r. kat­­elemi leányiskolát és ennek vezetését átveszi. Sr Roulin M. Bernadette, az akkori tartományfőnöknő, elfogadta az ajánlatot s a szerződés jóváhagyása után megindult az építkezés, a boldogult Gróf úr folytonos érdeklődése és ellenőrzése mellett, aki valóságos atyai gondossággal és mindenre kiterjedő figyelemmel, fáradtságot nem ismerve támogatta a nővéreket. Egyházi részről a megyéspüspök megbízásából Magdics István etyeki plébános, kerületi esperes működött közre nemcsak a kezdet nehézségeinél, de a későbbi kér­dések megoldásánál is, aki szintén időt és fáradtságot nem kímélve, minden tőle telhetőt megtett a rend érdekében, s aki ma is, mint praelatus-kanonok és egyház­­megyei főtanfelügyelő, osztatlan figyelemmel kíséri az egész intézet sorsát.

Next