Katolikus polgári leányiskola és tanítóképző, Zsámbék, 1938

Sohasem fogom elfelejteni . . . „Hol vagy István király? Téged magyar kíván..hallatszott át az ősi székvárosból, Esztergomból, az aranyvonatot kísérő ünnepi ének a Duna másik partjára, a megszállókhoz s hangzott vissza csendben, titkon, fájdalmasan egymillió felvidéki magyar szívében: „ ... Téged magyar kíván!“ ... És hamarabb mint gondolhattuk, meg­érkezett a válasz, a királyi válasz, a királyi adomány. „Ami még néhány hónapja csak távoli remény, hetekkel ezelőtt csupán aggódó bizakodás volt, az a közelmúlt napokban bizonyosság és ma végre élő valóság lett" — mondotta Magyarország kormányzója kassai bevonu­lása alkalmával. Október elején az egyik osztály magyar óráján Vargha Gy.: A kassai harangok c. költeményét tárgyaltuk. Megdöbbent némasággal hallgatták a tanulók, hogy Rákóczi harangjai most a cseh nemzeti ünnepeken szólalnak meg. A fájdalmas valóságot azonban bizakodó reményük mintegy szétfoszlatta: „Nemsokára már magyar ünnepre fognak újra megszólalni a kassai harangok!“ — Mondották. S ugyan­ez az osztály néhány hét múlva komoly, szent ihlettel, lélekzetvissza­­fojtva hallgatta a felszabadulást hirdető ünnepélyes zúgást. Ugyan­akkor 22 könnyes, boldog szem fordult tanára felé... „Tetszik hal­lani? ... A kassai harangok .. . ugy­e, megmondtuk ...?“ A növendékek ujjongó örömmel vették ki részüket a felvidéki magyarság hazatéréséből. Percek alatt szétkapkodták az újságárus újságjait, várták a rádió hírszolgálatát. Első s talán legmeghatóbb ünnepünk Ipolyság felszabadulásá­nak rádióközvetítése volt. Tanár, diák, képzős különbség nélkül ott szorongott a rádióhangszóró előtt, a gyakorlások a földre kuporodtak, hogy egy szót se veszítsenek el. Minden „éljen" hangos visszhangra talált; a Himnuszt együtt énekeltük a hazatérőkkel. A lelkesedés lázas munkában folytatódott. Készültek a kokár­dák, zászlók, a húsz legjobb rajzoló minden szabad idejében címe­reket festett. Segítettek a katonaingek készítésében... s minden magyar katonaszív fölé Szent István-érmet varrtak. Osztályonként gyűjtés indult meg a Felvidékért. Majd diákküldöttség kérte, hogy egyszerűsítsék az étkezést s a fennmaradt összeget küldje el az intézet a kifosztott magyarságnak; s amikor e helyett azt a választ nyerték, hogy a mikulási édességek fognak az idén a felvidéki gyer­mekekhez vándorolni, egyhangú öröm volt a válasz. November 2-án a miniszterelnök visszacsatolási bejelentését és 5-én a medvei híd átlépését komoly vigyázz-állásban hallgatták a tanulók a rádión keresztül. November 11-én éjjel pedig 20 magyar ruhás zsámbéki képzős zászlókkal, címerekkel, plakátokkal stb. autóbuszra ült, hogy Kassán

Next