Mult és Jövő, 1926 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
LILIEN UTOLSÓ ÁLMAI. Özvegyének, HELENE LILIEN asszonynak levele Lilien előadása az egyiptomi és a zsidó művészetről. — Beszélgetés a Biblia fáraójával. — Tutanhamen sírjában. — ,,Haláltánc“. — Lilien levele egy jeruzsálemi kivégzésről. — A ״ Haláltánc“ képei. — Uj Hagada. — Lilien utolsó tervei.pp egy esztendeje most, hogy férjem megbetegedett. Az itteni B'nei Brith páholy estjére készült, hogy vetített képek kiséretében ,,Beszélő kövek, beszélgetés Nagy-Ramzesz fáraóval“ címen előadást tartson. Odahaza még tljesen egészséges volt, de épp amint be akart wpni az előadás termébe, szívgörcs fogta el. Az egyik jelenlévő orvos azonnal segítségére sietett t ■ hozzátartozói mind arra kértük, ne tartsa meg a TZ előadást, kímélje magát. Férjem azonban SÉgy általában nem volt hajlandó a már egybekkrűlt páholytagokat cserbenhagyni s páratlan lelkierejével, miután csillapítószerek és borogatások valamennyire magához térítették, annyira leküzdötte testi válságát, hogy teljes két óra hosszat tudott oly érdekesen és hatásosan beszélni mintha semmi baja sem lett volna. Mindaz, amit mondott, oly bizton hangzott, oly tiszta, oly szép volt, hogy valódi állapotáról ez az önuralma még engem is megtévesztett. Pedig amint a gyönyörű vetített képeik során, amelyek mind saját alkotásai voltak, végigvezette hallgatóságának képzeletét az Aranyszarv öböltől Jeruzsálemen át a piramisokig, a színes, lázasan élénk, szinte varázslatos hatással beszélő művész ott, karosszékében olykor pillanatokra önkívületbe szédült és többnyire egyáltalában már csak ösztönösen mesélt. Kezdte Konstantinápolyon, beszélt az erubi mohamedán temető sírköveiről, amelyek ott a legkiesebb magaslatról messzire elcsillogtatják a törökök történelmét az Aranyszarv öböl vizei fölött. És mutatott aztán más török sírokat, ott, Jeruzsálem városfalai előtt, ama befalazott aranykapu táján, hol most Omár mecsete áll a szent szikla köré épülten, amely hajdan a zsidók templomának áldozó oltára volt, sőt lehet, hogy már Ábrahám is a fiát, Izsákot, Istennek feláldozni készen, erre a kőre fektette volt. S beszélt Lilien a Dávid tornyáról, Jeruzsálemnek erről az ősi emlékéről, amely minden dúlást, rombolást túlélt, amelyet Titus is meghagyott a város elpusztításakor, mert azt akarta elhitetni, hogy Jeruzsálemet nem ő, hanem Isten pusztította el, hiszen ember hogyan bírna szétdúlni ily óriásfalakat. A csodálattal adózó hódolat hangján beszélt Lilien a zsidó ősök gigászi építkezéseiről, a palesztinairól és az egyiptomiról. Az óriási oszlopokat mint faragták ki magának a sziklahegynek a tömegéből s amikor az oszlop elkészült, mint vertek talprésze alá vájt résekbe faékeket s vízzel öntözve mint duzzasztották feszítővé ezeket az ékeket, hogy az oszlop végül lerepesztődött sziklaalapjáról s mint állították föl ott. Palesztinai romok körül még ma is égnek merednek ily óriási oszlopok s hirdetik, hogy az ősi zsidók építőművészete mily hatalmas arányú műveket alkotott. Innen Egyiptom leghatalmasabb építményeihez, a piramisokhoz, a szfinkszhez, a Memnon-szobrokhoz és a Királysírokhoz, meg az ősi templomokhoz kalauzolta hallgatóságát Lilien. Sírboltok falfestményein mutatta meg, mint szokták volt az óriási kőfaragványokat tovaszállítani, oly szánszerű alkotmányokon, amelyek elé emberek százait meg százait fogták be igavonókul, akiket a szánra fektetett kőkolosszuson álló hajcsárok ostora verdesett, ösztökélt. És bemutatta Lilien azokat a "beszélő köveket", amelyeken az ős ábrázoló művészet megörökítette az Lilién az Olajfák hegyén rajzolja Jeruzsálemet Lilien zeichnet Jerusalem vom Ölberg 4