Mult és Jövő, 1953 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1953-01-01 / 1. szám
Mert eljöhet egy nap, amikor még döbbenetesebben tör fel a zsidókérdés, mint eddig bármikor népünk tragédiákban bő történetében. Mi a világpolitikában csak eszköz vagyunk és ennek következményei alól gerinctelenséggel egyetlen testvérünk sem vonhatja ki magát. A világ zsidósága minden egyes tagjának léte Izrael fennmaradásának, függetlenségének függvénye. Ez alól az árjásított zsidó származásúak sem kivételek. Ennek a történelmi helyzetnek a tudatában folytatjuk munkánkat. A Múlt és Jövő 36. évfolyamát abban a meggyőződésben indítjuk, hogy fokozatosan a budapesti szétszórtan élő zsidóság is azzal a megértéssel fogja kísérni és támogatni törekvéseinket, amit tapasztalunk az Erdélyből elszármazott és Európa különböző országaiban, de elsősorban Párizsban élő zsidóság részéről. Reméljük, hogy az Amerikában élő úgynevezett ״ anyaországbeli“ zsidóság is tud majd olyan érdeklődést mutatni a zsidó kultúra iránt, mint argentinai zsidó testvéreink. Mi igyekszünk betölteni azt a hivatást, amire a Múlt és Jövő alapító-szerkesztője több évtizedes gyakorlata kötelez, aminek egyik lényege őrt állani és összegyűjteni azokat a magyar származású zsidó kultúrerőket, akikben van még hit és kitartás hirdetni a zsidó jövőt és küzdeni a zsidó nép függetlenségéért, fennmaradáséért — mindenkor a Múlt és Jövő kultúrnyomdokain haladva. Ezt a megbecsülést és elégtételt tudjuk adni Dr. Patai Józsefnek az alapító szerkesztőnek, a tudós poétának. A magyar eredetű zsidóságon múlik, hogy a közel félmilliónyi, a világban szétszórtan élő magyar nyelvű zsidóság körében a megújult Múlt és Jövő a régi nívón folytathassa a ma egyre súlyosbbodó feladatainak folytatását. G. S. %/^jßJüS £4$ uLoJ Q/fyúá A látogatónak nehéz benyomást szereznie Bécs mai zsidó életéről. Minden lépésnél találkozni lehet a lerombolt zsidó szellemi központ emlékeivel, amelyeken az ittlakók görcsösen igyekeznek új életet felépíteni és megszilárdítani. Az osztrák közösség nem kezeli túlságos megértéssel a zsidók ebbeli igyekezetét. Bécset ma különböző típusú zsidóság lakja. Ez a kb. tízezer lelket számláló közösség nagy része az asszimiláció felé hajlik. A zsidósághoz ezeknek csakis a hitközségen keresztül van némi laza vallási kapcsolatuk. Gyermekeiket csakis a kötelező hitoktatás tartja meg zsidóságuk tudatában. Jelentékeny számban vannak a ״ transiderek“ is, akik a szomszéd országokból jöttek és ideiglenesen itt megtelepedtek. Innen intézik a különböző tengerentúli országokba irányuló kivándorlásuk ügyeit. Minthogy itt külföldinek igen nehéz munkavállalási engedélyt elnyernie, létfenntartásukról alig tudnak gondoskodni, lassan felélik magukkal hozott csekély rezerváikat, a különböző jótékonysági szervezetek támogatására szorulnak és primitív viszonyok között a DP-táborokban laknak. Helyzetük az utóbbi időben megnehezült, mivel az osztrák kormány ezen táborok kezelését átvette. Ilymódon fokozatosan megszűnik a Joint és az IK (Internationales Komitee der Jüdischen Flüchtlinge) befolyása a menekültek sorsának irányításában. Viszont az osztrák kormány súlyt helyez arra, hogy az utóbbiak Ausztria területét minél hamarabb elhagyják. Helyzetük azáltal is súlyosbodott, hogy az IRO beszüntette működését, míg a JOINT csak csökkentett tevékenységet fejt ki újabban. Azonban végső felszámolása előtt igyekszik a menekültek kivándorlását elősegíteni a még adott lehetőségek mellett. Ezek a lehetőségek ma már csak igen kevés országra szorítkoznak, melyek csak kisebb számban fogadnak be menekülteket és nem is nyújtanak számukra megfelelő elhelyezkedési eshetőséget, így tehát a menekültek figyelme újabban ismét Izrael felé terelődik. A ״ transiderek“ — annak ellenére, hogy már huzamosabb ideje tartózkodnak Bécsben — csak igen kis számban vesznek részt az itteni közösség életében. Származási országaik szerint csoportokba tömörülnek, saját imaházaikat tartják fenn és a maguk körében élik társadalmi életüket. Meg kell említeni azt a típust is, melynek főfoglalkozása — várni vagyonába való visszahelyezését. Legtöbbnyire egyedülállókról van szó, akik családjukat a náci uralom alatt elvesztették. Addig is, amíg a kormány a vagyonvisszatérítést végleges formában biztosítja, ezek hitközségi vagy állami segélyekből tengetik életüket. Közéjük számíthatjuk azokat is, akik a náci rezsim alatt innen kivándoroltak és most, emigrációjukból visszatérve, várják vagyonuk visszatérítését. Végül megemlékszünk azokról, akik — okulva a közelmúlt történelmén — hátat fordítanak az örökös zsidó vándorlási körforgásnak és Izraelben látják jövőjük megalapozását. * A hitközség, mint a zsidó közösség hivatalos képviselete, több téren tevékenykedik. Számos feladatának arányában nagy apparátussal dolgozik. Munkakörét következőképen lehet összegezni: 1. A vallási élet ápolása (hitoktatás, templomok fenntartása, illetve gondozása, temetők karbantartása). 2. A jóléti szervezetek tevékenységének központi irányítása. Ezen a téren mind nagyobb igyekezetet kell a hitközségnek kifejtenie. Ugyanis még csak röviddel ezelőtt a Joint a hitközség küllönböző segélyakcióit szubvenciójával támogatta, melyet most kisebb mértékben folyósít, s a hitközség más irányból kénytelen az így eleső támogatást pótolni. Ezzel áll kapcsolatban a Dr. Akiba Eisenberg bécsi főrabbi kezdeményezésére létrehozott SOS-bizottság is melynek fő feladata, hogy különösen rászorult személyeket és családokat rendszeres támogatásban részesítsen. 3. Tárgyalásokat folytat az osztrák kormánnyal az örökösök nélküli, valamint a különböző volt zsidó közületek kisajátított vagyonának visszatérítése érdekében. Amennyiben ebbeli igyekezete a közeljövőben sikeres lesz, közjóléti tevékenységének feladataival saját erejéből is könnyebben fog tudni megbirkózni. 316