Új Élet, 1970 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1970-07-15 / 14. szám
Mandula Sándor sírkőavatása Szomorú emlékezésre gyűjtek össze június 28-án az Ortodox Tagozat tisztségviselő dolgozói, hogy Mandula Sándor sírkőavatásán leróják a kegyelet adóját. A megboldogult özvegyén és rokonságán kívül megjelent a BIH képviseletében dr. Seifert Géza elnök, dr. Harsányi László pénzügyi elöljáró. A Tagozat elöljáróságát Braun Lajos elnökhelyettes, Schichter Ármin alelnök és fixter Hermann főtitkár képviselte. Weisz Márton budapesti ortodox főrabbi mondott avatóbeszédet, méltatva Mandula Sándornak a közösségi életben szerzett érdemeit. Hűség, ragaszkodás jellemezte egész lényét. A heti Szidrából vett találó szavakkal érzékeltette Mandula Sándor jellemét. Mandula Sándor, mint közösségi ember, mint családfő példaképe maradt mindig a zsidó emberek előtt. Csellóval a világ körül (Gregor Pjatigorszkij könyve) „Amíg birtokomban volt a cselló, nem érezhettem magam szegénynek, éhesnek talán igen, de szegénynek nem.” Pjatigorszkij könyvéből úgy érezzük, hogy tanúi voltunk pályájának. Megpróbáljuk úgy visszaadni, hogy az olvasónak is sok örömet szerezzen. — Tudjuk, embert leírni, csak emberközelből lehet, s ő önmagát adja. Remek anekdotázó — mondják, s rajonganak érte. Vérbeli művész, aki keservesen kezdi pályáját. Kisfiú még, amikor átéli a rettegést, a zsidóüldözést. Cári orosz pogrom, — aggodalmas hangulat, sötét pince mélyén, kisgyermekként érzi meg mások félelmét, rettegését, s amikor felmennek a szabadba, mindenütt vért lát, zsidó emberek vérét, akiket megöltek. Hetedik születésnapjára csellót kap. Nyolcévesen éjjeli mulatóban zenél, majd Jekatyerinoszláv városának első mozijában csellista: a mozi képeinek hangulatát zenével kell illusztrálnia Kilencéves, amikor Moszkvába költözik a család. Felveszik a moszkvai konzervatóriumba. Tizennégy éves, és a Nagyszínház első csellistája. Megismerkedik Sztanyiszlavszkijjal és Majakovszkijjal. Kitör a forradalom. Megalakul a bolsevik kormány. A hidsegás éhség ellenérje,Moszkvában virágzott a művészet. Rjatigorszkijt behívják katonának,feladata, hogy havonta néhány koncertet adjon egy vonósnégyes tagjaként. Kalandos körülmények között Lvowba érkezik — minden papír nélkül. Csak a csellója van vele. Varsóba megy, ahol a filharmónikusoknál kap állást. Tizenkilenc évesen Berlinbe kerül. Mecénásra akadt! Első alkalom életében, hogy gond és pénzkeresés nélkül tovább tanulhat. Elérkezik az idő, amikor anyagilag és egzisztenciálisan befut. Kevesen mondhatják el, hogy maguk írhatják meg történetüket. Pjatigorszkijnak joga volt hozzá, hogy alkotó életét leírja. Több, mint 300 karmester vezényelte. Ismerősei és barátai lettek a legnagyobbak Klemperer, Toscanini, Bruno Walter, Yehudi Menuhin, Leopold Stokowszky, — a magyar Bartók Béla — és még sokan mások. Elbeszélései önéletrajzi vallomások, de megállják helyüket külön novellaként is. Közvetlen barátainknak érezzük őt és barátait. Arcképek, emlékezések benyomások, amelyeket meg kellett írnia az új nemzedék számára! Tanulja meg mindenki, aki a művészpályán akar érvényesülni, ahhoz, hogy ragyogjon, sugarai szétáradhassanak — mennyit kell szenvednie, átélnie és még mennyi minden kell! Elsősorban egyéni tehetség, amely nagy szorgalommal párosul és — humánum. Rengeteg tanulás, hogy eredetivé váljék. A ma is élő zsidó csellóművész visszaemlékezései olyan kavargó, színes, tartalmas életről tanúskodnak, amely ritkaság. A nehéz gyermekévek után már csak felsorolom a városokat és országokat, sikereinek további állomásait: Lipcse, London, Stockholm, Párizs, New York, Majna- Frankfurt, Philadelphia, Chicago, Bécs, Prága, Bukarest, Belgrád, Brüsszel, Athén, Tokió és Budapest. Mint könyvének címe is mondja: Csellóval a világ körül. Egy ember, akit magával ragadott a zene rajongása, mert a ״ cselló számára a mindenség egy része és a világegyetem lényege.” Bach, Beethoven, Brahms műsorai mellett programjai mindent felöleltek. Koncert koncertet követ. Pjatigorszkij mindezt úgy írja le, mintha nekünk is csellózna. Könyve ragyogó, stílusa közvetlen. Talán mintha nevekkel zsúfolt lenne. De ennyi ország, ennyi város, ennyi művész bőven ad témát! A csellókultúra gazdag értékeit írja le, és mint író is megállja a helyét, írásával kifejezi egyéniségének teljességét, az élet gazdagságát és nehézségét, amely kínokban, harcokban, fájdalmakban is megnyilvánul. Könyvének lapjain végigtekint életén, mint mikor fellépésein végigtekint a hatalmas termek széksorain. Hangulatait és érzelmeit úgy adja vissza, hogy formát teremt zenéjében és írásában annak, ami benne él. A könyv a Gondolat Könyvkiadó kiadásában jelent meg. Feuer Mária fordítása gondos, szép munka. Sós Zsuzsanna Templomi festett üvegablakok, ólomfoglalatú üvegezések készítése és javítása ÜVEGESEK KTSZ üvegfestő részlege Budapest, VIII., Baross utca 59. Telefon: 143—354. !ruhát az EKISZ-től főregács, szép Az EKISZ ruhában mindig felöltözött Kül- és belföldi szövetekből vagy választékkal ✓árjuk. II. Mártírok útja 5/b. II. Mártírok útja 69 XI. Bartók Béla út 46 Mártírünnepségek A győri hitközség július 5-én tartotta emlékünnepségét a győrszigeti temetőben a mártírok emlékművénél. Az ünnepségen koszorút helyeztek el az emlékmű talapzatán. A nagyszámú résztvevő között megjelentek a MIOK vezetősége képviseletében dr. Seifert Géza elnök és dr. Borsa Mihály, a KSZB elnöke. A Győr—Sopron megyei VB egyházügyi hivatala képviseletében Kovács István egyházügyi főtanácsos, Horváth Ferenc, a Hazafias Népfront Bizottság városi titkára, a tanácsok vezetői, az egyházak küldöttei, valamint számos külföldi hittestvér. Az ünnepség dr. Sándor László liturgikus énekével kezdődött, majd Steiner Gyula, a győri hitközség elnöke tartott megnyitó beszédet. Dr. Vértes Árpád főrabbi meghatott szavakkal emlékezett meg mártírjainkról és visszapillantást vetett az 1944-es eseményekre. Ezután dr. Seifert Géza, a MIOK és BIH elnöke megemlékezett az 1944-ben Győrből elhurcolt több mint ötezer zsidó mártírunkról, valamint a Győr melletti Gönyüben hajóra rakott zsidó nőkről, akiket barbár módon pusztítottak el a fasiszták. Lerótta kegyeletét a 600 000 magyar zsidó mártír emléke előtt. Beszéde további során a felszabadult magyar zsidóság jogegyenlőségéről és szocialista társadalmunk vívmányairól szólott. Beszélt ezután a mártírünnepségek figyelmeztető jellegéről, a világ egyes részein még negyedszázad után is feltörekvő neofasiszta revansista törekvésekről, amelyek ellen — mondotta — mártírjaink szellemében küzdenünk kell. Az ünnepség a Kadisima elmondásával fejeződött be Miskolc és környékének zsidósága közel 15 000 mártírját gyászolja. Az alig egytizedére csökkent miskolci zsidóság minden évben Sziván 20־ án emlékezik mártírjaira. A gyásznapot megelőző szombaton minden felnőtt a Tóra elé járult. A Jahrzeit napján böjtöt tartanak és Szelibauszt iktatnak az imarendbe. Weisz Jenő rabbi misnajoszt adott elő, Áv Horacamim és thilim végeztével közös kadist mondottak. Június 28-án az avasi temetőben lévő emlékmű körül gyülekeztek a miskolci, a környékbeli és az ország különböző részeiből, valamint messze külföldről érkezett zarándokok. A szertartás Spitzer Mayer kántor imájával kezdődött. Schuck Jenő főrnáos, az Ortodox Rabbitanács elnöke mondott beszédet, Klein Vilmos intézőbizottsági tag, a MIOK nevében emlékezett. A szertartás végeztével a gyászoló közönség dr. Havas György hitközségi elnök és Kálmán Miklós községkerületi elnök vezetésével az Abaúj megyei mártírok emlékművéhez vonult, ahol áhítattal rótták le kegyeletüket. Karcagon június 5־ én tartottak ünnepséget a mártírok tiszteletére. A karcagi híveken kívül megjelentek a kunhegyesi, kisújszállási, debreceni és budapesti hozzátartozók és barátok közül számosan. Az istentisztelet a Löwy Sándor utcai templomban kezdődött, ahol Katz Ernő debreceni főkántor éneke után Landesmann György rabbijelölt mondott gyászbeszédet. Gábor Dezső községkerületi főtitkár a MIOK elnöksége és a Tiszántúli Községkerület együttérzését tolmácsolta, végül Katz Ernő főkántor Él melé rachamim imája után közös kadissal fejeződött be a templomi ünnepség. A temetőben lévő emlékműnél folytatódott az ünnepség. Katz Ernő főkántor gyászéneke után Fodor László karcagi hitközségi elnök mondott beszédet, dr. Reiner Bernát orvos tolmácsolta a kunhegyes testvérek együttérzését, majd Soós Lajos református lelkész, a karcagi református, Vas Albert református lelkész, a beregfürdői református egyházközség és Fodor János prédikátor, a karcagi baptista gyülekezet együttérzését fejezte ki. Az ünnepség méltó lebonyolításában Fodor László elnök és a karcagi hitközség elöljárósága működött közre. gyöngyösön július 11-én rendezték a mártírok ünnepségét. Délelőtt az új templomban Elefánt Jenő hitközségi elnök vezetésével megjelentek az elöljárók, Heller Mór a hatvani szórvány, Seidner Sándor a tarnazsadányi szórvány képviselője. A MIOK-ot Kálmán Miklós, az Észak-magyarországi Községkerület elnöke képviselte. Részt vettek még az istentiszteleten külföldi hittestvérek is, Weisz Dávid rabbi emlékezett a mártírokra. A jizkaur után közös kadist mondtak. Az istentisztelet után a temetői mártír emlékműhöz zarándokoltak a hívek, ahol Weisz Dávid rabbi a Sivszi elhangzása után gyászbeszédet mondott. Csepelen az idén június 28-án emlékeztek a temetőben lévő mártír emlékműnél a hozzátartozók és barátok. A körzet vezetősége részéről Engel Béla, Künsztler Nándor és Marosi Árpád jelentek meg. Az elhurcoltak százainak nevét feltüntető márvány táblák előtt Róth Jenő kántor Mordom kezdetű gyászdala hangzott el, majd Hochberger László körzeti rabbi rótta le a 26 évvel ezelőtt koncentrációs táborba hurcolt mártírok előtt kegyeletét. Dr. Boinitzer Pál intézőbizottsági tag a MIOK és a BIH együttérzését tolmácsolta. Baján június 14־ én tartották a mártírünnepséget. A nagytemplom padsorai megteltek a gyászolókkal, akik között a helybeli híveken kívül más vallásúak is helyet foglaltak, valamint a fővárosból, illetve Pécsről és környékéről is számosan megjelentek. A templomi gyászistentiszteleten Raj Tamás szegedi rabbi mondott emlékbeszédet. Az énekrészeket a hitközségi elnök látta el. A templomból kijövet az udvaron félkörben elhelyezett emlékműnél Rosenfeld József, a hitközségi elnök beszélt, majd közös kadist mondtak. Salgótarjánban június ::8־ án zajlott le a gyászközgyűlés, melynek első részét az átalakított új templomban tartották meg, amelyben az ország minden részéből megjelent veniégeri, a salgótarjáni, valamint a szórványokban élő hívek vettek részt. Liebermann Andor elöljáró nyitotta meg a gyászközgyűlést. Dr. Szálkai Géza hitközségi elnök elemezte a nap jelentőségét, a történelmi hátteret és a jelen követelményeit. Hosszú ideig tartott a deportáltak neveinek felsorolása, amelyet Ingber Miklós gyászdalai és Sclienfein Bernát (Szeged) éneke, valamint dr. Dér István főrabbi kadis imája követett. A templomi rész a Mincha imával fejeződött be. Az ünnepség a temetőben folytatódott, ahol Ingber Miklós kántor gyászzsoltára után dr. Dér István főrabbi emlékezett mint maga is egykori deportált, a szenvedések idejére. A közös kadiszma elmondásával ért véget a kegyeletes ünnepség. A Soroksárról 26 év előtt Auschwitzba hurcolt mártírok emlékünnepségét június 28-án rendezték az ottani temetőben. A körzet vezetőségét Engel Béla képviselte. A kegyelettel emlékező hozzátartozók között jelen volt Nádor Miklós az egykori soroksári hitközség volt elnöke is. A mártírok emlékoszlopa előtt Róth Jenő kántor gyászdalt énekelt, majd dr. Boinitzer Pál intézőbizottsági tag tolmácsolta, a MIOK és a BIH kegyeletes részvétét. Ózdos június 28-áig tartották a mártírünnepséget, Ózd és vidékéről, valamint Budapestről igen sokan jelentek meg. A templomban Saehriszt és mazkirt mondottak, majd a templom udvarán levő emlékműhöz vonultak, ahol Weinberger József (Eger) tartott emlékbeszédet. A kántori teendőket Friedmann Miklós budapesti körzeti kántor látta el. Az ünnepség Mincha imával és közös kadissal fejeződött be Székesfehérvárott június 14-én a temető márványtermében nagyszámú gyászoló jelenlétében tartották a mártírünnepséget. A terem falain elhelyezett fehér mérványtáblákon a megölt hittestvérek nevét örökítették meg, alattuk a megemlékezés gyertyái égtek, körös körül pedig a kegyelet virágait helyezték el. Morvai Miklós kántor éneke után dr. Singer Ödön főrabbi emlékezett meg a hatszázezer magyar és a 6 000 000 európai zsidóról, akik áldozataivá váltak e szörnyű korszaknak. Serényi Endre intézőbizottsági tag a magyar zsidóság kegyeletét tolmácsolta. A közös kadiszma után a gyászolók felkeresték a temető kertjében az elesett szovjet katonák és a munkaszolgálatosok síremlékét, ahol dr. Singer Ödön budapesti főrabbi mondott imát A pesterzsébeti temetőben június 26-án rendeztek ünnepséget mártírok emlékére. Az emlékmű előtt a nagyszámú résztvevőt Engel Béla és Salamon Sámuel körzeti elöljárók fogadták. Róth Jenő körzeti kántor gyászéneke után Hochberger László, a körzet rabbija mondott beszédet az emlékmű előtt. Ezután dr. Boinitzer Pál intézőbizottsági tag áldozott kegyelettel a Pesterzsébetről és környékéről elhurcolt mártírok emlékérél. Egerben június 28-án nagy részvét mellett rendezték a templomban a mártír-ünnepséget. Székely Endre elnök bevezető szavai után Weisz Dávid gyöngyösi rabbi idézte az elmúlt idők borzalmait. Az Él melé rachamim ima után közös kadissal ért véget a kegyeletes ünnepség. Innen a temetőben levő emlékműhöz zarándokoltak a megjelentek, ahol Weisz Dávid rabbi és az elnök emlékeztek meg az elhurcoltakról, közöttük a nagy Scheiber rabbiról, akit 85 éves korában deportáltak. Hevesen június 21-én nagyszámú gyászoló részvételével emlékeztek a mártírokra. Az Észak-magyarországi Községkerület elnöke Kálmán Miklós és a környező szórványok tagjai is megjelentek az ünnepségen. Weisz Dávid gyöngyösi rabbi beszélt az elhurcolt hevesi mártírokról. Kertész Imre felolvasta a templomban elhelyezett márványtáblákról a mártírok neveit. Az El Mólé racamim után közös kadissal ért véget az ünnepség. Július 5-én nagyszámú helybeli és elszármazott jászberényi lakos részvételével tartották meg a mártírünnepséget. Dr. Sándor Pál elnök megnyitó szavai után Ingber Miklós főkántor mondott imát, majd Schöner Alfréd rabbijelölt tartott gyászbeszédet. Az ünnepséget a főkántor által recitált K’él melé rachamimja zárta. SZÁLLÍTÁSI MEGBÍZÁSAIT (Törv. védve) pkocsival 2 rakodómunkással helyben és vidékre GYORSAN, SZAKSZERŰEN LEBONYOLÍTJA A BOY-SZOLGÁLAT Telefon: 123—523 Kálmán Oszkár köszöntése A zenei világ — mint minden esztendőben — ez idén is szeretettel és tisztelettel köszöntötte a Magyar Állami Operaház örökös tagját, Kálmán Oszkárt. Karmesterek, énekesek, muzsikusok emlékeztek meg a sok forró sikerről, amit Kálmán Oszkárnak köszönhetett az Operaház. Rendkívüli zenei képességének, csodálatosan gazdag orgánumának és tiszta emberségének, mely szinte átsugározta, s az igazi érzések forróságával telítette minden alakítását. E szép ünnepségen, melyet a magyar művészvilág rendezett, sajnálatos módon nem jelenhettem meg, ez idő tájt külföldön tartózkodtam. Hadd mondjam hát el pohárköszöntőmet — ha kissé elkésve is — a pohárköszöntőt, amit kint, Bécsben szövegeztem meg, a muzsika városában, amely még most is őrzi Mozart, Beethoven és persze Richard Strauss emlékét..., Drága Oszkár barátom, ez a három bűvöletes név egyben elém szólította a Te feledhetetlen alakításodat a Fidelióban, számtalan remeklésedet Mozart operáiban, s azokat a forró estéket, amelyekben Richard Strauss dallamait szólaltattad meg. Bár jó néhány hanglemez őrzi pompás teljesítményedet, e nagy produkciók mögött mégis van valami, amit a legboszorkányosabb szerkezet sem tudott konzerválni. Ez a megfoghatatlan valami: a felkészülés, ahogy átadtad magad egy nagy szerepnek, a mélységes komolyság, ahogy minden egyes kottafej titkát megoldottad, az a megindító, szinte gyermeki alázat, ahogyan tisztelted a nagy zeneköltők hangjegyeit, mindig alárendelve magad a műnek, sosem keresve a magad egyéni sikerét, hanem az együttes tökéletes összhangját. Az örökös tagság szép rangjával tiszteltek meg drága Őszkárom, s ez nem csupán cím, hanem realitás is. Te most is, örökkön tagja maradsz a színház nagy családjának, hiszen együtt izgulsz, lelkesülsz a fiatalokkal és a legfiatalabbakkal. Jelen vagy minden bemutatón, s még sosem hallottam Tőled, hogy egy modern műre azt montad volna: ez már túl van az én érdeklődési körömön. Modern, friss ember maradtál, nagyon szeretett barátom, mint ahogy az voltál mindeg — úttörője, harcosa, fegyvertársa a XX. századi zene két magyar óriásának: Bartók Bélának és Kodály Zoltánnak. Fogadd ezt az elkésett pohárköszöntőt az utánad következő generációk köszöntéseképpen. Sosem felejtjük el, hogy a legelsők között voltál, akik kimondták az igazságot: a nagy művész, az igazi művész nemcsak színpadi képességével hódít, hanem azzal a másik adottsággal is, amit nem a múzsák, hanem az emberi etika mércéjével mérünk. Adja Isten, hogy még sokszor gyűljünk össze, megölelve Téged, s megcsókolva jobbról-balról, a hála és a szeretet testvéri jelképeként. Régi barátsággal köszönt Gál György Sándor Zsidó Múzeum Budán ״ A mártírok nyájának emlékére iskolánk növendékei, fiúk és lányok, fiúcskák, leánykák és csecsemők emlékére, akik lemészároltattak hitükért a szörnyűségek évében.” — Az aranybetűs héber szavakat a zsidó gimnázium egykori tanulói hímezték vörös selyemre. Örök tanulságul a Vár török hódoltsági, kis zsinagógájának múzeummá alakított termében függ. A szomszéd falon Buda 1686 évi ostromakor a zsidókat öldöklőkről készült egykorú metszet látható. Szemben egy XVII. sz.-i ezüst menóra oroszlánokkal és szárnyát kiterjesztő sassal. A terem bolthajtása fölött Dávid király csillaga, közötte a papi áldás szavai: „Áldjon meg tégedet az Úr és őrizzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az ő orcáját terajtad és könyörüljön meg terajtad...” Ezt és a testvérfeliratot Scheiber Sándor professzor fejtette meg és oldotta meg vele a zsinagóga szefárd jellegét. A kétpilléres, gótikus terem Buda középkori zsidóságának legszebb, épségben helyreállított emléke. A kapualjból nyíló helység közép- és törökkori sírkövekből őriz néhány jellegzetes darabot. Kevesen tudják, hogy Buda legrégebbről származó feliratos sírköve zsidó sírkő, 1278-ból való! Beljebb kerülve, a boltíves terem tárlóiban tóratekercsek és takarók, festett szedertálak, áttört ötvös fészertartók, menyasszonyi aranygyűrű látható. A falitablókon a középkori budai zsidóság sorsával, életével foglalkozó okiratos emlékek, grafikai ábrázolások kaptak helyet. Köztük az egyik legértékesebb IV. Béla király 1251- ben kibocsátott szabadságlevelének XV. sz.-i átirata, valamint Mendel Jakab budai zsidó prefektus reneszánsz pecsétje. E pecsét tulajdonosa lehetett a későgótika kiemelkedő alkotásaként 1461-ben emelt budai nagy zsinagóga építtetője is. Naplótöredékében Schulhof Izsák emlékezik erről az időről: ,,Boldogan éltünk, mint a zöldellő olajfa ... és biztonságban, nyugalomban éltünk.” 1686-ból származó feljegyzésében már így ír Jehuda, Efrajim rabbi fia: „Ember-ségükből kivetkőzve számtalan zsidót megöltek. Köztük volt az én jámbor és istenfélő nővérem, Eszter is...” — Dokumentumok, hiteles okmányok, Buda történetének, mindnyájunk múltjának darabkái. Emberek, egy kis közösség életének emlékei a munkás mindennapjaikat, sorsukat a középkori magyar történelem hordozza. A múzeum látogatói ismereteiket Európában majdhogynem egyedülálló látnivalókkal gazdagíthatják. Az emlékkönyv Svédországból, az USA-ból, Ausztráliából, Angliából, Lengyelországból, Franciaországból érkezett turisták bejegyzéseit őrzi. Táncsics Mihály utca huszonhat — ahol a bármekkora távolságból érkezőt a Vár egyik legszebb gótikus műemléke, a múlt érdekes és értékes hagytéka fogadja. Nemessuri Zoltán VAlOGATOTTAN értékes ékszerek GAZDAG VÁLASZTÉKÁVAL VÁRJUK VÁSÁRLÓINKAT KAKÁT Ékszer BOLTUNKBAN BUDAPEST, VI., NEPKÖZTÁRSASÁG ÚTJA 43. Ékszereit a legmagasabb áron ugyanitt megvásároljuk, továbbá V. Kossuth Lajos utca 1. szám alatti felvevőhelyünkön, valamint I., Attila utca 41. szám, EL, Bem József rakpart 54. szám, VI. , Jókai utca 29. szám, IX., Kinizsi utca 12. szám XIII., Vári út 84. szám alatti zálogfiókjainkban BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ V.