Somogyi Károly szerk.: Religio és Nevelés, 1845. 2. félév
1. szám
kik buzgó imádság közt, és Istennek fölvilágosító malasztjáért szakadatlanul esdve, hosszas tűnődések után határozták el magukat e' fontos, és az egész örökkévalóságra nézve eldöntő lépés'k megtevésére, tudnillik előbbi (prot.Vallásuk' megváltoztatására; keresénk egy Haliért vagy Hurtert, egy Winckelmannt és Schlegelt ; kiket a' mélyebb tudomány ezerek és milliók fölött akkép tüntetett ki, hogy értelmi belátásuk még a' hitnek amaz igazságait is könnyebben elfogadhatókká tenné, mellyeknek illy értelmiségek is méltónak itélék meghódolni ; aggodalommal fürkészénk köztök egy, egyedül Istennek és Istenért élő mecklenburg-schwerini Adolf herczeg, egy Werner Zacharias, egy hiterős Starck, egy Schlosser,(Ke resztély és Fridrik)Möller, Eckstein báró,Müller Ádám, Gossler, Overbeck, Herbst, Arendt, Beckedorf, Jarke, Philipps és számtalan más, részint tudósok, részint nagyhirü művészek és statusférfiak, erkölcsi jellemekre nézve is mindannyi jelesek, utána 's örvendénk illyeket ama' seregben nem találhatni. Mert illy megtértekkel egyedül a' kath. egyháznak lehet dicsekednie. Pedig a' nevezettek mind csak egy országban, 's nem nagy idő óta vallották magukénak a kath. hitet, mellyet ha egy Rinaldo nevet érdemlett Ronge, vagy egy fajtalan életű, 's e' miatt hivatalától fölfüggesztett Czerski, vagy egy-két, testiség' vágyainál magasbakat ismerni nem képes állati ember, nem tud gondolkodása és érzelmeivel egyezőnek találni: ezzel épen olly szép bizonyságot tesz ama' nálánál sokkal fönségesb religionak isteni volta felől, mint a' milly letörülhetlen bélyeget nyom értelmi belátása, vagy pedig erkölcsi jellemére, egy olly egyház' megbecstelenitése és odahagyásával, mellyet Stolberg Leopold gróf, erényes nejével, annyi nagy lélekkel tárt nehézségek és akadályok' daczára is, méltónak tartottak fölkeresni. A' kath. egyház méltán örvendhet, ollyakat mutatva föl az őt fölkeresők közt, mint az 1817-ben megtért szász-gothai herczeg, ki lelkismeretes jámborságánál fogva a' katholicusok' tiszteletét épen olly mértékben birta, minőben a' protestánsokét kiérdemelte, erényeivel mindnyájok' közös épülésére válván , mint az ugyanez évben katholicussá lett hessen-darmstadti Fridrik herceg,és mint az anhalt-kötheni, ki 1826ben követte,nejével együtt e példát, mint a solmsbeyreuthi kegyes grófné, ki 1821-ben téve le kath. hitvallását, vagy a dán korona-örökösné, Charlotta Friderika, ki 1830-ben lépett a kath. egyház kebelébe 'stb.; kiket a' világi érdek nem köthetett egy oliv hitvalláshoz, mellynek alaptalan volta felől hoszszas, és többnyire súlyos évek' folyta alatt tartott komoly visgálatok, küzdelmek és kiállott szenvedések után, lelkekben meggyőződtek: e'hitökben nem sokára az örökkévalóságba nyugodtan átköltözendők. Itt egy uralkodó herczeget látunk, ki a' teendő lépés' roppant fontosságának egész lelket renditő érzetében jegyzi föl az utódok' okulására, hitváltoztatásának okait ; de e' fejedelem katholicussá lesz! Amott pedig embereket veszünk észre, kik iszonyú zajjal harsogtatják a' lerázott hitigátóli fölszabadulás' diadalmát, és sietnek uton-alkotott egyházukba, hitek' igazságának zálogául. •— ágyasaikat elveendők ! 'S ők a' kath. egyházat hagyják oda.... „Több éveken át igyekeztem egyedül az igazság' tiszta szeretetétől, 's üdvösségem iránti gondoskodástól ösztönöztetve , egész szorgalom- és buzgósággal — az igaz, és egyedül üdvözitő hitet föltalálni ; még pedig azon igazság' teljes öntudatában, miszerint a' földön egyetlen egyreligionál több igaz nem lehet..."igy ir Antal-Ulrich fejedelem ; 's ,,e' végre különféle akadémiákat megkerestem ; egész könyvtárakat fölkutattam ; összehasonlitom a' legújabb és pontosabb hitű virály-irókat, mindennemű religiokhoz tartozó különféle tudósokkal értekezém, megjelenék nyilvános vitatkozásaikon, e fölött otthon magán-értekezések alkalmával is előterjesztvén kétségeimet, valamint katholicus, úgy nem-katholicusoknak, anélkül, hogy legforróbb vágyaim kitűzött czéljához eljuthattam volna. Elhatároztam végre magamat, alkalmas időt és helyet választani, mellyben egyéb foglalkozásaimtól megváltan, örök üdvösségemnek ezen nagy fontosságú ügyében nagyobb haszonnal járhatnék el ;s hogy ebbeli szándékomat szerencsés siker koronázza, előre szükségesnek ítéltem, a következő pontokban megállapodni. Először is, teljes szivemből esedeztem a' Szentlélek'gyámolitásáért,és kértem Istent, mint minden valódi világosság' örök atyját,hogy engem az igaz hit által megvilágosítson ; miután ő az, a' ki minden embert, ki e' világra jön, megvilágosít... Másodszor, erősen föltettem magamban,'s elhatárzom, az isteni malaszt' segedelmével minden bűnt távoztatni ; megemlékezvén, hogy a'bölcseség nem száll a'gonosz lélekbe, 's... az állati ember be nem látja, mi az Isten' lelkéé. . . Harmadszor, óvakodtam minden, az egyik vagy másik religio iránti ellenszenvből származott részrehaj 5) ,Fünfzig Beweggründe warum die katholische Religion allen andern vorzuziehen sei. Von Anton Ulrich, Herzog von Braunschweig und Lüneburg. Zweite Auflage. Einsiedeln. 1843.' (Lefordítva a' pesti magyariskola'munkálataiban is. XI. Köt. 137 1.)