Somogyi Károly szerk.: Religio és Nevelés, 1848. 1. félév
1. szám
•2 gondviselései terveinek fejleménye , mellynek irányunkbani föladata : sorsokat intéző kezének a' világ-események' vezetésébeni felismertetése, 's hozzá és feléje való irányoztatásunk. Ez a' józan ész' szava ; de ugyanez magáé, az Istené is, ki Izrael' népének meghagyá : „Et narres in auribus filii tui, et nepotum tuorum , quoties contriverim Aegyptios et signa mea fecerim in eis; et sciatis, quia ego Dominus". (II. Mózs. 10, 2.) És ismét: „Memento dierum antiquorum, cogita generationes singulas. Interroga patrem tuum, et annunciabit tibi, majores tuos, et dicent tibi. Quando dividebat Altissimus gentes , quando separabat idios Adam, constituit terminos populorum". (V. Mózs. 32, 7.) Melly isteni meghagyás, a' történetnek valamint szellemi 's gyakorlati föladatát, ugy irányábani kötelességünket is nyilván kimondja: de egyszersmind azt is kitünteti, milly szoros viszonyban áll a' világtörténet a' megváltandott emberiség' viszontagságaival, 's a', megváltandásának irányában, kezdet óta fejledező isteni tervek' érlelésével; szóval, milly szoros viszonyban áll a' világtörténet, a' világgal egykorú egyház' történetével. Mit ha feledünk, vagy mellőzünk; ha Krisztust, az ősezredek' reményét és várakozását, a' történetek' folyamából kifeledjük : nem marad egyéb hátra, merő vak sors szülte, értelmetlen tényhalmaznál; 's mi jogosítva leszünk az Istent és gondviselését a' világból kitudni, kitagadni. Ellenben, ha Krisztust, az idők' középpontjául mutatja föl a' történet; 's ha ennélfogva a' történetnek szellemi föladata, bizonyságot tenni az idők' Uráról, kinek kezeiben vannak ,omnium potestates et jura regnorum'; de ki minden hajunk'szálára is gondot visel; és ha ennélfogva a történetnek gyakorlati föladata, e' bizonyságok' nyomán, bennünket rá figyelmeztetni, és hozzá fölirányozni, fölbiztatni, akkor a történet, az irott bibliával egykorú hagyomány-bibliánk; akkor a történet maga is kinyilatkoztatás ; és Schellingnek teljes igaza volt, midőn állította, hogy: ,,a'kinyilatkoztatás történet; és a' történet kinyilatkoztatás ; vagyis a' kinyilatkoztatás, kinyilatkoztatása a'történetnek." 4) 'S bizonyára, ha az Isten nem hagyta magát, mikép sz. Pál erősiti, (Ap. csel. 17, 26—27.) bizonyság nélkül a' természetben : mi sem természetesb, mint hogy a' történet' vezetésében is kinyilatkoztassa magát; mikép ezt önmaga is értésünkre adta. ,Fecit signa sua, ut solamus, quia ipse Dominus,4 (II. Mózs. 10, 21 „qui fecit ex uno omne genus hominum inhabitare super universam faciem terrae, definiens statuta tempora et terminos habitationis eorum, quaerere Deum, si forte attrectent eum, aut inveniant, quamvis non longe sit ab uno quoque nostrum." (Apost. csel. 17, 26—27.) Micől Staudenmaier is, a' történet' magasabb pragmatismusát fejtegetve, utóbb azon fontos eredményt következteti, hogy: „a' történet, és a' történet általi kinyilatkoztatás, azon nagy módszer, melly által Isten az emberiséget előbb ugyan öntudatra hozza, azután czéljához irányozza, 's megtérésre vezérli. Általa ülteti be az egyetemes és egyéni életbe az isteni élet' csiráját, 's azt atyai kézzel ápolja, érleli .) E' szerint tehát valamint a' természetről, ugy a' történetről is elmondhatjuk, mikép az, az emberiségnek eleven bibliája, mellyet a'sorsunkat intéző örök Isten, a' világnak nagy életiskolájában, kezdet óta tettleg értelmez és magyaráz; 's boldog azon nemzedék, melly korának időjeleit jókor megismerve, 's jövője iránt magát tájékozva, elejét veszi, nehogy Krisztus szavai rajta is teljesedésbe menjenek : „Quia si cognovisses et tu ... . quae ad pacem tibi! Nunc autem..." — De fájdalom! „Vir (aetas) insipiens non cognoscit, et stultus non intelligit." Igenis, fájdalom! Miután még a' pogány őskor is többet sejtett a' népek' viszontagságaiban, merő vak-sors intézte eseményességnél , mi neki annál nagyobb becsületére válik, minél kevesbbé tudta sejtelmeit valódilag értelmezni; holott korunk álbölcsesége mindent megfoghatóvá akar értelmezni ,s maga fölött semmi magasbat sejteni nem kiván. Mennyivel méltányosabb volt ebben az őskor maga iránt, midőn alanti viszontagságait is egy olymposi lénynek, Kalliopenek nemzetsége alá helyzé! Az ős mythosnak ezen kegyelete vajmi sokakat, és méltán pirulásba hozhat. — De a'történet 4) .Vorlesungen über die Methode des akademischen Studiums'. S. 105. 4) ,Geist der göttl. Offenbarung, oder Wissenschaft des Geschichtsprincipien des Christenthums.'