Danielik János szerk.: Religio, 1849. 2. félév
1. szám
fegyvert ragadva a' felségsértés' bűnébe keveredtek? És c) Kik legyenek végtére azok, kik csak a' rettegtetésnek, physikai vagy erkölcsi kényszerítésnek, csábításoknak engedve , illyesminek elkövetésére ragadtattak, anélkül, hogy szökés által legalább egy időre menekülhettek volna? — Az erre adott lelkismeretes válaszok azon helyezetbe teendik ő herczegségét, mellyből nem csak a' papság' erkölcsi állapotát megítélheti, a' netalán nagyobb számmal megürült, vagy megürülendő lelkipásztori és iskola-mesteri állomások' mikénti betöltéséről és ennek eszközlése' módjairól jó eleve gondoskodhatik, — hanem e' fölött az egész egyházi rend' becsületét és tekintetét illetőleg, a' legkegyesebb fejedelem előtt legalább is annyit megkísérthet, hogy a' szerencsétlen erőszakoltak' feleletrel vonása más, a' papi méltóságot kevesbbé terhelő módon eszközöltessék. Igen örvendetesen lépettünk meg ő herczegségének Bécsből aug. 28-káról kelt abbeli rendelete által, melly szerint a' pesti királyi egyetemnél a' theologiai tanulmányok a'jövő iskolai évre megnyitandók lévén, a'megyei főpásztorok fölszólittatnak, hogy növendékeiket a' pesti közneveldébe 1. év november' elsejére elrendeljék, 's ezekről az igazgató st. Liptay Endre kanonok urat értesitsék. A' legnagyobb fontosságot tulajdonítjuk a'hasonlólag Bécsből aug. 26-ról kelt abbeli rendeletének , melly szerint minden nemzetiségi súrlódások' kikerülésének tekintetéből meghagyni méltóztatik, hogy az egyházi közlekedési hivatalos, és a' theologiai tanulmányok' tannyelve kizárólagosan a' latin legyen. Valóban a' hierarchiai kapcsok' föntartása , a' külön nyelvű katholicusok közti összetartás, barátság és béke honunkban másként nem eszközölhető. Különben is az 1844-diki törvény a' honi nyelv' használatát csak a' törvénykezési ügyeknél rendelte el, 's az azon évi országgyűlés' folytán a' bol. primás' elnöklete alatt nov. 13-án tartott püspöki tanácskozmány ez ügyet illetőleg szinte ugyanazon módon intézkedett. Mennyiben erre nézve még más szabályozó rendelkezések is volnának szükségesek , arról gondoskodni a' püspöki székek' kánonszerű betöltése után tüstént egybehívandó nemzeti zsinat körébe fog tartozni. Miután ő herczegsége gondjait a' lelkipásztorkodó clerusra már jóval azelőtt kiterjesztette volna, a minek eredménye jön, hogy a' dézmavesztett lelkészek' ideiglenes elláttatásának tüstént a' tájnak cs. kir. katonaság általi megszállása után eszközlésbe vétele a' legfelsőbb helyről meghagyatnék;) most a' káptalanokhoz intézett köriratában, a' legújabb úrbéri változások és közbejött forradalmi pusztítások által szenvedett vesztességek' kimutatását olly végből rendeli el, hogy a' káptalanok' tisztességes elláttatása iránt, összehangzólag a' kormány' kivonatával, a' szükséges lépések mielőbb megtétethessenek. Végre mit legelöl kellett vala említenem, nem mintha itt sürgetésre volna szükség, hanem egyedül normativum gyanánt, a' főpásztorokat fölszólítja, hogy magok és papságuk' nevében ő fölségének a' hódolati nyilatkozatot haladék nélkül megküldjék ; megköszönve azon fejedelmi gondoskodását, hogy a"polgári háború", melly magát az egyházat is végső veszedelemmel fenyegetni látszott, elnyomatására minden áldozatot hozni méltóztatott ; 's midőn egy részről a' szerencsétlen eltévedettekért fönséges kegyelméhez folyamodnának, más részt ígérjék meg, hogy a' kánoni határozatok' értelmében a' clerusból, valamint a' világi gazdászati és szolgai személyzetből mindazok, kik semmi szükségtől sem kényszeríttetve önkényt a'pártütőkhez csatlakoztak, vagy azok' vezéreiül tolakodtak fel, haladék nélkül elbocsátandók lesznek. (Végrendeleti jótékonyság.) Pest, sept. 25. T. Kósa Károly Gömörmegyei főorvos'özvegye, született Mihálovits Aloyzia asszony, kinek megboldogult férje' polgári és keresztényi erényeiről a' ,Ref. és Nev. 1848.1. félévi 5-dik számában a' 38-dik lapon emlékeztünk, f. év julius' 7-dikén Pesten mag nélkül elhalván, egész éltében tanúsított ker. kath. szellemét hátrahagyott végrendeletében, férjének, a ki halála' óráján azon kéréssel bocsátá egész vagyonát rendelkezése alá, hogy egykoron arról saját, sokszor kijelentett kívánsága szerint intézkedjék, szándékával találkozólag, a' lehető legkegyeletesebb módon örökítette. íme az ide tartozó pontok: „2. Rosnyóbánya városában ,Kósa Károly 's neje Mihálovics Aloyzia' nevet viselő korházat létesíttetni kívánok, melly czélból egykoron bekövetkezendő halálom után, a' rosnyói káptalan által kezelt megyei pénztárak' egyikébe 12.000 ezüst forint, — egy forintot három darab ezüst húszassal számítva, — letétessék, ugy, hogy ez összeg' kamatjai mindaddig a' tőkéhez csatoltassanak, mig nem a' fölnevezett alapítvány annyira növekedendik, hogy az ehhez megkívántató telek' megszerzése, 's egy alkalmas épület' fölszerelése után, az intézet' föntartására megkívántató költségek a' tőke' kamatjaiból fedeztethetnek. Tegyék pedig ezen költségeket: 12 ágynak a'szükségesekkel ellátása, egy orvosnak, szolgálatot tevő férfi- és asszonynak fizetése, 's végre a' betegeket látogató lelkész', a ki akár sz.ferenczrendi szerzetes, akár pedig a' helybeli plébános lehet, — tiszteleti dija. A' lelkész' most említett dija 20; az orvosé 240; a'szolgáld férfié 120, 's végül az asszonyé 80 ezüst forintokból álljon. — Az intézet a' rosnyói megyés-püspök és káptalan' felvigyázása alatt legyen, kiknek hatásköréhez tartozandik, az alapított tőke'biztosítására felügyelni, és az intézeti orvost és szolgálatot tevő személyzetet kinevezni. Ezen intézet' közvetlen igazgatója a'helybeli plébános legyen, kinek jogához a' betegek' fölvétele tartozzék; a' betegek' fölvétele minden valláskülönbség nélkül történjék , egyedül csak a' keresztény gyámolítást igénylő szüksége s nyomor' tekintetbe vételével ; ellenben az intézeti orvos 's cselédségre nézve kivánom, hogy rom. katholikus vallásúak legyenek, és pedig nem csak név szerint, hanem szóval és cselekedettel is, nehogy egy keresztény szivajzatos igyekezete keresztény hitetlenekre pazaroltassék. A' minden évben megteendő számadásokat ellenőrség végett, a' helybeli püspöki lyceum' theologiai karának tanítói visgálják meg. 3. A' rosnyói kalvaria-templomra 50. 's az ugyanoda való sz.-ferenczrendi gyülekezetnek 200 p.stot hagyok, oly kikötéssel azonban, hogy a' nevezett convent' templomában a' szerzetesek' egyike által két nagy ,requiem' szolgáltassák ; tudnillik egyik megboldogult feledhetetlen férjem' halálának napján, másik pedig érttem szinte halálom' napján, vagy ha ezen azt tartani nem lehetne, az ehhez legközelebb eső első napon, mellyen ez megtörténhetik. 4. A' nemes rosnyói káptalannál a' gömör megyei katholikus szegények, nevezetesen árvák és özvegyek' fölsegéllésére 2000 p. forintnyi alapítvány tétessék le, oly kikötéssel , hogy a' kamatok mindaddig a' tőkéhez csatoltassanak, mig az 240 ezüst forintnyi kamatot évenként hozó tőkére nem emelkedik. A' segélyadás 's elosztás a' rosnyói megyés püspök 's consistorium' köréhez tartozzék. ... 5. A' berzethi 's rekenyei kath. iskolatanitók' felsegéllésére 240 ezüst frtot hagyok. ... 11. Pest megyében kebelezett Rákoscsaba helység'templomára 100 p. frt maradjon." A 6-dik pont szerint 12.000 p. frt kamatját testvéreinek