Danielik János szerk.: Religio, 1854. 1. félév

10. szám

7, aztán tanítványaim­ könyvet, foldivást kezükbe. Gyakorlottabb tanítványaimat már a fokokra is figyelmeztetem és kész fokhá­lóba rajzoltatom le általok a magyar haza képét leginkább Voigt, S­chou­w és Roon tankönyvei útmutatása szerint. Schouw „Proben der Erdbeschreibung" czímű munkácskája e tekintetben igazán megbecsülhetlen útmutató, szerinte a par­k­át is igen-igen sokra megtaníthatom könnyű móddal. Lehe­tetlen itt vissza nem emlékeznem azon visszás módra, melly szerint iskoláinkban tanittatott hajdan a földírás. A professor karácson után a gymnasialis II. osztályban egyszerre csak azzal állott elő, hogy másnap mindenkinek 2—3 .Studiuma­ legyen. Másnap ez meg volt mindenkinek, mert más­kép lett volna dolga a curatornak, a professor úr pedig elő­vette régi zsíros kéziratát és elkezdett diktálni így : „Geogra­phie. Quos habet Hungaria limites ? Hungaria, de qua meríte dicitur : Extra Hungáriam non est vita, et sí est vita, non est ila (mit azonban a lipcsei tanulók Lipsiáról is mondottak és irtak), limites habet a Septembrione, stb. stb. Földképet, rosszat pedig és régit, csak két nappal a próbatét előtt láttunk*) és ebből állott aztán az egész földirati Studium, csakhogy még a syn­taxisban 30—40 latán kérdést megtanultunk a földgömbről is a nélkül, hogy némelly gymnasiumban szert tehetett volna né­melly szegény tanító földtekére. A földképek még igen-igen gazdag gymnasiumokban is lőcsei módra voltak lemázolva holmi nagy papirosra és nevük vala mappa. — De el ezen szomorú emlékekkel, találunk már iskoláinkban mindenütt jónál jobb földképeket, tekéket és tanáraink örömmel tanítják a földleírást és történelmet, és a tanulók gyönyörű földképeket képesek már rajzolni. Mi pedig tisztelt barátomnak a többi tantárgyra vonatkozó kérdését illeti, leginkább Z­i­m­m­ermann Jakab és Grynaeus Alajos igenigen olcsó tankönyveit ajánlhatom addig is, míg majd új magyar olvasókönyveink m­egjelenendenek, magukban fog­lalva mindazt, mit alsóbbrendű kézműveseinknek tudni szük­séges és hasznos az említett tantárgyakból. — Áldja meg Isten önt, tisztelt barátom, és lelkes segédeit is, hogy a szép sikerrel kezdett munkába bele ne fáradjanak, hanem ernyedetlen kitar­tással tovább és tovább haladhassanak a kitűnőbb pályán. A ju­talom , legalább Isten s keblük részéről, és a hálás elismerés el nem maradandó által megtisztulván, magához vette az angyalok kenyerét s édes elérzékenyüléssel mondá : Ma lest üdvössége az én házamnak ! — Más­nap azonban arról értesül a plébános, hogy eltávozása után némelly atyafiak a beteget mindennemű szidalmakkal megrohan­ták, a cath. hitet sértő illetlen kifejezésekkel gúnyolták, három neveletlen gyermekét s mindenét, még ágyneműit is alula erővel kihúzván, elvitték. Az ügy birói vizsgálat alatt van, várva várt eredményét közlendjük. A beteg B. Gy. azóta felgyógyult, di­csőségnek tartván, hogy mindezeket méltó volt Krisztusért szenvedni. A másik megtért a gyöngyüsi volt helvet vallású prédiká­tor, most az egri papnüveldében mint növendékpap, készül azon igazságnak fölkenendő bajnokává lenni, mellyhez Isten kegyelme által eljutott. Confirmet hoc Deus, quod operatus est in eo. A harmadik megtéréssel a fiúi kegyelet lön megjutalmazva. NI. Kozma Károly hittudor s az egri papnöveldében tanul­mányi felügyelő ur vezető elaggott tisztes anyját Krisztus szep­lőtelen jegyesének tiszta keblébe épen az napon, midőn kegyes főpásztorunk ihlett ajkairól az „Et te in inmaculata Concepti­one B. Mariae semper virginis" stb. igéket lelki örömmel hallot­tuk zengeni. A tisztes anya kisértetve fiától s a magas — mert vallásos műveltségéről ismert és tisztelt üzvegy F­ej­é­r­v­ár­y­n­é, született C­s­ö­r­g­h­e Amália e­nagyságától — érsekatyánk ke­zeibe tette le az apostoli hitvallást, az ő kezeiből vette­­Krisztus Jézus sz. testét s a Bérmálás szentségét. A jelenet meghaló, szivragadó volt, s az elérzékenyülés főfokát érte el, midőn a buzgó érsek uj hívét illy formán köszöntütte : „Üdvözlégy — immár tagja a cath. anyaszentegyháznak! Üdvözlégy körünk­ben, kit az isteni Gondviselés nekünk hittársul rendelt! Isten hozott az igazság országába, mellyet az ő­sz. Fia Krisztus Jézus szerzett ! Te a cath. anyaszentegyház hitét Isten sz. színe előtt s előttünk, immár hitsorsosaid előtt bevallottad. Oldalad mellett áll fiad, kit te a világnak szültél és kit az isteni Gondviselés kisded korától azon hitben engedett neveltetni, mellyet te­­ ismét az isteni Gondviselésnek kinyomozhatlan végzése sze­rint — csak imént aggkorod­ban fogadtál el. Tisztelt e téged addig is, mint a háladatos fiu tiszteli szeretett édes anyját; és csak egy óhajtása vala, mellynek teljesülését Istentöl kérte, t.i. hogy édes anyját azon hitben tisztelhesse, melly Isten kegyelméből neki jutott ; — buzgón imádkozott egykor sz. Monica szeretett fiáért Ágostonért , most egy háladatos fia imádkozott édes any­jáért. Elfeledhetlen lesz neked e pillanat, mellyben az, kit te a világnak szültél, téged a mennyországnak szült. Eddig csak a szeretet volt, melly liteket egybekapcsolt, most hitetek is egy Krisztus Jézusban a mi Megváltónkban, reményetek is egy az Isten irgalmában, és mi mindnyájan a hit-, remény- és szere­tetben egyesülve, téged immár miénknek nevezünk és tartunk. — Nagy az Isten irgalma irántad ! Előbbi hitfeleid ezrei közül csak kevesen használják Isten ezen kegyelmét. A nevelés, a gyer­meki kortól fogva megrögzütt szokás, a rokoni viszonyok, az elferdített tanítás és gyakran az álszégyen is, sokakat visszatar­tóztat az igazság elismerésétől és azon egyházba való visszaté­réstől, mellyel­ atyáink olly könnyelműen elhagytak. Legyőzted te mindezen akadályokat, és ime közöttünk állasz, hogy velünk egyesülve dicsérd az Istent és az ö­sz. Fiát Jézus Krisztust, ki a m­i üdvünkért kint s halált szenvedett. Ezentúl fiadéival egye­sülve ajánlod föl az Urnák imádságaidat. Milly nagy lelki vi­gasztalásodra szolgáland, ugyanazon oltárhoz járulhatni, melly­nél kedves fiad mutatja be Istennek a vérontás nélküli áldoza­tot, mellyet Krisztus Jézus szent vérontásával vitt végbe a ke­resztfán. Milly nagy lelki örömödre lesz vele Krisztusnak ugyanazon sz. testében részesülhetni, mellyröl ő, Üdvözítőnk maga mondja : Az én testem bizonynyal étel, és az én vérem bizonynyal ital ; a kenyér, mellyet én adok nektek, az én tes­tem a világ életéért , a ki eszi az én testemet, bennem lakik és én ő benne. — Szóval, milly boldogságodra lesz fiaddal ugyan­azon hitben, reményben és szeretetben buzgó könyürgéseidet Istennek fölajánlani! Legyetek áldottak az Úrtól ! — — Hogy pedig a cath. hitben, mellyet ma Isten szent oltára előtt nyilván vallottál, az Isten kegyelme által megerősödjél : a Bérmálás szentségében is részesítettelek. Valamint egykor Péter és János EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK. Magyarország, Eger, január 10. Engedje m­eg ft. szerkesztő úr! hogy a múlt év érdekes emlékeiből közöljem ez évi első tudósításo­mat. — Közös anyánk az egyház egri tömegyénkben évenkint szép számú uj híveket nyert megtértekben. Ezek közül a mult évben háromnak megtérése érdekes körülményeinél fogva kü­lönösen magára vonta figyelmünket. — A mult tavaszon egy cath. asszony jelent meg a tibolt-daróczi plébános előtt, kérve őt, hogy siessen a betegen fekvő helvet vallású szántóvető B. Gy-hez, vegye fel őt a kath. egyház hivei közé s részeltesse a haldoklók szentségeiben. A plébános nem akarván a dolgot el­hamarkodni, miután a kérő előkészületeiről eddig semmi sem jutott tudomására, a menetelt elhalasztatni kívánta. De harmad­napra ugyanazon cath. nő ismét megjelenik, mondván, hogy a beteg B. Gy. a Krisztus kínszenvedésére kéri a plébánost, sies­sen hozzá s ne gondolja, hogy őt készületlenül találja. A plébá­nos elment s több órai beszélgetés után édes örömmel tapasz­talta a betegnek teljes készültségét; különösen meglepte pedig az, midőn a­ beszélgetés folytán megtudta, hogy a szegény szán­tóvető embert a catholicusok és helvet vallásúak kátéinak egy­bevetése vezette az üdvözítő igazság ismeretére , mellyröl a hitvallást teljes buzgósággal letévén s a bűnbánat szentsége *) Ez csak kivétel lehetett. Szerk.

Next