Zalka János szerk.: Religio, 1856. 1. félév
16. szám
—M 124 M— méréséből az ellene fölhozott torzképeket gyártják. Visszaéléseket a kath. religio csak kárhoztat, mit más vallásfelekezetek elvileg (?) védnek. Harmadszor. Csak a kath. egyházban van letéve a hit és babona? a jó és rosz szellem közt való különböztethetési képesség, discretio spirituum (l.Cor. 12, 10.) melyet az egyház a Szentlélek jelenléte által támogatva mindenkor csalhatlanul gyakorlott. A babonának csak rosz következései lehetnek, minthogy az akár a természeti, akár az erkölcsi világot tekintve, az embert sok kisértetekbe dönti.Két főága legnagyobb figyelemre méltó. Vagy az Isten fonák és hozzá méltatlan módon tiszteltetik, és a lélek üdvössége csalfa után kerestetik, és ennek észgyengeség, tudatlanság és együgyüség a jellege, vagy az Isten sehogy sem, vagy mindenki kénye kedve szerint választott módon tiszteltetik, a lélek elhanyagoltatik vagy a mulandó tárgyak közé soroztatik ; és ennek forrása a vallástalanság, könnyelműség, észkevélység ; jellege a gonoszság. E kettő között óriási a különbség. Kárhoztatjuk mind a kettőt, de az előbbi sem annyira vétkes, se annyira makacs nem lévén, nehezen ugyan, de orvosolható: az utóbbi a bűnösök súlyosb büntetését várja. Tanítás és kitűrés ! De először jól különböztessük meg a babonát a nem babonától. Tanuljuk meg jól különösen a kath. egyház szertartásait és szent intézményeit ismerni, nehogy úgy járjunk mint egy jó szándékú valaki, ki harmadfélév előtt egy néplapban a szentelményeket is a babona közé sorozta; azoknak semmi több erőt nem tulajdonítván, mint a mivel megszenteltetésök előtt bírtak. Az iskola az, melyben buzgalmunk erre is kiterjedjen. Rövid idevágó természettan, s a szertartások, s egyházi intézmények megfontolva előadása a legutolsó falusi iskolából se maradjon ki. De valamint haszontalan törekedés lenne a babonát végkép kiirtani; ez, minthogy a dolgok és események valódi okát mindig meg nem ismerhetjük, teljes lehetetlenség lévén, úgy más részről sehol több vigyázat nem szükséges mint ezen hiba orvoslásánál. Sehol sem lehet a gyermeket vizestől a teknőből oly hamar kiönteni, mint itt. Ki merje például a lélekjelenéseket tökéletesen ledorongolni, midőn azok járását a szentírásból bizonyíthatjuk be? Mennyi ellenmondásokba keverednénk ez által ! Ki meri minden álom megfejtését kikaczagni, midőn az ellenkező bizonyítható be a szent könyvekből, s midőn tudjuk, hogy Isten az álomban sokszor nyilvánította szent akaratát? Valóban nem ártana , ha valaki magának azon fáradságot venné, hogy a Sz.István-Társulat elébe terjesztendő önálló könyvben, hosszasabban , minden a babonaságig feszített tárgyban kifejtené : íme itt ez az igazság, ez pedig babona. E könyv lenne azután minden falusi iskolában, a magyarázásban használandó. A vasárnapi iskolákban pedig az imakönyvek megvizsgálandók, és a benne található babonalapok kivétetve más jobbak által fölváltatandók , mindenesetre ingyen, iskolán kívül pedig nagyon olcsón. E tekintetben üdvözölnék a ponyvairodalmat, melynek terményei a búcsúhelyeken található veszedelmes iratokkal, melyek megvizsgálásában több gond fordíttathatnék, föl volnának cserélendők. Itt semmi munka, gond és költség nem volna fölösleges. Addig oktassuk és vezessük a népet, mig által nem adjuk Teremtőjének ; donec occurramus omnes in unitatem fidei et agnitionis filii Dei in virum perfectum, in mensuram aetatis plenitudinis Christi. (Efez. 4, 13.) Frecska Alajos: EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK. Magyarország. Pest, febr. 16. A Szent-István-Társulat februárhavi választmányi gyűlésében, mely ugyanazon házén lőn gróf Károlyi István elnöklete alatt megtartva , elhatároztatott , hogy a pályahymnuszokra kitűzött, összesen 24 darab aranyból álló díj, miután elfogadható költemény másodszori fölhívásra sem küldetett be, a társulati lapok szerkesztőinek rendelkezésére bocsáttassék , azon kötelezettséggel, hogy azt a lapjaikban megjelent s általok legjobbaknak ítélt költői munkálatok szerzői közt oszszák el. O. G.a. Januárhóban. Szivem eltelt örömmel, midőn e becses lapok hasábjai az egyházi beszédeket megpendítették. Egyházi szónoklatunk — Istennek hála — szépen díszlik ; de csak az kár benne, hogy ritkán fejteget hitágozatokat ! Pedig e nélkül a hitszónok nem hitszónok, pedig e nélkül nincs tartós eredmény ; nincs valódi megtérés , nincs, de nem is lehet megigazulás ! Lássuk röviden szavaim igazságát. A tridentisz. zsinat elég világosan kifejti, miszerint minden szentségnek, megigazulásnak alapja és gyökere a hit, melyet a megigazulandó hallásból fogad szive-