Palásthy Pál szerk.: Religio, 1866. 2. félév
1. szám
s sága minket is emel, lenyomatása minket is sújt. A birodalomra nehezedett külföldi viszonyok Magyarországot is fogják nyomni. Európa, bármily szakadozott is nemzetközi jogaiban, pénzügye, ipara, kereskedése, hitele solidáris. Külföld nélkül semmi nagyobbszerű pénzvállalatot létre nem hozhatunk. A birodalomnak nemcsak adni de fogadni is kell előnyöket; csak úgy fogadhat, ha azokat erkölcsi erővel kierőszakolja, ha szava külföld előtt hatalmas. Kisebb államok ma kizsákmányolási helyek lettek, szellemi, anyagi tengődésre, másoknak gazdagon megfizetett kegyelmére kárhoztatvák. Hogy a magyar király nagy lehessen, szükséges, hogy a császár külföldre nézve legyen nagy. A birodalom nagysága támadtatott most meg, tehát a magyar király, tehát hazánk jövőben lehető jólléte, anyagi, szellemi emelkedése. Itt a hűségi tekintet, melynek teljesítésében a hongyűlést oly megelégedéssel üdvözöltük volna ; itt az igaz hazafiság, mely a képviselő-testületnek szoros kötelességgé tette, hogy a külföldi fondorkodók ellen egész erkölcsi erővel felkeljen. De valamint a vizbe mártott tárgyat, a megtört sugarak miatt, másutt látjuk, semmint ahol van , úgy sokan a hazafiságot is másban keresik, semmint ahol az igazán vagyon. De habár a magyar csak közvetve támadtatott is meg, közvetlenül van megtámadva a birodalom területi épsége, melynek megvédésére, vagy ha sértetik, a sértés megfenyítésére Magyarország is köteles. Veszedelmes állami viselet az, mely a birodalmi népekben megerősíti a balhiedelmet; mintha a magyar a pragmatica sanctiót csak úgy értené, hogy, mikor a muszka elfoglalja Bukovinát, mint nézzük, mikor Erdélyországot elfoglalja, akkor a birodalmi népek siessenek védelmünkre. Hazánknak ünnepélyesen kell tiltakozni azon elmélet, vagy inkább azon merény ellen, mely szerint valamelyik, nemzetközi jogban megállapított országtól egy területet követelnek, mivel e terület másnak megtetszik. Ha Austria a párisi értekezleten kardcsapás nélkül lemondott volna Velenczéről, lehetnek új helyzetek, a nagyravágyás előidézhet ilyeneket, melyekben Dalmátiát, tengerpartot, Erdélyt, a bánságot stb. követelnék. Ha egy fondorkodónak sikerül ily játék, lesz más fondorkodó, talál ő majd társakat is, nem fog hiányozni hatalmas orgazda sem, s követelni fogják a magyar korona területrészét. Mily joggal mily következéssel fogják azok az austriai császárt felszólítani, hogy e területrészért csatára kelljen, kik ma Velencze könnyű feladását tanácsolják, kik Itália forradalmi kormányával rokonszenveznek, kik hallgatnak arra, ami éjszakán, ami délszakon történik ? Ha most hallgatnak, akkor sem szólhatnak semmit. Mikor örölsége a birodalom nyugati részének területi épségét fegyverrel védi, biztosítja hazánkat, hogy ennek területi épségét is kész utólsó csép vérig védelmezni. Jaj a kisebb népeknek a nagy embercsaládban, mikor ily népcserebere lehetséges. Victor király elcsereberélte saját, családjának bölcsőjét, az austriai császár, a magyar király a legkisebb tartományával sem fog ilyesmit tenni. Nemzeti létünk egyik főtámasza a király atyai jó szíve. Az eldarabolások, az annexiók elméleténél nincs veszedelmesebb Magyarországra nézve. A birodalom épségét védve kötelességet teljesítünk, hazánk, nemzeti fönállásunk létalapjait védjük. Minket a sanctio pragmatica véd, önlábunkon meg nem állhatunk, megállni akarni kötelességszerűen tiltatunk, mink a birodalommal élünk, vele el is veszünk. Birodalomon kívül minden lesz belőlünk, csak az igazi Magyarország nem lesz. Azért mondjuk mi sajnálatosnak, hogy az országgyűlés ily birodalmi válságban hallgatott. ,Ott vannak fiaink a csatában, ott van pénzünk is— mondhatja némelyik. Szerintünk nem elég, mivel az egyezkedés folyama kívánta, hogy ne legyen háború, — s ha készíttetik, megakadályozására, — ha kiütött, győzelmes bevégzésére mindent tenni köteles Magyarország. Cum augentur dona, rationes etiam crescunt donorum. Ezt parancsolta a nép érdeke, ezt a politikai eszélyesség is. A háború nagy pénz-s véráldozat, még ha győzelem is a vége. Nyomott a helyzetünk, pénzügyeink szomorúak, elemi csapások évről évre ránk törnek, kereskedelmi, üzleti, iparviszonyaink kedvezőtlenek. Nehogy a háború mindezt még inkább súlyosítsa, a népnek anyagi érdeke az ország képviselőinek a háború megakadályoztatására minden lehetőt megkísérteni kötelességgé tette. A háborút megkérlelni annyi lett volna mint az ország anyagi érdekeit megvédeni, a nép érdekét szívén viselni, a népet igazán képviselni. Ha az országgyűlés ápril végén, mikor a porosz diplomatia titkos szándékait leleplezni kezdte, egész Európa előtt ünnepélyes lelkes föliratban szólt volna a királyhoz, a porosz büszkeség megtörik, félbe hagyja terveit, s nincsen háború, nincs új csapás a birodalomra. Lehet, hogy ez meg nem akadályozza a háborút, de az országgyűlés megtette volna azt, amit e viszonyokban a nép érdekeiért tehetett volna. Nem volt szükség semmit visszavonni egy pártnak sem az elvekből, sértetlenül tarthatta volna meg saját részéről az országgyűlés mindazt, mit a két feliratban mondott,— a királyhoz, a sanctio pragmatica értelmében, a nép érdekeiért egyenesen szólhatott volna e tárgyban. Ezt tenni a hazáért, a népért lelkismereti kötetelességnek lenni látjuk. Nem tett az országgyűlés semmit, örökre sajnáljuk, hogy elmulasztotta a népnek fényes tanúságot adni, miszerint érdekét, jóllétét szívén viseli. ,Vesszenek el a gyarmatok, éljen az elv, magyarul : ,veszszen a nép, éljen a ministerium nem hazafias cselekedet, s habár politikai rendszerről e helyen nem akarunk szólni, mondjuk, hogy lehetett volna a háborút megakadályozni s a politikai nézetekből mégsem áldozni fel semmit. A birodalom másik felének nincs országgyűlése, nem szólhatott ünnepélyesen. Szóltak községek, áldozati felajánlásokban vetélkedtek egyesek, megtettek a háború ellen amit tehettek. Nálunk az országgyűlés felszólalásának hiányát a városok föliratai pótolják, de nem pótolhatják ki, mivel azok egyes községek. Mint érez a városi nép, mely a közönséget legelső és legutolsó érzi, bebizonyította. Az országgyűlés ebbeli fölirata a nemzet egyetemes érzelmeivel találkozott, sőt ezeknek tolmácsa lett volna. Az országgyűlés arra van hivatva, hogy a koronát a nemzettel, a nemzetet a koronával összecsatolja. Nem tette, alkalom kedvezett erre ; a nemzet tehát országgyűlés nélkül, önmagától indult a koronához, a képviselet hallgatását a nemzet fiai szakították félbe. Közbotrányig menő erkölcstelenséggel a birodalomra tolatott a háború, ismét kötelesség mindent megtenni, hogy hadseregeink győzzenek. Nyert csata fele anyagi veszteség: 1* ——tí 3 *+