Breznay Béla szerk.: Religio, 1879. 2. félév
1. szám
-îs^e P" \s ^Megjelenik e lap heten-v kint kétszer : szerdán és szombaton. Előfizetési dij : félévre helyben s posta- ; küldéssel 5 frt. Szerkesztői lakás: Buda- ; pest, VIII., Stáczió-utcza , 40., hova a lap szellemi részét illető minden kül- • , demény czimzendő. IFE^* RELIGIO. KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT. HAtMINCZNYOLCZADIK ÉVFOLYAM. ^ C'Előfizethetni minden kir.*? postahivatalnál ; ; Budapesten a szerkesztő- nél, és Kocsi Sándor nyomdai irodájában, mu- zeum-körut 10. sz. alatt, : ; hova a netaláni réclama- ; ; tiókis, bérmentes nyitott • levélben, intézendők. iSS"^I Budapesten, július 2. II. Félév, 1879. TARTALOM : Havi szemle. — A plébánia-hivatalokról. — A Szent-István-Társulat junius 23-án tartott vál. ülése. — Egyházi tudósitások : Budapest. A rendőri codex és a vegyes házasságok. Rozsnyó: Necrolog. Svédország. A culturharcz. — Irodalom . A keresztény archaeologia fogalma, terjedelme és történelméről. — Vegyesek. Havi szemle. Május hava Mária hava, ki az emberiség hajnala. Junius hava Jézus szive hava, ki az emberiség napja. Ego sum lux mundi. A hajnal elűzi az éjt. A nap teljes világosságot derít reánk. A lefolyt hó alatt nem egy fénysugár villant ki e napból az emberi bölcseség tapogatózásának sötét tömkelegébe s a politikai s társadalmi dulakodások porhomályba burkolt küzdtetére, bevilágítva a láthatárt éjszaktól délig, kelettől nyugatig egész nagyságában. Isten gondolatai felfoghatlanok, az ő utai kikutathatlanok. Sötétből lövel ki világosságot, semmiségből alakítja ki gondviselésének epochális alkotásait és intézményeit. Midőn legbiztosabban vél számíthatni az ember, akkor bizonyítja be neki Isten, hogy hiában számít, hacsak Istenre nem számít. Isten az embert sötét tudatlanságának teljes tudatára való hozása által oktatja bölcseségre, emeli a bölcseség kezdetére, az ,Ur félelmé"-re. Mily büszke számítással emelt Francziaországban egy hatalmas, néhány év előtt még a világuralom gyeplőit intéző párt óhajai s reményei számára fellegvárakat egy halandó ember hajszálon függő léte fölé! S reményeiknek teljesülésében nemcsak biztosak voltak, hanem azoknak teljesülését már nem sokára várták is ! De a hajszál elszakadt, egy halandó ember meghalt, és a bölcsek bölcsesége egyszerre azon vette magát észre, hogy bizonytalanra biztosan számított, s nagy jövőt épített magának azon ember jövője fölé, kinek se múltja, se jelene, se jövőjéből egy pillanat sem volt sem az ővésem e párté, hanem Istené. C'est l'annéantissement qui annule et qui annéantit.1) „A halál akkor veszi el tőlünk, midőn jogunk volt remélni, hogy Francziaország nem sokára vissza fogja őt hivni,2) Így szólt e párt a nők és anyák egyik legszerencsétlenebbikéhez junius 21-én intézett feliratában. Június 1-én halt meg a Bonaparték nevének örököse, ki magát IV. Napoleonnak nevezte, Afrika forró ege alatt, közel sz. Ilona szigetéhez, ezzel csaknem egy szélességi fok alatt, bozótok közt, barbárok kezében, angol kiséret mellett, hazájából számkivetve. Mennyi hasonlat és különbség köztes a napoleonidák nevének megalapitója közt ! Midőn gyászos halála után néhány nappal holttestét megtalálták, szemei nyitva valának, s mintha végső pillantását a szilonai sziklára szegezte volna, hol szerencséje és szerencsétlenségének előkészitője fejezte be tragikus életét, s mintha jelenteni akarta volna : ime, én is itt vagyok ! Családja vétkeitől még menten, majdnem ártatlanul halt meg, épen pünkösd napján, Napoleon Lajos herczeg, és ha neve nem is tölt be a világtörténelemben csak egy rövid kis sort, rövidke történetéhez legalább kevés, vagy semmi gáncs nem fér. Halála derék katona és jó keresztény halála volt. Hallottuk néhány év előtt, hogy belekeveredett a világforradalmárok szabadkőműves társaságába. Utolsó európai tette elfeledteti e bellépést. Godard abbé, chislehursti lelkész, útrakelte előtt figyelmeztette őt a keresztény kath. hivő kötelességére.3) De e figyelmeztetés fölösleges volt, mint következő, emlékezetes, sajátkezű sorai bizonyítják, melyekkel a gondos lelkiatya levelére l) Le Pays, jun. 21. 2) „La mort nous l'enlève au moment où nous avions le droit d'espérer que la France le rappellerai bientôt." Adresse à S. M. l'Imperatrice, v. La Défense, 22. juin. 3) „Avant son départ, je lui écrivis une lettre, lui rappelant, que c'était l'époque à laquelle tous les vrais catholiques s'approchent de la sainte table et remplissent leur devoirsf religieux." La Défense, jun. 25.