Breznay Béla szerk.: Religio, 1895. 1. félév
44. szám
380 RELIGIO. 386 PÜNKÖSD ÜNNEPE. Mikor az utolsó vacsora idején az apostolok mód felett busultak, amiért szeretett Mesterektől meg kell válniok, a Mester avval az Ígérettel vigasztalgatta barátait, hogy ámbár meg fog halni, hanem harmadnapra feltámad; ámbár halála és mennybemenetele következtében az ő érzéki jelenlététől meg lesznek fosztva, ámde nemsokára, mihelyt Atyja jobbján helyét elfoglalta, maga helyettese gyanánt elküldi a Szentlélek-Istent, aki addig is, míg eljő megítélni eleveneket és holtakat, velük és közöttök lesz, hogy csodálatos működésével megújítsa a világot. Pünkösd ünnepe — mint az égből alászállott Szentlélek-Isten emléknapja — tanúbizonyságunk, hogy Jézus az apostoloknak tett ígéretet beváltotta. A Szentlélek tűzláng alakban alászállott az egyházra, melynek első képviselői az apostolok valának a B. Szűzanyával, és az Evangélisták néhány megtért zsidóval. És a keresztény műveltség 19 százados története tanuak, hogy a Szentlélek csodálatos erejével a világon csakugyan megújította, átalakította. Egy ízben így szólt Jézus az őt körülvevő sereghez : „ Ha felmagasztaltatom a földről, mindent magamhoz vonzok." (Jan. 12, 32.) A keresztfán kimúlásom után az az Ige, melyet hirdettem és hirdetek, elhat mindenüvé, valamerre csak emberek laknak. A delejességhez hasonló ereje lesz az én halálomnak : magához vonzza a népek millióit, Ádám szerencsétlen gyermekeit és azok egy ellenállhatatlan vonzalomtól hajtva sietnek keresztemhez, hogy előtte leborulva kiáltsák: Ern Uram, én Istenem! Más szóval ugyanazon dolgot kifejezve, azt akarta Jézus idézett nyilatkozatával jelenteni, hogy a kereszten és aztán a mennyben bekövetkezendő felmagasztaltatása után, csodálatos mozgalom támad a lelkek világában, melynek következtében megváltozik, megújul az emberek világának a kinézése, mint ahogy a természet képe megújul hosszú ideig tartó szárazság után. Azonban Jézus nemcsak általános körvonalakban hirdette Igéjének mindeneket magához vonzó és mindeneket megújító hódítását, hanem részletezésbe is bocsátkozik. T. i. előre hirdeti a csodálatos átalakulások irányait: átalakul az emberlakta világ külső- és belsőképen. Ami a külső átalakulást vagyis vallásának feltűnően gyors és átalános elterjedését illeti, talán soha érthetőbben nem nyilatkozott, mint amikor mennyeknek országát vagyis egyházát a mustármaghoz hasonlította. „Hasonló menynyeknek országa a mustármaghoz, melyet vévén az ember, elvete földébe, mely kisebb ugyan minden magnál, mikor pedig felnő, nagyobb minden növénynél, és fává leszen, ugy, hogy az égi madarak eljönnek és ágain laknak.* (Máté 13, 31, 32.) A hasonlat megértése végett tudni szükséges, hogy ámbár a keleti mustármag a kerti növénymagvak közt a legigénytelenebb, mindazonáltal fejlődése folyamán felülmúlja valamennyi növénytársait. Hirtelen nő nagyra, nem ritkán 4—5 méternyi famagasságra, miközben sűrűn elágazik, megbokrosodik, alkalmas pihenő-és lakóhelyül a madaraknak. E szerint, mikor Jézus mennyeknek országát — terjeszkedési folyamát tekintve — a mustármaggal hozza párhuzamba, utal ezzel egy azéhoz hasonló törvényre, melyet az ő igéje fog követni fejlődésében. Hirtelen fog elterjedni az egyház, mely kezdetben csak arra a teremre szorítkozott, melyben egybegyűlve az apostolok a Szentlélek eljövetelét várták, a föld legvégső határáig kiterjedő birodalommá lesz, melyben az égbe szárnyaló lelkek biztos otthonra találnak. Vájjon beteljesedett, amit Jézus evvel a hasonlatos beszéddel kilátásba helyezett? Erre kimerítő választ adni egy czikkelyen belül lehetetlen. Mert hisz akkor századról-századra menve el kellene beszélnem a különféle népek megtérésének történetét. Azért csupán azon egyetlen észrevételre szorítkozom, hogy nincs ma már az az emberlakta zuga a földnek, melyben Jézus vallásának hirdetője, szószólója, terjesztője ne volna. Már most mit feleljek annak, aki a világ csodálatos külső átalakulásának gondolatába merülve, ez átalakulás oka, szerzője után tudakozódik ? Ha azt felelném, hogy ez az apostolok és az ő utódaik — a kath. papság — műve, ez ellen maguk az apostolok és missionáriusok tiltakoznának, kik csodálatos működésök folyamában mindig élénk tudatában voltak és vannak annak, hogy ők merő eszközök, haszontalan szolgák, egy magasabb hatalom szolgálatában. Tehát ki az a csodálatos hatalom ? A mi Urunk Jézus, igen, oly értelemben, hogy az Igét a földön él-