168óra, 1990. július-december (2. évfolyam, 26-51. szám)

1990-08-07 / 31. szám

háborút viselt. Ellenkezőleg. A legszebb, amit megtehetett, és a legmagasztosabb: a hazáját védte. De ebből nem következik az, hogy a másik oldalon a harc igazságtalan. H - Most már végképp nem értem. . . Miért? Mindenki a saját érdekeit védi. Értsük meg, két szempont van! Príma propaganda volt - Eléggé elbeszélünk egymás mellett, mint­ha nem egyformán használnánk az „igaz­ság” kifejezést. Ha szabad egy moralizáló hasonlattal élnem, valaki megtámad egy gyanútlan járókelőt az utcán. Az illető véde­kezik, visszaüt. Mivel a támadónak nyilván volt valami oka arra, hogy üssön, mindket­tőjük ütlegei igazságosak? Erről van szó? - Nem. Visszatérnék az ideológiai küzdelem­re. Proletárdiktatúra, kommunizmus - ezek rossz emlékek voltak, és ezt nagyszerűen ki lehe­tett használni évtizedekig. Príma propaganda volt. És ez a hangulat igenis bennünk volt 1938- ban és utána is. Hús-vér volt ez bennünk. I - Érzelmi húrokat penget, tábornok úr, pe­dig itt egy történelmi minősítésről van szó. - Persze hogy érzelmek, de azzal a gyakor­lati következménnyel, hogy beléptünk a há­borúba! I - És az elhanyagolható apróság, hogy a propagandától félrevezetett emberek azt hitték, a kommunizmus ellen mennek, nem pedig azért, hogy kiszolgálják Németország birodalmi érdekeit? - Nagyon helyesen mutat rá: igen, azért lép­tünk a háborúba, hogy megháláljuk, amit a németektől kaptunk. De még egyszer leszöge­zem : miután kommunistaellenes nevelést kap­tunk, és a hadsereg is ebben a szellemben élt, úgy véltük, a mi érdekünk is az, hogy megin­duljunk, mert semmiképpen sem akartuk a kommunizmus győzelmét. Az más lapra tarto­zik, és önnek teljesen igaza van, hogy ez tévhit­nek bizonyult, de én arról beszélek, hogy mit éreztünk akkor, és miért indultunk meg. I - De ön nem 1944-ben nevezte ezt igazságos háborúnak, hanem 1990 nyarán, a magyar parlamentben. - Én csak a Magyar Királyi Honvédségre értettem azt, hogy úgy vélte, igazságos hábo­rúban vesz részt. I - Jól értem? Csupán azt akarta mondani, hogy a honvédség úgy érezte, az igazság az ő oldalán áll? - Igen. - De hát ez óriási különbség! - Kénytelen voltam ezt a szót használni, mert igaza tudatában harcolt. Engem egész életemben, a II. világháború vége óta csak egy dolog éltet. Éspedig az, hogy az a hadsereg, amelyben én szolgáltam, az ne legyen sárral megdobálva, ne legyen lepocskondiázva, ne legyen gyávák gyülekezetének titulálva, mert becsülettel harcolt, abban a hitben harcolt, hogy úgy kell tegyen, ahogy tesz.­­ - Furcsán érzem magam, mintha csak most, a beszélgetés végén kezdeném érteni önt. Ezek szerint ön csupán szükségét érezte, hogy a parlamentben is kiálljon a katonák becsülete mellett, akik harcoltak, akiket ki­vittek a frontra, akik teljesítették a paran­csot és igyekeztek helytállni?­­ És akiknek nem volt módjuk harc közben azon töprengeni, hogy egy igazságos vagy egy igazságtalan háborúban vesznek részt.­­ - Azt hiszem, tábornok úr, ha ezt mondta volna a parlamentben, senki sem döbbent volna meg.­­ Szerettem volna ezt elmondani, de félbe­szakítottak. Annyi tisztesség kellett legyen bennem, hogy ha a miniszterelnöknek szüksé­ge van a szóra, akkor ne én szaporítsam az enyémet. Nos, ez az igazság.­­ Itt van előttünk egy előterjesztés a gazda­sági kabinet részére. A címe: Tulajdonre­­form-tézisek. Én úgy gondolom, mindenki epekedve várja már, hogy a kormány bemu­tassa tulajdonreform-tervezetét, koncepció­ját, téziseit, filozófiáját. Mert mindenki tud­ni szeretné, hogy ez a bizonyos pártállam, ahol gyakorlatilag minden tulajdon felett az állam rendelkezett, hogyan osztódik szét. Kik lesznek ennek a haszonélvezői s kik a vesztesei? Kérem tehát, mondja el, hogy körülbelül kik dörzsölhetik a markukat, il­letve kik nem? AUTH HENRIK: Azt hiszem, hogy fő vo­nalaiban már tisztázódott, mi az egésznek a filozófiája. Történelmileg rendkívül rövid idő alatt kell lebontani egy rendkívül „túlsúlyos” állami tulajdont, hiszen szektoronként ma 80-90 százalék körül mozog az állami tulaj­don részaránya. Ezt néhány éven belül a ver­senyszektorban igen radikálisan, valahová a 40-50 százalék körüli szintre kell csökkenteni. Az új tulajdonosok elsősorban belföldi ma­gánszemélyek, magánszemélyek társulásai, külföldi magánszemélyek, illetve külföldi ma­gánszemélyek társulásai és az önkormányza­tok lesznek. Most az a legfontosabb kérdés, hogyan jutnak majd hozzá ezek az új tulajdo­nosok az állami tulajdonhoz, hiszen ingyen nem lehet. Tehát nem a tulajdon új osztásáról van szó. TM - Vagy visszaosztásáról... A. H.: Nem a reprivatizáción van a hang­súly, tehát nem a tulajdonok naturális vissza­juttatásán az eredeti tulajdonosoknak, hanem az állami tulajdonnak olyan, versenyző mó­don történő lebontásáról, amihez kedvezmé­nyes hitelek járulnak, s amelyben vásárlóerőt tudunk teremteni az állami vagyonrészek iránt.­­­ Lehet-e tudni, hogy körülbelül mekkora tőke szükséges ahhoz, hogy ez az állami tulajdon magánkézbe kerüljön? Mert ugye szó volt arról, hogy osztás, ingyenátadás, odaadás nem lesz, vagyis ki kell fizetni. De mennyi pénzt kellene kifizetni? A. H.: Több százmilliárdról lenne itt szó. Egyelőre nem tudunk másból kiindulni, mint ennek az állami tulajdonnak­ a könyv sze­rinti értékéből. Egy másik nagyon fontos tényezőt is figyelembe kell venni, nevezete­sen azt, hogy ez az állam felhalmozott egy óriási tömegű adósságállományt. Ez az adósság már meghaladja az 1100 milliárd forintot. Teljesen világos tehát, hogy az ál­lamadósságot és ezt a privatizációs folya­matot össze kell kapcsolni. Lapos pénztárcák - Ez világos. Legalábbis az, hogy azt a több százmilliárdot, amit az állam a vagyonáért kap, tudná hová tenni. Az a kérdés tehát, hogy kitől fogja ezt a több százmilliárdot megkapni? Mert ha a mérleg másik serpe­nyőjét nézem, akkor az, ha nem is teljesen üres, de ehhez képest csekély súly, csekély pénzmennyiség van ott, tehát azokban a pénztárcákban, amikre önök számítanak. Szerintem nincsen bennük több százmilliárd forint. Hogy lehet ezt áthidalni? Auth Henrik: „Nem a reprivatizáción van a hang­súly, hanem az állami tulajdon versenyző módon történő lebontásán" Ez nem a Szovjetunió és nem Románia Állami vagyon eladó Az előjogok nem változnak Az elképzelések szerint ezen a héten tárgyalja meg a kormány azokat a téziseket, amelyeket a múlt héten véglegesített egy szakértői testület. Már ma is látszik, hogy a tulajdonreformnak egyaránt lesznek nyertesei és vesztesei. Auth Henrikkel, az Ipari és Kereskedelmi Minisztéri­um államtitkárával és Lengyel László politoló­gussal Hollauer Tibor készített interjút. Ingyenátadás nem lesz

Next