168óra, 1991. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)
1991-03-12 / 10. szám
Országgyűlési kesztyűdobások A kisgazdáknak semmi sem drága Fenyegetőzött-e Orbán Viktor? ! - Van-e ön szerint kormányválság ma Magyarországon? - Egyelőre még nincsen, de lehet, ha a kárpótlási törvény ügyében a Kisgazdapárt és az MDF nem tud egymással megállapodni. A válság szó használatától azért mindenkit távol tartanék, amennyire erre módom van, mert ennek a szónak az elmúlt évtizedben olyanfajta értelmezése alakult ki, amely az ország válságával azonosítja a szót. A politikai intézményrendszer azonban ma stabil Magyarországon. Azok az intézményi keretek, amelyekben a politika folyik, alkotmányosan, jól megalapozottak, tehát senkinek sem kell attól tartania, hogy ha a kormányban bármifajta átalakulás történik, az maga alá temetheti a politikai intézményrendszert. Egy kormánycsere, kormányátalakulás ma tehát csak annyit jelent, amennyit Nyugat-Európában. Vagyis nem a demokrácia forog most kockán, hanem az a kérdés, hogy kik gyakorolják a végrehajtó hatalmat. Kormányváltás? - Van-e ön szerint reális valószínűsége annak, hogy itt kormányváltás történik? - Az SZDSZ szerint a kormány nem képes kormányozni, nem képes az országot kivezetni a gazdasági válságból és így az embereket kiábrándíthatja a demokratikus intézményrendszerbe vetett hitükből. Sommásan ez az SZDSZ álláspontja. Hivatalos reagálását erre az álláspontra a Fidesz nem készítette el. Nem gondoltuk, hogy stratégiát kellene váltanunk eddig vitt konstruktív ellenzéki szerepünkhöz képest. Személyes véleményem pedig az, hogy Magyarországon ma nagyon sok szó esik a kormány hibáiról, és ez a kormány valóban gyakorta ügyetlen és elég sok hibát is elkövet. De némileg egyoldalúnak érzem azt a képet, amely az emberekben a helyzetről általában él. Ami a kormányt illeti, ez majdnem fedi a valóságot, de függetlenül a kormány csetlés-botlásaitól, vannak olyan tendenciák a gazdaságban (ha ezeket nem is lehet még érezni), amelyek esélyt és reményt adnak arra, hogy sikerül az országot belátható időn belül, egy-két év alatt növekedési pályára állítani. Tehát én egyelőre nem látom bizonyítva azt, hogy a jelenlegi kormány helyén maradása a demokrácia bukásával lenne egyenlő. Igen, csakhogy a kárpótlási törvény eddigi vitája azt bizonyítja, hogy a parlament ebben az ügyben valószínűleg döntésképtelen lesz. S közben felerősödtek azok a hangok, amelyek azt mondják: népszavazás kell, új választások kellenek. Ez viszont már veszélyeztetheti a politikai stabilitást. Ez igaz. Az ilyen lehetőség is fölrémleni látszik, de nem becsülném túl ezt a lehetőséget. Nem gondolom, hogy a parlamentben a pártoknak állandóan konszenzusra kellene jutniuk. Ha az a többségi álláspont, hogy a beterjesztett törvényjavaslat még a módosításokkal sem fogadható el, az a Orbán Viktor: „Nem stílusom, hogy megzsaroljak bárkit" kárpótlás elutasításával egyenértékű döntés. És mi örömmel nézünk az ilyen döntés elé. Ebben az ügyben én tehát optimista vagyok. Az intézményrendszer lehetséges válságára nézve azonban valóban nem lelkesítőek azok a kezdeményezések, amelyek állampolgári körökből indulnak ki. Megvallom, azokban a kérdésekben, amelyekben most aláírásgyűjtés folyik, nem látom szükségét a népszavazásnak. Ultimátum? - A kárpótlási törvény vitájával kapcsolatban az ön neve úgy került szóba, hogy Oláh Sándor, a Független Kisgazdapárt főtitkára közölte a parlamentben: ön indirekt módon megzsarolta. Olyan ultimátumot nyújtott át neki, amely lényegében azt tartalmazta: amennyiben a Kisgazdapárt nem lép vissza reprivatizációs elképzeléseitől, ön megteszi a szükséges lépéseket. - Bár épp most érkeztem haza Párizsból, s így nincs birtokomban a teljes körű információ, már odakint, tárgyalásaim közepette hírt kaptam arról, hogy mi történt a magyar parlamentben. Először meglepődtem, de aztán később, amikor lehiggadtam, rájöttem, hogy olyan nagy meglepettségre valójában nincs is okom. Való igaz, hogy én Oláh Sándorral a folyosón több alkalommal is váltottam néhány szót. Egyszer, amikor támadtak bennünket és amorálisnak nyilvánították álláspontunkat, amelyet a kárpótlást elutasítandó kifejtettünk, valóban azt mondtam neki: nem volna szerencsés, ha a vita nem tárgyszerűen, hanem ilyen mederben folyna. De ha erre kényszerítenek bennünket, mi fölvesszük a kesztyűt. Ha Oláh Sándor ebből azt vonta le, amit a parlamentben mondott - vagyis, hogy én majd a III/III- as kisgazda besúgókról listát fogok nyilvánosságra hozni -,az nem azt jelenti, hogy én ilyet mondtam, hanem azt, hogy Oláh Sándornak, föltehetőleg, rossz a lelkiismerete. Ha az ő számára ebből a kijelentésből az következik, hogy az ő III/III-as (létező vagy nem létező) embereiket föl fogjuk adni, akkor ez inkább az ő lelkiismeretére nézve jelent valamit, nem pedig az én szavaimra. A parlamentben a Kisgazdapárt főtitkára nemrég azzal vádolta a Fidesz frakcióvezetőjét, hogy zsarolással fenyegetőzik. Orbán Viktor akkor nem válaszolhatott, mert épp külföldön tartózkodott. Munkatársunk, Hollós János most megkérdezhette véleményét a történtekről, de a beszélgetésben sajátos politikai helyzetértékelést is kapott. "