168óra, 1992. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-07 / 1. szám

Barát József: Nevesincs Birodalom nem létező kormánya nem hívja össze a rég feloszlatott parlamentet, hogy fel­tegye az ősi kérdést. Mi a teen­dő? Szo­gyeláty? Mi a teendő, amikor megkezdődött a szabad­esés? Mi a teendő, amikor az ódon és gyűlölt gépezet lebontá­sának Nagy Műve beteljesült - és már semmi sem működik? Mi a teendő, amikor az eufória a ré­mületnek adja majd át a helyét? Amikor kiderül, hogy semmi sem oldódott meg, ám új és már-már kezelhetetlen gondokat okoz a szétrobbantott csődtömeg helyén keletkezett csődök egymás közti összeütközése, harca. Természetesen arról a Valamiről beszélek, amelyet alig egy hónapja is Szovjetunió néven ismert a világ. A Valamiről, amelytől a sors még azt a kegyet is elvette, hogy említhető neve maradjon. Persze, hivatalo­san úgy hívják, hogy FÁK, Független Államok Közössége. Csakhogy ez a semmitmondó és ködös elnevezés a legkevésbé sem illik éppen az aligha független aligha államok aligha szövetségére. Hogyan fogjuk emlegetni a Valamit? Összeült a függetlenek tanácsa? A független külpolitika új jelensége, hogy...? A FÁK látványa aligha takarhatja el, hogy mögötte ott a súlyosan beteg erdő, amely ma már tudni sem akar egész és összefüggő önmagáról. Igaz, saját gondjai figyelmeztetik. „Elhagyta posztját a Nagy Romboló” - írta Gorbacsov távozása­kor a Moszkovszkaja Pravda. Sommás és irritáló ítélet, csak az a baj, hogy van benne valami. A valaha volt mezőgazdasági kb-titkár eleinte alighanem csak hatékony élelmiszer-gazdaságot akart terem­teni. Azt, amire szerződött, amikor Sztavropolból Moszkvába költö­zött. A harmonikusan működő szocialista Szovjetuniót akarta meg­teremteni hozzá, ám úgy látszott, ehhez le kell bontania néhány akadályt. Bontotta is sorban egyiket a másik után, míg kiderült, hogy a legfontosabb akadályok egyike a szocializmus, másika a Szovjetunió volt. És végül akadálynak bizonyult ő maga is. Senki sem foghatja rá, hogy nem tett meg mindent saját eltávolításáért, a puccsisták maga­ maga köré gyűjtögetésével, s legközelebbi szövet­ségesei eltávolításával. A nagy mű beteljesült, bár a hatékony élelmi­szer-gazdaság délibábja mit sem közeledett. Mindnyájan tudjuk, mit jelentett nekünk az, hogy Gorbacsov került hatalomra. A rendszerváltás lehetőségét. Most viszont azt szeretnénk, ha távozása - legalábbis számunkra - következmények nélkül való lenne. Ha az eseményektől távoli mozipáholyból nézhet­nénk végig azt, ami ott történni fog. Vagy ha ez nem megy, akkor legalább történne valami csupa jó, valami csupa prosperitás csoda! Induljon be az Orosz Lokomotív, adjon megrendeléseket a magyar iparnak is, vagy húzza ki őket a kátyúból a Nyugat, és rendeljen hozzá tőlünk minden földi sót, bort, búzát, egészségügyi berendezése­ket. Lehetőleg a régi minőségben - dollárért. Hát ez így nem fog menni. A szomszédban csőd van. Káosz. Egy dinoszaurusz bomlik. Gorbacsov még ki sem pakolta holmiját kremlbéli dolgozószobá­jából, amikor Jelcin beköltözött, új névtáblát tetetve a régi ajtóra. Rejtély, hogy miért nem volt jó neki a régi szoba az orosz parlament épületében. Végül is ő az orosz elnök, nemdebár ? Rejtély, hogy miért kellett neki a birodalmi dolgozószoba. Rejtély? Jelcin hamiskásnak szánt, ám inkább a jóllakott oroszlán fintorának tűnő mosollyal felelt, amikor a CNN riportere azt kérdezte tőle, hogy mi volt Gorbacsov legnagyobb tévedése. Nem kellett különösebb fantázia, hogy az ember kitalálja, mit jelentett az a mosoly. Azazhogy kit jelentett. A következő kérdést! Next question! - mondta kurtán Jelcin, amikor a Time magazin munkatársai azt kérdezték tőle, hogy kinek jelent majd a hadászati nukleáris erők leendő főparancsnoka. Aztán dobozok bonyolult hálózatát rajzolta fel, azt illusztrálva, hogy hogyan szervezik át a fegyveres erőket. A legfelső dobozban ön ül, ugye? - hangzott a kérdés. Next question! - mondta Jelcin ismét. Ugye nem kérdés, hogy mit, azazhogy kit jelent a hallgatás. Jelcin Gorbacsov szobáját, asztalát, székét akarta. Megkapta. A széket, az asztalt, a szobát. Csak a hozzá való birodalom nincs többé. Lesz-e Gorbi-per? Hiszen Jelcin az említett interjúban azt is elmondta, hogy ami leginkább sérti mostanában, az az, hogy a volt Szovjetunió vezetői lépten-nyomon katonai puccsokra, polgárhábo­rúra és éhséglázadásokra bujtogatják a lakosságot, félelmet terjesz­tenek. Jelcin egy napja volt hivatalban, amikor már előre megnevezte a későbbi bajok legvalószínűbb bűnbakjait. Máris a volt párt- és állami apparátus töredékeinek szabotázsáról beszélt. Miért is ne lenne Gorbi-per? Az emberek megigézve néznék a televízión, hall­gatnák a volt elnök-főtitkár bűnlajstromát, utálják eléggé. Két napig másról sem beszélnének. Aztán meg... Az orosz Zétényszkij és Takacsovics urak sérelmei tényleg sokszorosan fájóbbak. Nem. Nem lesz Gorbi-per. Elmaradnának miatta a nyugati segélyek. Gorbacsov biztonságára amúgy is 20 tagú őrség vigyáz. A biztonsághoz nyilván hozzátartozik, mondhatni, foglalkozási kötelesség, hogy tudják, mit csinál, kivel érintkezik, mit mond. Mit telefonál. Mit ír. Már csak ilyen a biztonság. És ha egy nap már a Nyugatot is más érdekli? Ha maga a Nyugat kezdi meg Gorbacsov politikai perújrafelvételét? Száműzik? Külföldre kényszerítik? Oroszországban már nyomják az ezerrubeleseket, és tudható, hogy lesz nagyobb címlet is. Millrubeles? Billrubeles?­Aligha kétsé­ges, hogy a „robbantásos" orosz reform, a rohanó orrszarvú tapinta­tával bevezetett árfelszabadítás eredményeként Moszkva az évszá­zad utolsó évtizedének rekordinflációjára számíthat. Nem véletlen, hogy Kravcsuk ukrán elnök tömören fikciónak bélyegezte a rubel­­övezetet, és kijelentette, hogy Ukrajna sajá­t ütemét követi majd. Nem mintha Kijev menekülhetne a válság elől. Van azonban egy lényeges különbség: Ukrajnában még van mit enni. Ha viszont meg­jelennek az ezres bankókat lobogtató orosz zugárusok, akkor nem lesz. Hát be kell vezetni a vámhatárokat. És ha egyszerűen a kegyet­len orosz tél elől menekülő éhes tömegek jelennek meg? Akkor is hamar elfogy a „szalo", a hófehér, de annál fűszeresebb ukrán szalonna. Hát le kell zárni a határokat. Esetleg valami vasfüggöny­nyel. Hermetikusan. Hogy mit szól ehhez majd a művelt Nyugat? Alighanem segít. Mert tudja, hogy Ukrajnán át az út Európába, Nyugat-Európába vezet. No persze csak Magyarországon át. Sötét fikció ? Isten adja, hogy csak fikció legyen. Félre a századvégi apoka­liptikus sejtésekkel, ha mégoly kézenfekvőek is! Mégiscsak kelleme­sebb azt remélni, hogy a fekete-tengeri flotta körüli ellentétek elsi­míthatók lesznek. Hogy nem okoz konfliktusokat a felismerés, hogy a katonai döntések­­ már csak dafke is azonnali - természetéből fakadóan mégsem lehet egyszerre négy ujj az atomfegyverek indító­gombján? Nem. Az exszovjet Valamiből visszamaradt négy nukleá­ris hatalom közül három majd szépen átadja egynek a döntés jogát. Hogy kinek? Kinek, kinek? Next question. De csak nem fogják egymást zsarolni! Kell hogy legyen megoldás azok ellen, akik máris megkezdték a szovjet urán és plutónium magánexportját. Lehet, hogy csak kacsa, hogy külföldre loptak egy nukleáris­ atomtöltetet. Igen. Lehet, hogy egy felelőtlen hírlapíró találta ki. És ha nem? Oroszországban 150 ezer hajléktalan tiszti család él. Egy ezredes fizetése nem éri el a buszsofőrét, de tömegek elpusztítására alkalmas egységnek paran­csol. Az orosz gyerekek 91,5%-a alultáplált, menekülttáborokra emlékeztetnek a Nevesincs Birodalom, a Valami repülőterei. Lega­­szov akadémikus, a szovjet atomerőművek biztonsági rendszereiért felelős világhírű tudós e sorok írójának Csernobil után úgy nyilatko­zott, hogy a szovjet atomreaktorok biztonsága még mindig ezersze­resen jobb, mint a vegyi üzemeké, hőerőműveké. Az igazi baj azok­ban várható. Legaszov két hét múlva öngyilkos lett. Talán szerelmi dráma volt. Az lehetett. És ha nem? Ruckoj, Jelcin alelnöke úgy nyilatkozott, hogy Oroszországban gyakorlatilag már nincsen kor­mányzó hatalom. Nincs demokrácia. A kormány felkészületlenül gigantomániás döntéseket hoz, miközben a miniszterek csak saját karrierjükkel foglalkoznak. Lehet, hogy Rucker elfogult. Hogy ő nem ért hozzá. És ha igaza van? Ha semmi sem működik? Ha tényleg megkezdődött a szabadesés? Kell hogy legyen megoldás. Mindig van, ha nagyon kell, hogy legyen. Bush a nyugati erkölcsi értékek diadalának nevezte a FÁK megala­pítását annak másnapján, és fenntartotta, hogy a Nyugat 600 millió dolláros segélyt szán az új államszövetségnek. A Nyugat-Európának a II. világháború után adott Marshall-segély értéke mai dollárban 100 milliárd volt. Bush bátornak nevezte Jelcint. Többször is. Más jelző valahogy nem akadt a nyelvére, miközben Gorbacsovot intelligensnek, következetesnek, előrelátónak mondta, dicsérte politikai éleslátását. Jelcin viszont bátor. Bátran megígérte, hogy a gondokat 6-8 hónap alatt sikerül megoldani és aztán a fellendülés jön. Isten adjon neki erőt hozzá. Mert több ideje fél évnél úgysincs a csodája. Ha nem sikerül neki, úgy az egész világ előtt az évszázad egyik legnehezebb kihívása áll. Drágább lesz, mint a Marshall-segély volt. Szabadesés

Next