168óra, 1993. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1993-02-02 / 5. szám

­ Ez a középosztály az asszimiláció elve alapján épült föl. A harmincas években azonban megkezdték­­ ennek mesterséges, tudatos felbontását. Úgy tartották: a kö­zéposztályból került ki mindaz, ami zsidó­nak minősíthető. Megpróbálták tehát ki­szűrni a középosztályból a zsidónak neve­zett szellemet. Azt a szellemet, amely való­jában a modern nagyvárosi kultúrának a - gyakran, természetesen és szükségképpen - felszínes szellemisége, életérzése, életstílusa volt. Először a zsidók kerültek sorra, de a középosztályvita többet követelt. 1939-től sorra kerültek az úgynevezett híg magya­rok is. Tehát azok, akikkel származási probléma ugyan nem volt, de azt hirdették róluk, hogy ők is részesei a liberális és káoszt előidéző szellemnek. Őrségváltás a hatalomban !­­ Könyvében ön említi, hogy e nagyvárosi szellem ellenében „egészséges” mintát kellett állítani. Elkészült tehát a Dr. Ko­vács István című film - a jobboldal meg a szélsőjobb kedvére -, hiszen ebben egy népi sarjadékból lesz professzor és szét­veri maga körül az önző, szűk látókörű világot. Vagyis végrehajtja az óhajtott őrségváltást.­­ Sikeres film volt, mindenkinek tetszett. Tetszett azoknak, akik a középosztályhoz tartoztak, hiszen meglehetősen kedvező ké­pet festett róluk, s a középosztályt úgy állí­totta be, mint a már megvalósulni készülő nemzeti harmónia részesét. A film elé utó­lagosan prológust készítettek - amelyet a főszereplő, Páger Antal mond el -, ez mintegy kirekeszti a magyarság kebeléből a parvenü Tatár családot, amelynek bűne, hogy az élet napos oldalán szeretne élni, és ellenzi a rangon aluli házasságot a paraszti származású történelemtanárral. Ez az új gyűlölet természetesen nem a középosztály számára jelentett vigaszt, hanem a közép­­osztály alatti életnívóra kényszerített töme­gek számára volt rendkívül rokonszenves. Úgy érezhette a szegényebb sorsú moziláto­gató, hogy íme, ez az ő filmje.­­ - De hát itt teljesen jogos, megalapozott szociális és egyéb plebejus követelések is megfogalmazódnak. Az úri középosztály valódi bajai is hangot kapnak. Vajon miképpen válik ez is az eltorzult értel­miségi viták, a kultúrharc gyújtóanyagá­vá? Mi csap itt össze mivel? - Itt voltaképpen két kultúra csap ösz­­sze. Egy, a múlt század végén kialakult, újkonzervatív ihletettségű kultúra - amelynek természetesen a politika terüle­tén is nagyon komoly pozíciói voltak - korrigálni próbálta a polgári fejlődést, mert úgy érezte, hogy bizonyos nemzeti és szociális célok tekintetében a polgári fejlő­dés negatív következményekkel járt. Ez az újkonzervatív jobboldali radikális szellemi örökség meghatározza a két világháború közötti ideológiai pozíciókat, kulturális életet, szellemi életet is, és hatalmas ko­sárként hordja magában a két világháború között megjelent ideológiákat. A kifejezet­ten náci jellegű ideológiát éppúgy, mint a heterogén népi ideológia jobboldali válto­zatait. A másik kultúra liberális értékek alapján jött létre, még akkor is, ha adott esetben nem a modern polgári kultúra volt ennek hordozója. Mert ehhez hozzá­tartozott a Nyugat szellemisége, de hozzá­tartozott a sekélyes bulvársajtó is. Tehát ez a két kultúra csapott össze egymással. Viszont az egyik kezében volt a politikai hatalom, és e két kultúra küzdelmét - kul­túrharcát - ez akkor eleve eldöntötte. Dr. Kovács István népi sarjadékból lesz professzor Úrilány feleségét hazaviszi a kicsiny falusi házba Az igazi tisztaság azonban a romlatlan népi világban rejtezik

Next