168óra, 1993. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1993-02-02 / 5. szám

16 Támadás a középosztály ellen A kultúra fölfalása T­urul-mennyország B - 1936-ban a jobboldali, szélsőjobboldali Turul Szövetség kultúrkampfot, kultúr­­harcot indít a magyar film megteremté­séért, visszahódításáért, épp akkor, ami­kor - Gömbös után - a Darányi­kormány színre lép és a szélsőjobboldali­­ság visszaszorításával próbálkozik. Vala­miféle veszélyérzet fűtötte talán a jobbol­dalt, s hívei netán arra gondoltak, hogy ha politikailag talán kevésbé nyerhetnek, a kultúrában kell előretörni? - Valószínűleg volt ilyen veszélyérzetük, bár a kultúrát és a politikát nem választot­ták el egymástól. Tisztában voltak azzal, hogy a kettő összefügg, s ha nyernek a kul­túrában, akkor a politikai hatalomhoz is közelebb kerülnek. A Turul Szövetség szá­mára a magyar film zsidómentes filmet je­lentett. A szövetségnek nem voltak koncepcio­nális kifogásai, bár amikor akcióba léptek, rendszerint megfogalmaztak olyan általános tételeket, hogy ezek a filmek magyartalanok, ízléstelenek. Valójában főként az állásszerzés vágya hajtotta a turulistákat, hiszen a fiatal­ság elhelyezkedése a harmincas években igen problematikus volt. Ez a szélsőjobboldali ifjú­sági szervezet - közvetve - ilyen esélyeket is ígért számukra. Zsidótlanított film I­­ I - De 1938-ban, amikor a zsidótörvények meg a kamarák felállításának segítségével - úgymond - zsidótlanították a szakmát, megfogalmazták azt is, hogy ez azért kevés, most már rendes, színvonalas magyar filme­ket kellene készíteni... - Igen, csak ezt valószínűleg mások fogal­mazták meg. A Turul Szövetségnek viszont az volt a szerepe, hogy - szélsőjobboldali célkitű­zéseket szem előtt tartva - olyan kampányt indítson, amely hozzájárulhat a zsidótörvé­nyek meghozatalához, illetve a filmgyártás zsidótlanításához. Abban azonban, hogy a győzelem után hogyan kellene továbblépni, a Turul Szövetségnek már nemigen volt szava, mert, egész egyszerűen, a szövetség tagjainak a tehetsége hiányzott ehhez. 1938-39 után meg kellett változtatni a filmek szellemiségét, a hatalom azonban nem tudta pontosan, mi­lyen irányba változtassák meg. A legjelentősebb politikai szlogen - „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország” - a bé­csi döntések következtében megvalósulni látszott. Közben kitört a háború, s kide­rült, hogy a kialakuló Nagy-Magyarország sem mennyország. Tehát valószínűleg poli­tikai-ideológiai propagandavákuumba ke­rült a hatalom, és szüksége volt valaminő pozitív jövőképre. Kapóra jött a hatalom­nak a már korábban jelentkezett népi moz­galom ideológiája. Természetesen e mozga­lom rendkívül heterogén tagságának néze­tei is heterogének voltak, így hát elsősor­ban a jobboldali hangszerelésű irányzat ideológiájában találták meg azokat a kap­csolódási pontokat, amelyeket céljaikra fel­használhattak.­­Megszállták vagy megpróbálták meg­szállni a magyar filmet is. Őrségváltást követeltek a hatalom és a politika poszt­jain is, élesen föllépve a középosztállyal szemben, mondván, hogy az magának va­ló, nem illeszkedik be a társadalomba, nem ügyel arra, hogy egységbe szervezze a magyar fajt, a magyar nemzetet... A totális hatalomra törők mindig pontosan tudják, hogy a közvetlen politikai cselekvéshez hozzátartozik a kultúra bekebelezése, fölfalása. Hitlerék felhabzsolták a német filmet, Sztálin is hadrendbe állította a filmművészetet, nálunk szintén őrségváltást óhajtottak például a Turul Szövetség kultúrharcosai az igazi magyar film megteremtése érdekében, a harmincas években. Sándor Tibor most, Őrségváltás címmel, a magyar film és a szélsőjobboldal harmincas-negyvenes évekbeli párhuzamos élet­rajzát tárja fel a Filmkultúra könyvek új kötetében. Szénási Sándor beszélgetett a szerzővel.­ ­ Sándor Tibor: „A propagandavákuumba került hatalomnak szüksége volt pozitív jövőképre"

Next