168óra, 1994. június-december (6. évfolyam, 26-52. szám)

1994-12-13 / 49. szám

FÉK Sztrájkolni könnyű. Legalábbis egy embernek, aki ilyenkor nem tesz mást, mint nem tesz semmit. De hogy egyszerre sokan - például több ezer vasutas - beszüntessék a munkát, azt jóval nehezebb megszervezni, mint­sem gondolnánk. Nem elég azt mondani, hogy holnap tíz órától leállunk, mert abból csak iszonyú káosz keletkezne. Ráadásul az effajta akció bizony törvénytelen megmozdulásnak minősülne, s ezért természetesen az égvilágon semmiféle eredménnyel nem járna. Legalábbis a sztrájkolók számára. Akkor hát hogyan kell egy harminc­hat órás leállást kifogástalanul végrehajtani és végrehajtatni? Ezt kérdezte az éppen ezekben a napokban buzgón tevékenykedő egyik hivatásos sztrájkcsinálótól, dr. Márkus Imrétől, a Vasutas Szakszervezet elnökétől, SZILÁGYI JÁNOS.­ ­ - Vegyünk egy klasszikus esetet: az embe­rek keveslik a bért, s hiába követelőznek, a munkaadó nem hajlandó többet fizetni. Mi a teendő? - Először tárgyalni kell. Ha sikertelenek a megbeszélések, s ennek következtében a munkavállalók úgy döntenek, hogy a leg­keményebb törvényadta lehetőségükkel, a sztrájkkal próbálják meg kicsikarni a kö­vetelésüket, akkor azt írásban közölniük kell a munkaadójukkal. Ezután újabb, mi­nimum hét napon át tartó egyezkedés kö­vetkezik. Eközben egy alkalommal, legfel­jebb kétórás figyelmeztető sztrájk tart­ható. ■ - A figyelmeztető sztrájk mire figyelmez­tet? - Arra, hogy a munkáltató rádöbbenjen, nem babra megy a játék. ■ - Hanem? - Károkozásra.­­ - Ön most vagy tréfál velem, vagy végtele­nül cinikus. - Egyikről sincs szó. Hisz ha belegondol, a sztrájk nem más, mint a munkáltatónak oko­zott szándékos kártevés, ami nem von maga után kártérítési kötelezettséget. A sztrájknak éppen ebben rejlik az ereje. Kárt okozok vala­kinek anélkül, hogy ezt ő utólag megtorolhat­ná. Ha betartom a játékszabályokat, a tör­vény engem véd, nem őt.­­ - Miből lehet észrevenni, hogy egy ilyen „Nana!” sztrájk következtében a munka­adó begyulladt? - Abból, hogy ezután a tárgyalások mindig konkrétabbá és tartalmasabbá válnak.­­ - Vagyis kezdik sejteni, hogy most már ko­molyra fordulhat a dolog, azaz a két órából akár több nap is lehet. - Igen, de ez automatikusan nem jelenti azt, hogy megváltoztatják a maguk álláspont­ját, mint ahogy ez most is történt. A MÁV vezetése, illetve a kormány makacsul ragasz­kodott az eredeti számokhoz, ami nekünk elfogadhatatlan volt. Ledolgozott konfliktus? S­­ így hát önöknek nem volt más választá­suk, kibiztosították leghatásosabb fegyve­rüket, másfél napos sztrájkot helyeztek ki­látásba. - Ezt már a múlt hét csütörtöki leállás előtt megtettük, ezért most csak a „nagy” sztrájk részleteiről alkudoztunk, arról, hogy közben milyen szolgáltatásokról kell gondoskod­nunk.­­ - E szorongatott helyzetében is diktálhat a munkaadó? - A törvényben szerepel a „még elégséges szolgáltatás” fogalma. Ez azt jelenti, hogy sztrájk esetén bizonyos alapvető teendőkkel nem szabad felhagyni. De hogy pontosan me­lyek ezek, arról nem szól az írás. Ezért aztán alku tárgya, hogy, mondjuk, az ápolónők sztrájkja esetén elégséges szolgáltatás-e napi egy injekció beadása vagy sem. ■ - A vasutasok hány „injekcióban” egyeztek meg? - Az álláspontok a lehető legtávolabb estek egymástól, mert a MÁV vezetősége szerint még elégséges szolgáltatás, természetesen, a menetrend betartása, mi pedig legföljebb a várótermeket fűtöttük volna. A szembenálló felek, persze, pontosan tudták, hogy a másik­nak engednie kell. WT - Mi lett a vége ennek a bazári alkudozás­nak? - Hogy minden fontosabb helységből egy vonat reggel elmegy, este meg visszajön. Ez 530 szerelvényt jelent. De, hogy ezek hol fog­nak közlekedni, azt nem mi határozzuk meg.­­ - Mitől függ egy sztrájk időpontja? Például a múlt heti kétórásat miért éppen 8-án és miért reggel tartották meg? - Mert még a választások előtt szerettük volna a lakosság figyelmét felhívni a kormány viselkedésére, hogy ily módon is sarokba szo­rítsuk tárgyalópartnerünket, azaz a kormányt.­­ Ebben van logika. Azt viszont nem hi­szem, hogy a kormány túlságosan izgatta volna magát amiatt, hogy önök hajnalra vagy kora estére hirdetik-e meg a munkabé­ 1i szüntetést.­­ Azért választottuk a reggeli időpontot, mert arra gondoltunk: ha az embereket meg­akadályozzuk abban, hogy beutazhassanak a munkahelyükre, az ő munkaadóikat is befo­lyásoljuk, hisz áttételesen nekik is kárt okoz Ha megáll a vonat... Márkus Imre: „Az álláspontok a lehető legtávolabb estek egymástól" .

Next