168óra, 1996. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1996-05-07 / 18. szám
Kilátás a völgyből egyet, majd szépen eltakarított maga után mindent, visszazárta az ajtót, és elegánsan távozott. Aztán jött ez a fránya, hosszú tél, és amikor az olvadással az idős házaspár újra Csobánkán járt, már nem volt házuk. Lebontották. Na, nem teljesen, de úgy jó kétharmadig. Módszeresen. Fölszedték a hajópadlót, leszedték a lambériát, kibontották az ablakokat, néhány közfalat a tégla piaci értéke hatására megszüntettek, elvitték a mosdót, a vécékagylót, a mosogatót, a vízcsapokat, a kerti szerszámokat, a tetőről a cserepet. Nincs ház. Az idős házaspár többé nem megy Csobánkára. Úgyis négyszeresére emelkedett az úgynevezett idegenforgalmi20 Vannak helyek, ahová legalább egyszer el kell menni. Például Athén, Róma vagy Jeruzsálem, szűkülő körben esetleg Ópusztaszer vagy Segesvár. TÖRÖK MONIKA Csobánkán járt. Semmi baj nincs Csobánkával, talán egy-két apróságot leszámítva. Például amint pesti illetőségű, csobánkai víkendház-tulajdonos ismerőseimtől megtudom hogy „túl sok a cigány”. A cigánykocsmában kétségkívül, de hülyén is mutatna az ilyen műintézmény a névadók nélkül. Meglehetős békében támasztják azonban itt a könyöklő azonos oldalát a szemlátomást-romák, a taláncigányok-de-ki-tudná-ezt eldönteni figurák és a sápadtarcú bennszülöttek. Az a kedves, idős házaspár nem így gondolja a békét mostanában, amelyik valóban egy hosszú élet munkájával kuporgatta össze a csobánkai telekre és nyaralóra valót. Húsz éve járogatnak ide, kertészkedni, pihenni. Apróbb betörések, persze, mindig voltak, de az efféle valahogy még belefért a képbe. Akadt olyan „látogatójuk”, aki csak kieszegette a hűtőből a maradékokat, megmosta a kezét, aludt Az élet javítható, de meg nem ismételhető Csobánkai csaták h Hétvégi ház