168óra, 1996. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1996-05-07 / 18. szám

Kilátás a völgyből egyet, majd szépen elta­karított maga után min­dent, visszazárta az ajtót, és elegánsan távozott. Aztán jött ez a fránya, hosszú tél, és amikor az olvadással az idős házas­pár újra Csobánkán járt, már nem volt házuk. Le­bontották. Na, nem telje­sen, de úgy jó kétharma­dig. Módszeresen. Föl­szedték a hajópadlót, le­szedték a lambériát, ki­bontották az ablakokat, néhány közfalat a tégla piaci értéke hatására megszüntettek, elvitték a mosdót, a vécékagylót, a mosogatót, a vízcsapo­kat, a kerti szerszámokat, a tetőről a cserepet. Nincs ház. Az idős házaspár többé nem megy Csobán­­kára. Úgyis négyszeresé­re emelkedett az úgyne­vezett idegenforgalmi20 Vannak helyek, ahová leg­alább egyszer el kell menni. Például Athén, Róma vagy Jeruzsálem, szűkülő körben­­ esetleg Ópusztaszer vagy Se­gesvár. TÖRÖK MONIKA Csobánkán járt. Semmi baj nincs Csobánkával, talán egy-két apróságot leszámítva. Például­­ amint pesti illetőségű, csobánkai víkendház-tulajdonos ismerőseimtől megtudom hogy „túl sok a cigány”. A cigánykocsmában kétségkí­vül, de hülyén is mutatna az ilyen műintézmény a névadók nélkül. Meglehetős békében támasztják azonban itt a könyöklő azonos olda­lát a szemlátomást-romák, a talán­­cigányok-de-ki-tudná-ezt­ eldönte­­ni figurák és a sápadtarcú bennszü­löttek. Az a kedves, idős házaspár nem így gondolja a békét mostanában, amelyik valóban egy hosszú élet munkájával kuporgatta össze a csobánkai telekre és nyaralóra va­lót. Húsz éve járogatnak ide, ker­tészkedni, pihenni. Apróbb betöré­sek, persze, mindig voltak, de az efféle valahogy még belefért a kép­be. Akadt olyan „látogatójuk”, aki csak kieszegette a hűtőből a mara­dékokat, megmosta a kezét, aludt Az élet javítható, de meg nem ismételhető C­sobánkai csaták h Hétvégi ház

Next