168óra, 1996. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1996-03-05 / 9. szám
Tisztelt 168 Óra! Török Monika a Pest Megyei Hírlap megszüntetésének évfordulóján rendezett emlékestről tudósítást közölt lapjukban. Érdeklődésüket köszönöm, ám sajnos - s ennek az a nagy nyüzsgés lehet az oka, amit a szerző meg is említ, „ekkora tömeget egyetlen más politikai rendezvényen sem igen látni”. Nos, azt írja a kedves Török Monika, hogy: „Szerencsére a kihangosítás jó, így tisztán érthető, amint Fekete Gyula visszautasítja a vádat, amely szerint a lap bármikor is antiszemita hangot ütött volna meg. Mi mindig felebarátainkként kezeltük zsidó testvéreinket - mondja a hangfal -, bár jól tudjuk, hogy telefonszámláikat nekünk kell fizetnünk, s e telefonbeszélgetések kilencven százaléka éppen Izraellel folyik. Hosszú, ütemes taps: értjük mi itt egymást.” Szeretném megjegyezni, hogy még Izraelben sem illendő Fekete Gyulát, a Magyarok Világszövetségének alelnökét Sándor András közíróval fölcserélni. De nemcsak fölcserélésről van szó. Ferdítésről is. Sándor András azt mondta, hogy a PMH számlája volt magas az Izraellel folytatott beszélgetések miatt, merthogy tudósítónk, Hering József révén bizony élő kapcsolatunk volt Izraellel. Hozzáteszem, tettük ezt azért, mert ott másképp látnak bizonyos magyarországi történeteket, mint a Lipótvárosban. S minket mégis ők érdekeltek, bár tudjuk, oda drágábban lehet telefonozni. A zsidó-keresztyén párbeszédbe a 168 Óra ilyen jellegű manipulációi üldözendő hangokat kevernek, pontosan a ferdítéseket nem kívánó Magyarországon élő zsidók miatt. Kérdem, minek ott is antiszemitizmust szimatolni, ahol az nincs jelen, mint nem volt az újságban sem. Soraim közlését köszönöm.in / ///V itik Vödrös Attila ]]}( a PMH volt főszerkesztője EGY FÉRFI, KÉT ESET Szokásunktól eltérően néhány megjegyzést kell fűznünk Vödrös Attila leveleihez. Többes számot használunk, ugyanis az itt közölt szöveggel megegyező terjedelmű, ám eltérő tartalmú küldeményt (piszkozatot?) a múlt hét derekán már kézbesített szerkesztőségünk telefaxa ugyan a feladótól. Igaz, ezt az első változatot Vödrös Attila sebtén (huszonnégy órán belül) visszavonta, amikor második - immár harciasabb - fogalmazványát elküldte. Az első levélben még figyelemreméltóan több volt a fuvolahang. Török Mónikának a kezei meg voltak (képletesen, de félre nem érthetően) csókolva, mi is kiérdemeltük a „Tisztelt 168 Óra” nevet - Vödrös úr kifejezte köszönetét cikkünkért, s a fentebb olvasható dolgozatban nem voltunk „lemanipulátorozva”, meggyanúsítva ferdítésekkel meg szimatolással. - Kiváltképp jóleső érzéseiről - számolt be a volt Pest Megyei Hírlap exfőszerkesztője cikkünk olvastán. Munkatásunk is (némileg) fel lett mentve az izraeli telefonokkal kapcsolatos állítólagos elhallása miatt, mondván: „érthette volna Török Monika is, ha éppen akkor nem a büfében koccintgató MIÉP-esek kötik le kedves figyelmét”. No de visszatérve a tárgyhoz - idézzük Vödrös Attila sorait szó szerint - „Fekete Gyula azt mondta, hogy a Pest Megyei Hírlap telefonszámlájának 90 százalékát tették ki az Izraellel folytatott beszélgetések...” - és a többi, lásd mint fent. Vagyis hát - jegyezzük meg - a szerkesztőségbe eljuttatott első levél nem cáfolja, sőt megerősíti, hogy az inkriminált szöveget Fekete Gyula mondta e szép estén. Mi persze a volt főszerkesztő úr dilemmáját, hogy végül ki mondta az általa kiigazítandónak vélteket, el nem dönthetjük. Csupán fájdalommal állapíthatjuk meg: úgy látszik, hogy az ő kedves figyelmét is elkerülte, mikor ki mit mondott a tiszteletükre rendezett ünnepségen. Legfeljebb azt furcsálljuk, hogy 24 óra alatt új szereposztás történt, és „tájékozatlanságunkat” épp az a főszerkesztő teszi szóvá, akinek magának sem volt fogalma arról, kinek a szavairól is vitatkozunk. Kiváltképp jólesik, hogy kétlövetű levélírónk arról is kioktat bennünket a fent közölt levélben, hogy „nem illik Fekete Gyulát, a Magyarok Világszövetségének alelnökét, Sándor András közíróval összecserélni - amiben egyet is értünk. Reméljük, Vödrös Attila, aki a szerkesztőségünk birtokában lévő első levelében (a piszkozatban) szóról szóra ugyanezt tette, megköveti Fekete Gyulát, a Magyarok Világszövetségét, Sándor Andrást és a 168 Óra szerkesztőségét, hiszen - állítólagos tévedésünkben - soraival meg is erősített, mondhatnánk, megtévesztett bennünket. Abban a reményben, hogy Vödrös Attila e második levelét nem vonja ugyanúgy vissza, mint ahogyan a piszkozattal tette, továbbá abban a reményben, hogy nem fedeznek fel még egy harmadik szónokot is, akinek a szájába beletukmálják a felebaráti szeretet Pest Megyei Hírlap által képviselt igazságát, zárja sorait a mindenféle leveleknek kitett szerkesztőség. Tisztelt Szerkesztőség! Kérem, hogyha a lap számára elfogadhatónak ítélik olvasói levelemet, közöljék. A téma szerintem közérdekű. Kérem a kezdőbetűs aláírást, s a nevem lehetséges védelmét. M. I. Panem et circenses - Ópusztaszeren A szegedi kiadású Délmagyarország című napilapban, de több más Csongrád megyei napi és időszakos kiadványban is lehetett olvasni egy-két héttel ezelőtt arról, hogy az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark szomszédságában, ennek főbejáratán kívül „balkézre” 1996 augusztusában, a több évtizede szokásos Szent István-napi ünnepséget megelőző tíz napra sátoros vásárt, egyenesen „expót” szervez egy korlátolt felelősségű társaság, költői nevén a DAF Kft. (Dél-Alföldi Fagyöngy). A „Fagyöngy” nagyívű sajtótájékoztatójának szóvivője büszkén jelentette, hogy a felmerülő költségeket részben a pályázatokon elnyert központi forrásokból fedezik. A hazafias társaság - mint a helybéliek jól tudják - gondos előrelátással még jó időben és kedvező kondíciókkal megszerezte a Nemzeti Emlékparkot övező földterületek javát, ahol most sátraik felütését hirdetik. Lesz ott kérem minden: hívják piaccukra a mindenféle pártokat népgyűlést tartani, az érdekképviseleteket dettó, s a kisebbségeket, etnikumokat. Az eseményre - mint a szóvivőtől megtudhattuk - minden megyét külön, s globálisan az egész országot már meghívták, s amely megye a sajtótájékoztató napjáig a „Fagyöngy” főnökségénél nem jelentkezett részvételre, azt a korlátolt felelősségű társaság szigorú szóvivője szemrehányólag néven is nevezi (pl. Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén megyék). A főbb attrakciók: termékbemutató, marketingbörze, borfesztivál, sörfesztivál, farmertalálkozó, parasztparlament, öntözési bemutató (lásd: sör címszónál). A gyanútlan olvasó azt hihetné, hogy a rendezvény a Nemzeti Történeti Emlékpark üdvére és javára szerveződött hivatalos rendezvény, s a megnevezett fontos tisztségnek ezért és ennek „védnökei”. Az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot a szeged-csongrádi térségben valódi tisztelet övezi. A hatalmas történeti érték, a „szer”-hez köthető legenda varázsa, a hatalmas népi építészeti értéket őrző természeti védettségű táj a nép szívében él. Fennáll a veszélye, hogy az Emlékpark aurájára, a Feszty-körkép több százezres nézőseregére s talán infrastruktúrájára rátelepszik a korlátolt felelősségű vállalkozók ízléshatárt áttörő hangrobbanása, a közös nemzeti érték „lenyúlása”, az ehhez nevük „súlyával” segédkezük erkölcsi károkozása. A lokálpatrióták már most sajnálattal látják, hogy a millecentenáriumi év ünnepi rendezvényeinek súlypontja elkerüli Ópusztaszert, legalábbis előzetes álmaink alatt érinti azt. Talán van összefüggés a tények között. Jó lenne, ha mindenki jobban őrizné e hely méltóságát, akinek az gondjaira bízatott. 43