168óra, 1998. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-06 / 1. szám

A hagyományos szerencsejátékok - az­előtt csupán a felső osztálybeliek által látogatott - zárt ajtók mögé rejtett vilá­ga egyre inkább visszaszorulóban van a minden exkluzivitást nélkülöző, min­denki számára kevés pénzért is hozzáférhető, könnyen kezelhető „slot-machines”-divat mö­gött. A rulett-terembe belépni ma is csak személyi igazolvány vagy útlevél be­mutatásával lehet, de a nemrég még kö­telező elegáns öltözéket és nyakkendőt itt is felváltotta a kötetlenebb stílus. Messze vannak már azok az idők, ami­kor a „portugál Riviéra” fénypontjának számító Estoril Kaszinó az európai arisztokrácia találkozóhelye volt. A második világháború évei alatt a konfliktuson kívül maradó Portugália oázis volt a királyság nélküli királyok, száműzött hercegek és egyéb előkelőségek, milliárdosok és kalando­rok, filmcsillagok és kémek számára. A tengerparti Estoril és Cascais üdülőhelyek a néhány kilométerrel beljebb fekvő - portugál uralkodók nyári rezidenciájául szolgáló, különle­ges mikroklímájú - Sintrával együtt al­kották azt a mágikus háromszöget, mely odavonzotta az országukból me­nekülni kényszerülő nobilitásokat. Ott telepedett le Don Juan barcelonai gróf, a későbbi János Károly spanyol király apja, II. Umberto olasz király, Károly román király és ott élt élete végéig Horthy Miklós is. A Casino Estoril - melyet a húszas évek vé­gén létesített egy fenyőerdő helyén Fausto Figueiredo, a portugál turizmus megteremtője, Estoril nemzetközi hírnevének megalapozója — abban az időben kifejezetten a felsőbb osztály szórakozóhelye volt. Elegáns urak és feléksze­rezett hölgyek töltötték meg termeit esténként, akiket a játékszenvedély mellett a társasági élet is vonzott oda. Portugáliában 1927-ben engedélyezték a sze­rencsejátékokat, szigorúan szabályozva a kaszi­nók működését. Játékterem fenntartását például szállodában nem, hanem csak olyan különálló épületben engedélyezték, amelynek csupán egy bejárata volt. Azok az állami hivatalokban dol­gozó személyek - emlékszik vissza Nuno Lima de Carvalho, az estorili kaszinó főtitkára -, akik pénzt kezeltek, csupán főnökük írásos enge­délyével látogathatták a játéktermet, a hölgyek pedig csak férjük beleegyezésével. A belépési korhatár akkor még huszonöt év volt (ma már ti­zennyolc). Az Estoril Kaszinó fénykorát a hatvanas-het­venes évek szürkébb időszaka követte, amikor a játékszenvedély inkább elítélendőnek és szé­­gyellnivalónak számított, amikor a szerencse ki­hívásának ellenállni nem tudók fejüket leszegve CASINO ESTORIL Az „átláthatóság jegyében” felújított hatalmas nyitott terek és plafonig érő üvegfalak mögött ma már villogó, csilingelő játékések százai fo­gadják a látogatót Európa egyik legnagyobb múltú és legjövedelmezőbb játékbarlangjában, az Estoril Kaszinóban. Ide kaparz kl bennünket MUHARAY KATALIN. Mindenki tett igyekeztek az épület hátsó részébe „dugott” já­tékterembe. Abban az időben a kaszinó elsősor­ban a hasznot hozó játékra koncentrált, a játék­termek működtetésén túl csupán néhány szük­ségszerű szolgáltatást nyújtott. Bevétele kizáró­lag a szerencsejátékokból származott, üzletme­nete egyedül a pénzüket odahordó kliensek szá­mától és (bal)szerencséjétől függött. A pénzügyi eredmény, persze, így is kielégítő volt, ám az a tény, hogy „tiszteletre méltó” személyeknek nem illett a játékbarlangot lá­togatni, természetesen le­szűkítette a kliensek körét. 1987-ben az Estoril Kaszi­nó 2005-ig szóló koncessziós szerződését elnyerő Estoril- Sol holding, amely több lu­xusszállodát működtet, s a szórakoztatóiparban, vala­mint az ingatlanszektorban is érdekelt, új stratégiával állt elő. Az Estoril-Sol többségi tulajdonosa, a hongkongi születésű Stanley Ho - aki­nek van már némi tapasztala­ta a hazárdjátékok terén, hi­szen elnöke a Makao összes kaszinóját fenntartó vállalat­nak - radikális átalakításba kezdett annak érdekében, hogy gyarapítsa a kaszinó szolgáltatásait, s több legyen a látogató. A cél az volt, hogy a kaszinó ne elsősorban a já­tékszenvedély kiélésére szol­gáló intézményként tűnjön föl, hanem bizonyos kulturá­lis igényeket is kielégítsen. S e réven mindenki számára lá­togatható, elegáns szórako­zóhellyé váljék. Az Estoril- Sol marketingpolitikája je­gyében - egy új, kaszinóban még nem járt közönség meg­hódítása érdekében - az épü­letet kiállítóteremmel, nyolc­száz férőhelyes, gálaműsorok bemutatására is alkalmas ét­teremmel (Fekete­ Ezüst Sza­lon), előadóteremmel, piano­­bárral bővítették, a belső de­korációt ünnepélyesebbé tet­ték, átalakítható belső tereket képeztek ki. A fő attrakciók a Fekete- Ezüst Szalonban rendezett, 24 25

Next