168óra, 1998. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1998-04-14 / 15. szám
lornoka kirohant a színházból, hátrahagyva a másik két paffá lett Prozorovlányt, Gombaszögi Fridát és Tolnay Klárit. A Katona Józsefben Schiller Erzsébet királynőjét hagyományozta ifjabb, beugrásokban jeleskedő pályatársnőjére és elkocsikázott budakeszi hazájába. Aztán utolsó nagy alakítása, a Warrenné ruháit hagyta fogason lógni. Ment. Nyugdíjazták. Tökéletesen szabályszerűen. Mit mond a derék rendőr ilyenkor? Mi volna, ha mindenki így csinálna! De sose kérdezünk vissza: mi volna, ha mindenki valaki volna. Nagy Valaki, aki mindenét beleteszi egy-egy alakításába, fölteszi életét egyetlen írott lapra, odaadja mindazt, amit életről, szerelemről, rettegésről, diadalról, reményről és elsivárosodásról összegyűjtött tapasztalatot életében. Odaadja a nagyérdeműnek, ott ég el esténként előtte, megnyitja artériáit, vérét folyatja a cirkuszi deszkákra, miközben úgy tesz, mintha csak piros festék volna. Mezei századunk színészetének nagy rumlizói közé tartozott. Csortos, Gaál Franciska, Latinovits és Mezei ütközött össze legtöbbször a színházi törvénykönyv paragrafusaival. Mindahányszor ők szegték meg az ésszerű előírásokat. Vétettek a színházi elkerülhetetlen katonás rend ellen. Veszélyeztették pályatársaik teljesítményét, az esti előadás biztonságát. De tőlük volt ünnep a hétköznapi előadás is. Áldozati szertartássá tették a bérleti munkát. Mára rend van a színházak körül. Néhány Latinovits-majmoló deviáns alkoholistát leszámítva eleget tesz a színházi nép a törvényeknek. Olyan is a mai színház. Rendes, fegyelmezett. Haptákban unalmas. Az előírások csak a másodlagos tehetségekre kötelezőek. Bár attól még senki nem lett naggyá, ha ő is ugyanúgy tudott rumlizni, mint az igazi nagyok. Mezei nem politikai ellenálló volt. Nem a népi demokráciával, a szocializmust építő zsarnoki renddel ütközött meg rendszeresen. Ő a színháznak volt ellenzéke. Az odaadás ellen tiltakozott. Azért bontott fegyelmet, mert túl jó volt mindaz, amit beletett egy-egy szerepébe. Túl sokba került neki. Nem sajnálta, nem takarékoskodott önmagával. Másképp nem tehetett. Életfélelme volt a színháztól. Rettegett a mindenét elnyelő érzelmi Molochtól. Önmagáért harcolt, amikor szerepei ellen küzdött. A saját arcát akarta visszanyerni Mrs. Warrentől. Le akarta törölni a rúzst a szájáról, hogy bujdosó lánynak mutathassa magát. Színpadi festékkel korrigálva arcbőrét és szája vonalát, megfelelően a színpadi fényszóróknak és a nézők színpadtól való távolságának. Független Az írott szerepek és az előírt szerepek helyett önmaga életszerepéért harcolt. A függetlenségéért. Emberi szabadságáért vívott a Café de Paris zongorának dűlő dalos démonjaként, amikor a bártulajdonos Léderer úr rémületére református zsoltárokat adott elő. Nem szeretném, ha azt hinné az olvasó, hogy Mezei Mária kivételes volt a megmutatkozni és elrejtőzni dilemmájával. Azzal: minden törekvése abban merült ki, hogy fölmutathassa emberi kincsesházát, de foggal-körömmel-hisztériával megoltalmazni akarta büszke magányát. Minden színészre érvényes ez. Sőt, minden művészre. Na, engedjük meg, majdnem mindre. S Mezei Máriának azért volt olyan föltűnő szabadságharca a színészet ellen, mert annyival nagyobb volt, mint a többiek. Mezei Mária olyan nagy színész volt, hogy halála után tizenöt évvel sem tüntették ki Kossuth-díjjal. ■ Katona József Színház: Stuart Mária —1—5-Alulírott (név)MEGRENDELŐLAP __________(irányítószám, helység) . (utca)______(házszám)_____(ajtó) megrendelem a 168 Óra című lapot (példányban) Előfizetési díj: - 1 hónapra: 425 Ft - 1/2 évre: 2550 Ft - 1/4 évre: 1275 Ft - 1 évre: 5100 Ft □ Az előfizetési díjat a fenti címen jelentkező kézbesítőnek fizetem. □ Az előfizetési díjat a---------------------------pénzintézetben vezetett -------------------------------------------elszámolási számláról egyenlítem ki. aláírás A megrendelőlapot a következő címre borítékban, bérmentesítés nélkül szíveskedjenek feladni: Budapesten: Magyar Posta Rt. HELP ügyfélszolgálati koordinációs osztály Budapest, 1846 Vidéken: Posta, helyben 27