168óra, 2005. január-március (17. évfolyam, 1-13. szám)

2005-01-27 / 4. szám

Kultúra A februári filmszemlén tartják A porcelánbaba ősbemutatóját. A hetvenöt perces játékfilm Lázár Ervin novellái alapján ké­szült. Szereplői eredeti tanyasi emberek. A filmet 1994 jú­lius-augusztusában forgatták a Kecskemét környéki tanyavi­lágban. GÁRDOS PÉTER filmren­dező írása. 1994. május 24. Egy kisfiú eltéved a hegyen, amelyről később kiderül, nem is hegy, hanem egy óriás hasa. R. J. tegnap adta oda a novellát, ördögi film­kezdés lehetne, de önálló filmre kevéske... Május 29. Fenn voltam Ervinnél. Lónyay utca, gang, ismert illatok. Azonnal bele a kö­zepébe. Itt ez a pár oldal, óriás-csoda-mese — ezek ne­kem mind vonzó fogalmak. Ám­­ rövid, mondom Ervin­nek, nem elég. Nincs valami más? Hümmög. Néz. Érzem, hogy felmér. Kivár. - Van - mondja aztán van valami. Térül-fordul. Az ablakban hirtelen felragyog a nap - jó jel. Hoz vagy negyven ol­dalt. Novellák, vastag gépe­lés, áthúzott szavak. Ezt is­merem, ez lehet körülbelül a tizedik változat. Ilyenkor az ember már elégedett, vagy nagyon nem. - Olvasd el - morogja. - Menj át a másik szobába. Nem bírom nézni, ha előt­tem olvassák a dolgaimat. Ervin szinte átlök a másik szobába. Rám csukja az aj­tót. A fal mögött bekapcsol­ja a rádiót. Méregetem a papírcsomót. Agyonfogdosott A4-es, megszagolom. Ha indigót használt, annak ott marad a szaga. Nem használt indigót. Ervin nem tudja, hogy gyorsolvasó vagyok. Egy­szer, még a bölcsészkaron, fél éjszaka alatt két Turgenyev-regény. Másnap, a vizsgán, a Rugyint kérdez­te B. R.-né, hogy a pasas mi­lyen cipőben ment a rande­vúra. Ezt senkinek nem szoktam elmesélni, ez az ön­teltségem története. Pontosan emlékeztem Rugyin cipőjé­re. B. R.-né kalligrafikus írással beírta az ötöst az in­dexbe. Több mint kétszáz ol­dal másfél óra alatt, és nem roppantam össze semmilyen keresztkérdés alatt. Mit ne­kem Rugyin cipője... Akkor kezdjünk bele. Er­vin járkál a másik szobában. A rádióban Chopin. Pillanatok alatt végzek az első három novellával. Mélyütés. Világirodalom. Akkor lassan, ízlelgetve a negyedik. A porcelánba­ba. Döbbenet. Az nem le­het, hogy ilyen jó! Eszem­be jut néhány közhelyha­sonlat a másodrendű iro­dalmi művekből: kincs a kézben. Arany. Smaragd. Drágakő. Most egy óriási harapás. Tíz perc alatt kivégzem a Naplótt 199' 34

Next