168óra, 2005. április-június (17. évfolyam, 14-26. szám)
2005-04-14 / 15. szám
Kultúra fontos, hogy ő mit kezd a játékkal. Ez pedig leginkább a birtoklásról szól. „A játék valójában rejtett tanterv, a társadalom szerkezetét, működését ismerjük meg általa. Papás-mamás szerepben az együttélést gyakoroljuk, a sakkban rendet és hierarchiát tanulunk, a Monopolyban a kapitalizmussal találkozunk” - magyarázza Heller Mária. Tóth András üzletember saját történelmi társasjátékot fejlesztett. „A férfiak sohasem nőnek föl” - vallja. Amikor látogatóba hívja barátait, munkatársait, rendre a terepasztal és a katonák mellett kötnek ki. De legfontosabb számára, hogy játékát egykori gimnáziumában élvezettel űzik a diákok. A „Bonaparte” a napóleoni háborúk korában zajlik: a gimnázium csoportokra oszlik angol, porosz, francia, osztrák „birodalomra”. Az uralkodók a tanárok, a hadvezérek és a polgárok pedig a gyerekek. Egymás ellen „harcolnak” diplomáciában és kreativitásban. A „birodalmak” saját bel- és külpolitikájukat is alakítják, sőt annál sikeresebb egy ország, minél kulturáltabb: például pontot szerezhetnek színházlátogatásért is, így erősíthetik „birodalmuk” hatalmát. A játékot az nyeri, aki a legtöbb pontot szerzi. Kérdés persze, hogy aki „játszva” tanul hadat viselni, utánagondol-e a háborúk egyéb összefüggéseinek. LOGIKAI FEJTÖRŐK Gyerekkora óta bridzsel Jakab Sándor, mindig vonzották a logikai fejtörők. Első Gondolkodó játékboltját a kilencvenes évek elején nyitotta. Azóta játékkiállításokra jár. Ő választja ki a legizgalmasabb darabokat: „Komoly probléma, hogy a játékmaffia hamisítja a drága, minőségi árukat. Nagyobb ünnepek előtt pár ezerért kínálják a másolatokat. Az ember pedig a bevásárlás hevében bedől az akcióknak.” A Gondolkodó játékbolt üzletvezetője, Szegedi Enikő hangoztatja, nem akarják, hogy kreatív játékaik „slágerek” legyenek, éppen a nívójuk különbözteti meg őket a többi tucattól. Furcsa igénnyel is találkoznak: van olyan vásárló, aki asztali dísznek visz faragós golyós játékot vagy sakkot. Heller Mária úgy látja, csak egy szűk kulturális réteget érdekelnek a kreatív játékok. Leginkább értelmiségieket, akik így tiltakoznak a konzumkultúra ellen. Tény az is: nem mindenkinek futja minőségi játékra. KÉZMŰVES JÁTÉKOK A Mamazsola kreatív játékbolt tulajdonosa, Kovács Gabriella kizárólag kézműves játékokat árul, társast csupán karácsonyra rendel. Meggyőződése, a manuális játékok fejlesztik a gyerekek képességeit: „Ahhoz, hogy a lányok kialakítsák ruhatárukat, ismerniük kell a színek harmóniáját. Nálunk speciális festőkészletek vannak erre. A fiúknak építőjátékokat kínálunk, de nem egyszerű fakockákból. A gyerekeknek téglaport kell bekeverniük, formába önteniük, és adott tervrajzok alapján házat építeniük. Vagyis felnőtt szituációkat ismerhetnek meg.” Kovács Gabriella szerint felnőtt egy fiatal generáció, amelynek elege van gyerekkora video-tévé dömpingjéből. De azt is tapasztalja: a negyvenes-ötvenes nemzedék is egyre gyakrabban keres kreatív játékokat, társaiknak viszik ajándékba az üvegfestőkészletet, korongozószettet és szövőszéket. „Idehaza nincs tudatosítva, hogy a játék nem kizárólag gyerekdolog” — állítja Heller Mária. Külföldön kiállításokat rendeznek ódon és mai játékokból. A németeknél népszerűek a régi korok kicsinyített konyha- és lakásberendezései, valamint különféle miniboltok teljes árukészlettel. A Házikó játékbolt néhány éve nyílt Óbudán. Tulajdonosai azt mondják, tavaly karácsonyra több tucat korabeli babaházat rendeltek, s az utolsó darabot is eladták. Vannak üzletemberek, akik úgy gondolják: azért nincs szükség kreatív játékmustrákra, mert túl kicsi a magyar piac a logikai fejtörőkre. Ennek a szemléletnek ellentmond a Rubik-kocka és rokonainak sikere: még ma is a legkelendőbb logikai cikk a bűvös kocka, amely a világ játéktörténetének eddigi legnépszerűbb kirakósa. Mérő László szerint megfejthetetlen, mitől sikeres a Rubik-kocka vagy más gondolkodtató játék: „Nem kellene bonyolult elméleteket gyártani a magyarázatra. Az emberek azért játszanak, mert élvezik.” ■ 43