168óra, 2005. április-június (17. évfolyam, 14-26. szám)
2005-04-14 / 15. szám
Kultúra Semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az ember jelleme, mint a játékban, írta annak idején Lev Tolsztoj. Művelődéstörténészek szerint a játék célja bizonyos feszültség és öröm érzése, elszakadás a „közönséges élettől.” Ugyanakkor mára átalakult a játékszemlélet: a technika világában már csak igényesebbek keresik a kreatív és közösségi játékokat. PITROLFFY TAMARA írása: Öltönyös apuka három fiát nógatja a Gondolkodó Játékboltban, nézzenek körül. A férfi azt mondja, gyakran jár az üzletbe, nem szereti az otthoni szupertechnikát, sokszor úgy kell „kirobbantani” fiait a videojátékok kábulatából: „Apai kötelességemnek érzem, hogy megmutassam a fiúknak azokat a játékokat, amelyeket nem kell a tévéhez csatlakoztatni, vagy elemmel hajtani.” Szerinte egyébként az „intelligens játékok” híre nem jut el a gyerekekhez: egész nap a tévé előtt ülnek, ott pedig nem tanítanak gondolkodni. A férfi mosolyog: aktuárius egy biztosítónál, az ügynököknek dobókockával illusztrálja az eladási stratégiát. KOMPUTERJÁTÉK Játékpszichológusok azt mondják, mára átalakult a játékszemlélet: bár a komputer ugyanolyan kelléke a tanulásnak, mint az olvasókönyv, a játékok elektronizálódásával eltűnik a közösségi élmény. A modern játék a „magányra edz”. Tudatos programok a számítógépes szoftverek az egyszemélyes háborúkkal, hódításokkal: arra treníroznak, ha vétettünk, rontottunk, próbálkozzunk újra. A magányos játékrendszerben persze vannak kivételek. „A Monopolybajnokság minden évben nyolcszáz embert mozgat meg” - említi Bajnai Zsolt, a verseny játékvezetője. A vetélkedőbe főleg családok s nagyobb kollégiumi csoportok neveznek be. Bajnai úgy véli, nincs még egy olyan játék, amelyből reklám nélkül tízezret adnak el évente: „A Monopoly más, mint a hagyományos dobókockás társas. Itt a kreativitás, a rábeszélőképesség dönt szerencse helyett.” Heller Mária szociológus a nyolcvanas években a játék elméletét kutatta. Azt mondja, a Kádár-rendszer „magasabb szellemi közeg” volt, mint a mostani: annak idején például igényes televíziós játékok - Lehet egy kérdéssel több?, Ki miben tudós? - is voltak, manapság azonban csak licenc vetélkedőkkel, szavazós játékokkal toborozzák a nézőket. Mérő László, az ELTE kísérleti pszichológiai tanszékének docense arra is emlékszik: a szocializmusban állami támogatás járt a népnevelő társasjátékokra. A Gazdálkodj okosan! a szocialista eszményt és tervszerűséget mintázta: vehettünk kis lakást, autót, de ha ügyesek voltunk, még játék mosógépre is futotta. Akadtak, akik nem elégedtek meg a magyar „Szociopolyval”, külföldről csempészték a „nagytőkés” Monopolyt, mások meg lemásolták az „illegális játékot.” A nyolcvanas években már megérkeztek a nyugati világ drága játékikonjai - Moncsicsi, Barbie és Ken baba kiszorították a Márkivi kisvasutat, az alumíniumból készült technokidet. Logikai, kreatív játék ma már csak elvétve akad. A toplista élén az ötvenéves Scrabble betűjáték és az Activity áll. „Az emberek nem pusztán nyereségvágyból kártyáznak, társasoznak vagy lottóznak. Játékosság, versenyszellem, kalandvágy hajtja őket. Mindez ugyanolyan ösztön, mint a kíváncsiság” - fűzi hozzá a szociológus. Persze a gyerek szempontjából nem az a lényeges, amit ő tesz a játékkal, hanem amit a játék ővele. Ha felnőtt játszik, visszaáll a rend, az lesz NEM GYEREKDOLOG Mit játsz: 42