168óra, 2006. április-június (18. évfolyam, 14-26. szám)
2006-06-08 / 23. szám
Levélhullás HAJBÓKOLÓ ÍRÁSTUDÓK Politológusok, szociológusok, közírók elemezték a Fidesz választási vereségének okait. Fölsoroltak külső, belső tényezőket: médiát, elhibázott kampányfogásokat, a Mikola-Semjén-páros balfogásait stb. Egyvalamiről azonban nem esett szó, holott a vereség okait kutatva erről is beszélni kellett volna, és kellene ma is: a Fidesz értelmiségi holdudvaráról. Azokról a magasan képzett értelmiségiekről, tudósokról, Európahírű művészekről, akik Orbán híveiként rendszeresen részt vettek a Fidesz-vezér vigadóbeli országértékelésein, jelen voltak nagygyűlésein, a Kossuth téren, a Várban, a Testnevelési Egyetemen celebrált politikai miséin. Elragadtatva itták be a vezér minden szavát, tapsoltak, lelkesedtek és gratuláltak neki. Mindig legelöl ültek, díszhelyen, arcukat, személyiségüket adván az orbáni igehirdetéshez. Nem tudták volna, hová vezet ez a harcias politikai ámokfutás? Csupán két személy akadt ebben az illusztris gyülekezetben, akire kijózanítóan hatott Orbán demagógiája, és fölemelte szavát a sajtóban, figyelmeztetve politikájának veszélyes következményeire. Solymosi Frigyes (Professzorok Batthyány Köre) és Malgot István (Szövetség a Nemzetért Polgári Kör) nem hagyta magát megtéveszteni. Figyelmeztetésük - mint minden eddigi, Orbánt ért bírálat - pusztába kiáltott szó maradt. A többi illusztris vendég tudomást sem vett a két említett személy aggodalmáról, továbbra is áhítattal hallgatták vezérük, a „jó pásztor” (Balás Béla püspök illette ezzel Orbánt) üres közhelyeit. Rajongó jelenlétükkel csak még inkább erősítették Orbán Viktorban annak tudatát, hogy a legjobb úton halad. Hiszen a magyar írástudók előkelő (bár töredék) részének jelenléte és tüntető támogatása biztosíték, hogy a helyes utat választotta. Ez a dicstelen hajbókolás nem válik dicsőségére ennek az értelmiségi holdudvarnak. Tagjai az utolsó pillanatig támogatták Orbán hazárd és meggondolatlan politikáját, és ezzel egy szintre helyezték magukat a radikálisan szélsőséges nyilatkozókkal, a polgárháborúval fenyegetőzőkkel. Zágon Ernő E-mail 56 A LEGJOBB PONYVAREGÉNY Dan Brown A Da Vinci-kód című könyve a legjobb ponyvaregény, amit életemben olvastam. (A Da Vinci-botrány, 2006. május 25.) Az ezoterikus krimit (copyright Bölcs István) nem tudtam letenni, befejezésekor az volt az első gondolatom, hogy (egyszer majd) feltétlenül újra kell olvasnom. A krimiben természetesen keveháját összefogó szoliter- vagy féldrágakő csat, a haja mind nőre utal, pláne a kifejezetten markáns arcú apostolok között. A freskó vázlatai a velencei Akadémiai Képtárban láthatóak, világosan felismerhető „János” hosszú copfja, keblei. 3. Mai természettudományos felfogásunk szerint Krisztus csodatételeit szimbolikus módon lehet felfogni. Ha elhihetjük, hogy Krisztus fedik a valóság, a feltételezés, az írói fantázia, az ezekből eredő logikus és/vagy képtelen következtetések. (Pl. Sophie Neveu kriptográfus a Louvre egyik termének faláról lekapja Leonardo da Vinci Sziklás Madonnáját a falról, és pajzsként maga elé tartja. Ezt aligha lehetne megtenni az ólomsúlyú keretben lévő, 1,99x1,22 méteres, vastag fára festett képpel.) Egyetértve Fáy Miklós idézett cikkében kifejtett véleményével - hogy ugyanis nem lehet másfél évezreddel később készült képeket bizonyítékként értékelni, a könyv gondolatébresztő hatása kétségbevonhatatlan. Néhány példa: 1. Krisztust 31 éves korában feszítették keresztre. A nicaeai zsinat Kr. u. 325-ben, tehát 294 évvel később fektette le a katolikus egyház dogmáit. (Szentháromság, feltámadás, megváltás, szeplőtelen fogantatás stb.) Túlnyomórészt generációkon átvonuló szájhagyományokra támaszkodhattak. 2. A milánói Utolsó vacsora János apostola tipikus női figura. Arcának lágy vonásai, öltözete, a fufeltámadt, a vizet borrá változtatta, halálos betegeket gyógyított meg egy szempillantás alatt, akkor miért ne hihetnénk (elvileg), hogy házastársa volt. Ez olyan rendkívüli lenne? 4. A milánói Brérában látható Raffaello festménye. Központi alakja Krisztus, világosan látszik, hogy a lányalak ujjára jegygyűrűt húz. (Az apácák miért Krisztus menyasszonyai?) 5. Paolo Veronese hatalmas vászna, a Kánai menyegző (2,07x4,57 méter, Drezdai Képtár) bal felén Krisztus ül, mellette egy női alak, akár a házastársa is lehetne. A felsoroltak vallástörténeti, művészettörténeti, tudományos szempontból nyilvánvalóan abszurdak. De a nem szakember gondolkodásának szintjén nem megengedhetőek? A Da Vinci-kód ezektől még ponyvaregény. Láng Róbert Budapest Sromston 4 lAitfnkhr. meg untat.