168óra, 2006. április-június (18. évfolyam, 14-26. szám)

2006-06-08 / 23. szám

A miénktől eltérő véleményeket is közöljük, de nem adunk helyet olyan szélsőséges észrevételeknek, amelyek fölösleges indulatokat keltenek, és szükségtelen konfrontációhoz vezethet­nek. A leveleket általában rövidítve, szerkesztett formában adjuk közre, nemcsak e hasábokon, hanem az inter­neten is: [www.168ora.hu]. TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! A 168 Óra 2006/22. számában közzé­tett levelében P. Tímea kijelenti ugyan, hogy nem olvasója a hetilap­nak, mégis remélem, hogy elolvassa az alábbiakat. Ugyanis egyetértek P. Tímeával, csak éppen másképpen, mint ahogyan azt ő Orbán Viktort illetően gondolja. Én is unom már az Orbánnal való fog­lalatoskodást. A Fidesz vezére mára - hasonlattal élve - egyre töpörödő lufi. A 2002-es választások óta megy ki be­lőle a levegő. Eleinte nem látszott ez, de a folyamat felgyorsult, a nagy em­ber pedig egyre kisebb lett. Tulajdon­képpen már csak az tartja a közélet fel­színén, hogy sokat foglalkoznak vele. Holott pártjában nem egy olyan politi­kus van, aki a demokrácia 15 éve alatt hol az első sorokban, hol háttérbe szo­rítva bizonyítani tudta és tudja a veze­tésben történő részvételre való alkal­masságát. Remélem, hogy akad majd a Fidesz­­ben egy Litván György, aki feláll, és kimondja az igazat. Szívélyes üdvözlettel: Del Medico Imre Budapest Lapzártakor 447 napja nem tudjuk, miért nem cáfolja érdemben Orbán Viktor az ÉS dokumentu­mait, s hogy felhasználta-e politi­kai hatalmát családi vállalkozásai gyarapítására. 2840 napja nem tudjuk, hogy kicsoda „Josip Tot”. 2841 napja nem tudjuk, hogy kicsoda „Kaya Ibrahim”. Önnek nem hiányzik a válasz? A TÖRTÉNELEM MÁST MOND Hobbimból adódóan érdeklődve olvas­tam a 20. számban található Guadal­canal, a zöld pokol című emlékriportot. Bár még csak középiskolai tanulmánya­imat végeztem, sokat foglalkoztam a 20. század történetével, és több hibás állítást is találtam a cikkben. Az egyik ilyen maga az ANZAC elne­vezés fordítása. Ismereteim szerint az el­nevezés az Austral New Zealand Army Corps, vagyis az ausztráliai-új-zélandi katonai hadtest rövidítése, bár elég ne­héz magyar megfelelőt találni a megne­vezésre. Így az ausztrál—új-zélandi kise­gítő hadtest megnevezés nem helytálló. A másik hiba a haderő tetteit felsoroló rész: „...ingükön ANZAC hímzést viselő fickók Bengázitól Normandián át Berchtesgadenig éppoly hősiesen küz­döttek, mint egykor apáink Galli­­polinál.” Az ANZAC hadtest nem har­colt sem Normandiában, sem pedig Né­metországban. Amire azonban végképp nem találtam magyarázatot, az az, hogy miért köti össze a szerző a guadalcanali csatát és az ANZAC hadtestet. Guadalcanalt az amerikai haderő gyalogsága és a tenge­részgyalogos hadtest egyik hadosztálya ostromolta meg, míg az ausztrálok Új- Guineát támadták. Két különböző hely­szín, két különböző haderő (bár ameri­kaiak voltak Új-Guineában is). Ráadásul a cikk címében szereplő csata nem tar­tott egy évig, hanem „csupán” hét hóna­pig. Olvasmányaim szerint a guadal­canali ütközetben nem vettek részt sem ausztrálok, sem új-zélandiak. Felmerül bennem a kérdés: melyik történelminek vélt forrást tekintsem ténynek? A szemtanúét vagy a történé­szét? Tóth Ákos Hévízgyörk KEDVES TÓTH ÁKOS ÚR! Meglepő és elismerésre méltó, hogy ilyen mélyre ásott a második világhábo­rú eseményeiben, és olyan részletek tu­dója, amelyek jóval meghaladják a köz­kézen forgó történelemkönyveket. Vélt hibajegyzékére az alábbi pontosítások­kal szolgálhatok: 1. Cikkünk az ANZAC hadtest teljes elnevezésében és annak fordításában Germanus Gyula verziójára hagyatko­zott, amelyet a professzor 1941 Kairójá­ban (a Közel-keleti Brit Haderő székvá­rosában) járva „Auxilliary”, azaz kise­gítőként írt le. (Lásd a Félhold fakó fé­nyénél, Athenaeum 1958, 212. oldal.) 2. Ön elvitatja az ausztrál-új-zélandi erők jelenlétét a Németország elleni hadműveletekben. Ezzel szemben ott állnak a sírkeresztek és emlékművek Nyugat-Európa szövetséges hősi teme­tőiben. Birtokomban van az Australian War Memorial (Canberra, 1958) tárlat­vezető katalógusa, amely a leginkább tengeri és légi ütközetben elesettek rész­beni listáit is tartalmazza. A D-Day (Ferenczy Kiadó, 1993) 39. oldalán a 41 ezer RAF-pilóta közé integrált új-zélan­­diak önálló csapatjelzését is mutatja. 3. Abban igaza van (de cikkünk is ezt állítja), hogy Guadalcanalt az amerikai tengerészgyalogos hadosztály foglalta vissza. Csakhogy ehhez hozzátartozott az ausztrál part- és radarfigyelő szolgá­lat, a hátvéd és előőrs szerep, a logiszti­ka és a vezénylő tábornok (MacArthur) brisbane-i harcálláspontja. Sok száz ANZAC-katona kapott ezért (is) ameri­kai kitüntetést. 4. Habár a szigetért folyó ütközet már félidőben eldőlt, a guadalcanali garnizon feladását 1942. február 8-ra teszi a kro­nológia, az utolsó japán távoztát pedig 1943. február 8-ra. Ez nem hét hónap, hanem pontosan tizenkettő. (Lásd Ránki György A második világháború történe­te, Gondolat, 1973, 598. és 602. oldal.) Utolsó kérdésére a chicagói történész, H. S. Commager véleményét idézem és osztom: szemtanúk és hadijelentések szolgálnak a történetírás alapjául, mert minden vezérkar trezorját nem fogják megnyitni a volt hadviselők a kutatók előtt. Hagyatkozzunk tehát a jelen voltak elfogulatlan véleményére. Érdeklődő figyelmét megköszönve, üdvözli: Bokor László . Levélhullás Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelője az »OBSERVER« BUDAPEST MÉDIAFIGYELŐ KFT. 1084 Budapest, Auróra u. 11. Tel.: 303-4738, Fax: 303-4744 E-mail: marketing@observer.hu http://www.observer.hu 55

Next