168óra, 2010. április-június (22. évfolyam, 13-25. szám)
2010-04-15 / 15. szám
ra, így azt sem tudni, volt-e vita a fedélzeten, vagy sem. A kérdés nem alaptalan. A szerencsétlenül járt Lech Kaczynski államfőnek ugyanis volt már egy kínos vitája a kormánygép parancsnokával, amikor 2008 novemberében, Tbiliszi felé tartva, ragaszkodott ahhoz, hogy a Krímfélsziget felől jőve a grúz légtérben közelítsék meg a fővárost. A pilóta álláspontja viszont az volt, hogy három hónappal a grúz-orosz háború után, még mindig turbulens helyzetben túl nagy kockázatot jelent egy olyan légtér, amelyet az oroszok ellenőriznek. (Valóban.) Márpedig, mondta, ő felel az utasok biztonságáért, nem az államfő. A kaland Azerbajdzsánban végződött, Kaczynski és kísérete gépkocsival utazott Bakuból Tbiliszibe. Most ugyanez ismétlődhetett volna meg egy Minszk- Szmolenszk-autóúttal. Nem állták útját És lehetett volna a „táncrend” is egészen más. A tragédia árnyékában némiképp elfelejtődik, hogy három nappal korábban a katyni lengyel katonai temetőben közösen koszorúzott Tusk lengyel és Putyin orosz miniszterelnök. Amióta Tusk vezeti a lengyel kormányt, miként Obama az amerikai-orosz kapcsolatokban, ő is megnyomta az „újraindítás” feliratú gombot Moszkva és Varsó viszonyában. Nem utolsósorban a lengyel gesztusok viszonzásaként vállalkozott Putyin arra, hogy elsőnek a független Oroszország vezetői közül meghívja lengyel kollégáját Katynba, s ott vele együtt tisztelegjen a sok ezer áldozat emléke előtt. (A katyni véres bűntény elkövetését Mihail Gorbacsov ismerte be 1990- ben, addig hallgattak róla a szovjetek, vagy tagadták. Borisz Jelcin „bocsássanak meg nekünk!” kiáltással már megtette a tisztelgést - csak épp nem Katyúban, hanem Varsóban, a Powszki temetőben álló Katyniemlékoszlop előtt.) Szóval a lengyel és az orosz fél már tartott közös megemlékezést Kátyúról — de Kaczynski nélkül. Moszkva nemigen akart szóba állni az általa oroszfóbiásnak tekintett államfővel, aki legalább annyi bosszúságot okozott neki, mint Juscsenko ukrán vagy Szaakasvili grúz elnök. Amikor most januárban Lech Kaczynski meghívta Medvegyev orosz elnököt az auschwitzi haláltábor - szovjetek általi - felszabadításának 65. évfordulóján rendezett ünnepségekre, az finoman, de határozottan visszautasította a meghívást. Az oroszok e tekintetben konzekvensek voltak. Katynba nem hívta meg senki sem Kaczynskit, de persze ha ott akart lenni, s ha „egyedül” akart emlékezni, nem állták útját. Mindettől függetlenül valóban elfogja a döbbenet az embert. Orosz földön, „az orosz kéztől való” 70 év előtti nagy lengyel tragédia színhelyétől nem messze, egy elöregedett, már eddig is sok bajt okozó orosz gyártmányú repülőgép fedélzetén lelte halálát a Lengyel Köztársaság elnöke és katonai elitje, s ugyanott pusztult el az a nagyon öreg, 91 éves ember (Ryszard Kaczorowski), aki a kissé anakronisztikus „emigráns lengyel állam” utolsó fejeként élesztgette a nyolcvanas évek végén a lengyel Az államfő különgépe Mécsesek és virágok a varsói elnöki palota előtt 40 168 óra