168óra, 2010. április-június (22. évfolyam, 13-25. szám)
2010-04-22 / 16. szám
HÜLYÜLÜNK? A pótolhatatlan és felejthetetlen Hofi Géza a rendszerváltás után, amikor kijött a kórházból, egyik - talán utolsó - műsorában azt mondta: „Hülyülök.” Ugyanis sok mindent nem értett. Például hogy miért mocskolják egymást a képviselők. Igaz, anyósa megmondta: „Hiszen ismerik egymást!” Mostanában valami hasonlót érzek. Már azt sem tudom igazán felsorolni, mennyi mindent nem értek. Kubatov fideszes igazgató urat feljelentették, mert egy hangfelvételen - az állítás szerint — bevallja a választói adatok törvénytelen gyűjtését, de a feljelentést elutasították, nyomozás nem indult. A Fidesz szerint az MSZP valami hasonló listát vezetett. A vádat az MSZP tagadja, ezért maguk is kérték a kivizsgálást. A nyomozás megindul. Dávid Ibolyát feljelentették, mert elmondta, hogy kompromittáló adatokat kívántak gyűjteni róla törvénytelenül, titkos módszerekkel. Emlékszem, 1998- ban Orbán Viktor úgy nyilatkozott, hogy állami pénzből, törvénytelenül megfigyelték őket. Kivizsgálták: nem volt igaz. Következménye nem lett a hamis vádnak. Jogerős bírói döntés van a Magyar Gárda betiltására, de nem hajtják végre. Fülöp Sándor „nyugger” E-mail MIT KERESETT A FŐHADNAGY KRASZNODARBAN? Kirepülő pilóták bevetése A Kurcz Béla cikkében szereplő magyar pilóták dezertálásánál mindkét esetben jelen voltam, repülésirányítóként, Taszáron, szolgálatban. Bíró őrnagy esetében konkrétan irányító személyként, amiért többször meg is hallgattak anno. Zoboki dezertálásáról is tudok. (Megjegyzem: az illusztrációként használt képeken minden esetben szovjet felségjelű MiG-15 típusú repülőgép látható. A magyar felségjel: a vörös csillagban fehér és zöld kör volt.) Zoboki főhadnagy aznap hajnaltól kezdve készültségi szolgálatban volt (nem is világos, hogyan mehetett kiképzési feladatra!). Ezért volt nála a PA-63-as szolgálati pisztolya - amelyet éppen aznaptól kellett a pilótáknak magukkal vinniük. (Zoboki főhadnagy hajnalban tőlem kérdezte meg, hogy akkor vinnie kell-e, vagy sem!) A mai napig élő talányok egyike, hogy mit keresett Zoboki főhadnagy 1969 májusában a Szovjetunióban, jelesül Krasznodarban, szolgálati útlevéllel. Az ő akkori elmondása szerint „turistaként”. Ám a szolgálati útleveleket a HM turistaúthoz nem adta ki! Ezt onnan tudom, hogy ebben az időben magam is egy tanfolyamon tartózkodtam Krasznodarban, ott találkoztam Zobokival a szálláshelyünkön. Az írásban név szerint említett Knoll ezredes akkoriban már nem volt pilóta, hanem harcálláspont-parancsnoki beosztást látott el. Megjegyzése a MiG-15-ösre nézve kissé dehonesztáló, hiszen ő MiG-19-esen repült előtte. Viszont akkoriban a Varsói Szerződésnek szinte minden tagországában még rendszerben álltak a MiG-15-ösök. Dr. Németh Miklós nyugállományú ezredes E-mail TISZTELT EZREDES ÚR! Köszönjük jelentkezését. A dezertáló repülősök különös története így kibővül még egy talányos kérdéssel, azzal, amely levelének címében is olvasható. (A SZERK.)► vn •mik Levélhullás ELVESZTETT REMÉNYEK? Sokan és sokszor mondják, hogy ekkora vereség után nincs újrakezdés. Az MSZP - előre kiszámíthatóan - elvesztette a választást. Hogy ez a vereség milyen mértékű, csak a számok alapján nehéz minősíteni. Lehetett volna roszszabb, lehetett volna jobb is az eredmény. Mennyivel? Ez a kérdés! És a rá adható válasz majd a képzett és ebből élő politológusok egész hadának hónapokra ad jól jövedelmező munkát. Én húsz évig nem mentem sem gyűlésekre, sem politikai rendezvényekre, sem nemzeti ünnepekre. (Ez utóbbit kissé szégyellem, de indokait ma is tudom és vállalom.) Első időben úgy éreztem, elég volt a rendszerváltás előtti „szabad ünnepekből”. Később az ezeket is körülvevő kokárdás hisztéria tartott távol. Aztán a választások előtt barátaim meghívtak egy baloldali öszszejövetelre. Megint kezdtem érezni a valahova, az odatartozás furcsa, néha kábító érzését. Az örömet, hogy azonos nyelven beszélünk. (A jobboldal erre már 2002 után rátalált.) Mi csak most kezdhetünk ébredezni. Miért? Mert ahhoz, hogy vállaljuk, ami ma sokaknak nem szalonképes, ahhoz nemcsak dac kell, de bizonyos bátorság is. Nem voltunk elegen, akik az X-et behúztuk a számunkra rokonszenves jelöltek neve mellé, a pártlisták rubrikáiba. Nem nagy dicsőség ez, de nem is megbocsáthatatlan bűn. És keresnek már régi barátaim, hogy találkozzunk újra. Évtizedek után kezdünk egymásra találni, mert nem hisszük, hogy az erőszak, a másik eltiprása, kirekesztése lenne a megoldás. Merjük vállalni, hogy akik a rendszerváltás előtti időkben az országot fenntartották (nem akarom leírni az építettek szót, mert ugye, most is romokban van), egyenes derekú, tisztességes emberek voltak többségükben. Ahhoz sem párttagság, sem politikai elvakultság nem kell, hogy tudjuk: ez a mi országunk is. Nem hagyhatjuk magára. Szerencsejátékos kezeken. A baloldalra nehéz időszak vár. Csak azok maradnak majd, akik merik vállalni a támadásokat, a gúnyolódást. Mégis, azt hiszem, lehetünk négy vagy nyolc év múlva elég sokan ahhoz, hogy bizonyítsuk: nélkülünk sincs ország. Minél többen vállaljuk a véleményünket, az igazságba, a jogállamiságba, a szólásszabadságba vetett hitünket, annál többen lehetünk. Végvári József E-mail hon-w in