168óra, 2010. április-június (22. évfolyam, 13-25. szám)

2010-04-22 / 16. szám

HÜLYÜLÜNK? A pótolhatatlan és felejthetetlen Hofi Gé­za a rendszerváltás után, amikor kijött a kórházból, egyik - talán utolsó - műsorá­ban azt mondta: „Hülyülök.” Ugyanis sok mindent nem értett. Például hogy miért mocskolják egymást a képviselők. Igaz, anyósa megmondta: „Hiszen ismerik egymást!” Mostanában valami hasonlót érzek. Már azt sem tudom igazán felsorolni, mennyi mindent nem értek. Kubatov fideszes igazgató urat felje­lentették, mert egy hangfelvételen - az állítás szerint — bevallja a választói ada­tok törvénytelen gyűjtését, de a feljelen­tést elutasították, nyomozás nem indult. A Fidesz szerint az MSZP valami ha­sonló listát vezetett. A vádat az MSZP ta­gadja, ezért maguk is kérték a kivizsgá­lást. A nyomozás megindul. Dávid Ibolyát feljelentették, mert el­mondta, hogy kompromittáló adatokat kívántak gyűjteni róla törvénytelenül, tit­kos módszerekkel. Emlékszem, 1998- ban Orbán Viktor úgy nyilatkozott, hogy állami pénzből, törvénytelenül megfi­gyelték őket. Kivizsgálták: nem volt igaz. Következménye nem lett a hamis vádnak. Jogerős bírói döntés van a Magyar Gárda betiltására, de nem hajtják végre. Fülöp Sándor „nyugger” E-mail MIT KERESETT A FŐHADNAGY KRASZNODARBAN? Kirepülő pilóták bevetése A Kurcz Béla cikkében szereplő magyar pilóták dezertálásánál mindkét esetben jelen voltam, repülésirányítóként, Taszáron, szolgálatban. Bíró őrnagy esetében konkrétan irányító személyként, amiért többször meg is hallgattak anno. Zoboki dezertálásáról is tudok. (Megjegyzem: az illusztrációként használt képeken minden esetben szovjet felségjelű MiG-15 típusú repülőgép látható. A magyar fel­ségjel: a vörös csillagban fehér és zöld kör volt.) Zoboki főhadnagy aznap hajnaltól kezdve készültségi szolgálatban volt (nem is világos, hogyan mehetett kikép­zési feladatra!). Ezért volt nála a PA-63-as szolgálati pisztolya - amelyet éppen aznaptól kellett a pilótáknak magukkal vinniük. (Zoboki főhadnagy hajnalban tőlem kérdezte meg, hogy akkor vinnie kell-e, vagy sem!) A mai napig élő talányok egyike, hogy mit keresett Zoboki főhadnagy 1969 májusában a Szovjetunióban, je­lesül Krasznodarban, szolgálati útlevéllel. Az ő akkori el­mondása szerint „turistaként”. Ám a szolgá­lati útleveleket a HM turistaúthoz nem adta ki! Ezt onnan tudom, hogy ebben az időben magam is egy tanfolyamon tartózkodtam Krasznodarban, ott találkoztam Zobokival a szálláshelyünkön. Az írásban név szerint említett Knoll ezre­des akkoriban már nem volt pilóta, hanem harcálláspont-parancsnoki beosztást látott el. Megjegyzése a MiG-15-ösre nézve kissé dehonesztáló, hiszen ő MiG-19-esen repült előtte. Vi­szont akkoriban a Varsói Szerződésnek szinte minden tag­országában még rendszerben álltak a MiG-15-ösök. Dr. Németh Miklós nyugállományú ezredes E-mail TISZTELT EZREDES ÚR! Köszönjük jelentkezését. A dezertáló repülősök különös története így kibővül még egy talányos kérdéssel, azzal, amely levelének címében is olvasható. (A SZERK.)► vn •mik Levélhullás ELVESZTETT REMÉNYEK? Sokan és sokszor mondják, hogy ekkora vereség után nincs újrakez­dés. Az MSZP - előre kiszámítha­tóan - elvesztette a választást. Hogy ez a vereség milyen mérté­kű, csak a számok alapján nehéz minősíteni. Lehetett volna rosz­­szabb, lehetett volna jobb is az eredmény. Mennyivel? Ez a kér­dés! És a rá adható válasz majd a képzett és ebből élő politológusok egész hadának hónapokra ad jól jövedelmező munkát. Én húsz évig nem mentem sem gyűlésekre, sem politikai rendezvé­nyekre, sem nemzeti ünnepekre. (Ez utóbbit kissé szégyellem, de indo­kait ma is tudom és vállalom.) Első időben úgy éreztem, elég volt a rendszerváltás előtti „szabad ünne­pekből”. Később az ezeket is körül­vevő kokárdás hisztéria tartott távol. Aztán a választások előtt bará­taim meghívtak egy baloldali ösz­­szejövetelre. Megint kezdtem érezni a valahova, az odatartozás furcsa, néha kábító érzését. Az örömet, hogy azonos nyelven be­szélünk. (A jobboldal erre már 2002 után rátalált.) Mi csak most kezdhetünk ébre­dezni. Miért? Mert ahhoz, hogy vállaljuk, ami ma sokaknak nem szalonképes, ahhoz nemcsak dac kell, de bizonyos bátorság is. Nem voltunk elegen, akik az X-et be­húztuk a számunkra rokonszenves jelöltek neve mellé, a pártlisták rubrikáiba. Nem nagy dicsőség ez, de nem is megbocsáthatatlan bűn. És keresnek már régi barátaim, hogy találkozzunk újra. Évtizedek után kezdünk egymásra találni, mert nem hisszük, hogy az erő­szak, a másik eltiprása, kirekeszté­se lenne a megoldás. Merjük vállalni, hogy akik a rendszerváltás előtti időkben az országot fenntartották (nem aka­rom leírni az építettek szót, mert ugye, most is romokban van), egyenes derekú, tisztességes em­berek voltak többségükben. Ahhoz sem párttagság, sem poli­tikai elvakultság nem kell, hogy tudjuk: ez a mi országunk is. Nem hagyhatjuk magára. Szerencsejáté­kos kezeken. A baloldalra nehéz időszak vár. Csak azok maradnak majd, akik merik vállalni a támadásokat, a gú­nyolódást. Mégis, azt hiszem, le­hetünk négy vagy nyolc év múlva elég sokan ahhoz, hogy bizonyít­suk: nélkülünk sincs ország. Minél többen vállaljuk a véleményünket, az igazságba, a jogállamiságba, a szólásszabadságba vetett hitünket, annál többen lehetünk. Végvári József E-mail h­o­n-w in

Next