168óra, 2014. július-szeptember (26. évfolyam, 27-39. szám)

2014-07-17 / 29. szám

Az első évadon már túl van az egri Harlekin Bábszínház új igazgatója, aki független szín­házi embernek vallja magát. Megszállottja a színpadnak, az átkosban olykor tiltották, oly­kor díjazták is rendezését. Nem sokáig maradt egy társu­latnál, a legkülönfélébb műfa­jokban alkotott. Tíz évig az üz­leti szférában dolgozott, az angol-amerikai eredetű pre­zentációs tréning magyar nyel­vű megalkotója. Elmúlt hat­vanéves. Port­réját SZÉKELY ILONA vázolta fel. - Apám disszidálása meghatározta gyerekkoromat. A Szemere utcai ál­talános iskolában szólót énekeltem a kamarakórusban, kisfiúként szép szoprán hangom volt. Berlinbe ké­szültünk egy kórusfesztiválra, de a karvezetővel közölték, hogy én nem utazhatok. Ez akkor megrázó élmény volt számomra. Anyámat gyakran ki­hallgatták, tudtuk, hogy megfigyelés alatt vagyunk. Tizenévesen végigül­tem a Tháliában a Mario és a varázs­ló próbáit. Máig nagy hatású, ahogy Latinovits Zoltán elvarázsolt. Gye­rekkori barátommal, Fülöp Zolival bejártunk az Operaházba - a papája szcenikai vezető volt -, és ámulva bámultuk a Rigoletto hatalmas dísz­letét a kulisszák mögül. Anyai nagy­­néném is sokszor vitt magával a Krisztina körútra, a Színháztörténeti Múzeumba, ő ott dolgozott. Ez meg­határozta érdeklődésemet. Gyerekko­romtól színházi ember akartam lenni. A Varga Katalinba járt, ahol Kuko­­relly Endrével és Cserepes Károllyal koptatták az iskolapadot. De míg a leendő költő a focilabdát kergette, András és Károly a padra rajzolt zon­gorabillentyűkön játszott négykezest. w| J j 3_ Aaf I 1 2 zl Oj 5 c/5 Éry-Kovács András műfajai Fenn és lenn 168 Óra 33 Kultúra

Next