168óra, 2014. július-szeptember (26. évfolyam, 27-39. szám)
2014-07-17 / 29. szám
Az első évadon már túl van az egri Harlekin Bábszínház új igazgatója, aki független színházi embernek vallja magát. Megszállottja a színpadnak, az átkosban olykor tiltották, olykor díjazták is rendezését. Nem sokáig maradt egy társulatnál, a legkülönfélébb műfajokban alkotott. Tíz évig az üzleti szférában dolgozott, az angol-amerikai eredetű prezentációs tréning magyar nyelvű megalkotója. Elmúlt hatvanéves. Portréját SZÉKELY ILONA vázolta fel. - Apám disszidálása meghatározta gyerekkoromat. A Szemere utcai általános iskolában szólót énekeltem a kamarakórusban, kisfiúként szép szoprán hangom volt. Berlinbe készültünk egy kórusfesztiválra, de a karvezetővel közölték, hogy én nem utazhatok. Ez akkor megrázó élmény volt számomra. Anyámat gyakran kihallgatták, tudtuk, hogy megfigyelés alatt vagyunk. Tizenévesen végigültem a Tháliában a Mario és a varázsló próbáit. Máig nagy hatású, ahogy Latinovits Zoltán elvarázsolt. Gyerekkori barátommal, Fülöp Zolival bejártunk az Operaházba - a papája szcenikai vezető volt -, és ámulva bámultuk a Rigoletto hatalmas díszletét a kulisszák mögül. Anyai nagynéném is sokszor vitt magával a Krisztina körútra, a Színháztörténeti Múzeumba, ő ott dolgozott. Ez meghatározta érdeklődésemet. Gyerekkoromtól színházi ember akartam lenni. A Varga Katalinba járt, ahol Kukorelly Endrével és Cserepes Károllyal koptatták az iskolapadot. De míg a leendő költő a focilabdát kergette, András és Károly a padra rajzolt zongorabillentyűkön játszott négykezest. w| J j 3_ Aaf I 1 2 zl Oj 5 c/5 Éry-Kovács András műfajai Fenn és lenn 168 Óra 33 Kultúra