2000, 2019 (31. évfolyam) november
Kemény Krisztián: Petőfi, a „Király"
karingói is érthetőek, amíg Petőfi Sándorrá nem változik. 1848-ban már beérkezett ember, élethivatását megtaláló, ismert költő; anyagilag is megáll a maga lábán; magánélete is rendeződött, boldog fiatal feleségével. És persze radikális, forradalmi nézeteinek megfelelő közegben: a pesti Ellenzéki Körben, illetve a Pilvax kávéházban forog. Aztán felvirradt a nagy nap, 1848. március 15-e, ahol a költőt valóban vezérszerepben találjuk. Petőfinek jelentős része van a nap eseményeiben, a pesti forradalom sikerében, és teljes joggal érezhette úgy, hogy pályájának a csúcsára érkezett. Ahogy írja is 15-dik március, 1848 című versében: Egy ilyen nap vezérséget díjazva van az élet... Napóleon dicsősége, Te veled sem cserélek! Ám a csúcsról, ha nem vigyáz az ember, már csak egy irányba vezethet az út: lefelé. És noha korábban még józanul azt írta a naplójába: „Én csak arra vagyok hivatva, hogy az első lökést tegyem...", a nagy diadal után a költővel szemlátomást elszaladt az a bizonyos páratlan ujjú patás. Ennek a nyomai már a fenti versben is megtalálhatók: minden érdemet csak a pesti ifjúságnak, és persze magának tulajdonított, amely ugyebár 24 óra alatt megindította a „magyar sors” száz éve kátyúba ragadt szekerét... Ennek igazságáról csak annyit, hogy a reformkor két évtizedes előkészítői munkáját nem lehetett megspórolni: kellett ennyi idő, hogy a nagy jelszavak és gondolatok az emberek jelentős része szívében-lelkében kicsírázzanak, illetve anyagilag is megerősödjön az ország a rá váró nagy erőpróbára. Maga a pesti forradalom is a pozsonyi országgyűlés Kossuth Lajos vezette ellenzéke inspirálására, annak támogatására szervezett akcióból nőtt ki, noha továbbfejlesztésében, illetve a pillanat megragadásában a pesti ifjúság szerepe valóban megkérdőjelezhetetlen. Másrészt: a m. kir. Helytartótanács, illetve a cs. kir. budai főhadparancsnokság épp elegendő katonai erővel (kb. 7000-8000 fő és a cs. kir. 5. tüzérezred lövegparkja) rendelkezett ahhoz, hogy a már március 14-én tudott „ribilliót” a következő nap csírájában elfojtsa, így hiába érezte azt az ifjúság „és ki állott volna ellen?”, hamar megtanultak volna futni a jó fiúk a macskaköveken, ha a cs. kir. hatóságok bevetik a katonaságot. Azonban a március 13-i bécsi forradalom, illetve a régi vezetés bukása elbizonytalanította a helyi cs. kir. apparátust, így ugyan 14-én arra utasította a városi hatóságokat, hogy az esetleges rendzavarások ellen erélyesen, ugyanakkor „ildomos és előrelátó vigyázattal” lépjenek fel, de a katonaság bevetésétől (hacsak azokat, illetve az állami épületeket nem éri 380 2000