2000, 1989 (1.évfolyam) július
P. Lekov: A Bastille bevétele
AZ ALKOTÓ KÖZVÉLEMÉNYHEZ A Bastille bevétele PLEKOV A kedves embertársak, embertársnők, barátaim! Kétszáz év telt el a Bastille bevétele óta. Hogy sok idő-e ez, avagy kevés, nem tudom megállapítani (a tiszavirágok vagy kérészek szemében bizonnyal több, a teknősbékák, pláne cédrusok életében annál kevesebb), egy azonban bizonyosnak tűnik: az ember számára az elmúlt kétszáz év korszak volt, sőt kor, amely a nagy júliusi francia forradalommal kezdődött és a peresztrojka megjelenésével ért véget. Barátaim az ideológiamentességben! Kétszáz évvel ezelőtt, ha valaki ezt mondta: „a Bastille bevétele", mindenkinek az az esemény jutott az eszébe, amikor (1789. júliusában) a párizsi nép 32 ezer puskával és öt ágyúval megrohamozta, s a benne fogva tartott hét személyt kiszabadítva lerombolta XVI. Lajos mindössze nyolcvan rokkant és harminc svájci gárdista által védett börtönét (amelyet bevenni persze így sem volt könnyű: a vizesárok 25 méter széles, a falak 30 méter magasak voltak). Ezzel szemben, ha valaki ma mondja ezt: „a Bastille bevétele", nyomban az erőd költségvetésére gondol mindenki. Mennyire hatékony a király börtöne? Mennyit jövedelmez a rabok munkája ? Mennyi folyik be a szponzoroktól ? Mekkora a haszon az alvállalkozásba kiadott cellákból, a priccsbérleti díjakból, a megkülönböztetett elbánást kívánó hozzátartozóktól behajtott úgynevezett csúszópénzekből? Mennyire rúgtak a költségek? Mennyi ment el rácsokra, mennyi csajkákra, mennyi a sötétzárkák karbantartására ? „Börtön ? Istenem, hát börtön-szól a jelenkor filozófiája-, börtönnek börtön, de van benne színes televízió, a koszt tűrhető, évente két hét szabadság jár, öntevékeny börtönélet folyik, a zacskóragasztás is jól jövedelmez (a zacskók egy része exportra megy, dollárelszámolású külpiacokra, a befolyt deviza egy részét a börtön saját hatáskörében költheti el). Börtönnek ugyan börtön, de ha bárki le kívánná rombolni, mi, bastille-lakók, azonnal börtönvédelmi szövetségekbe tömörülnénk, hogy megvédjük a leromboltatástól. Itt lakunk. Semmi kedvünk hozzá, hogy kilakoltassanak bennünket, s hajléktalanokként kelljen kivárnunk, amíg - majd , egyszerre - felépül végre a házunk, s imaginárius dédunokáink learathatják annak a fának a gyümölcseit, amelyet a korábban határtalan lelkesedéssel gyökerestől kitépett fa helyébe ültettünk." A „peresztrojka" eszméje nem kevésbé forradalmi, mint a „forradalom"-é, de jókora adag egészséges konzervativiz m,Revolution is out, perestroika is in." UTOPIAN ANACHRONICLE, 1989. JÚLIUS 14. más van benne. Az 1789. júliusában született, a 19. században elterjedt, s a 20. században eszkalálódott és ezért diszkreditálódott Forradalom ezt mondja: „Romboljuk le a Bastille-t (az ancien régime-et), hogy a helyén az új világot felépíthessük." A Peresztrojka óva int ettől a pusztítástól, lakóhelyünkre a következő transzparenst akasztja: „Az átalakítás (peresztrojka) alatt a börtönélet zavartalanul folyik." A forradalom által lerombolt Bastille helyén 200 éve ez a tábla díszelgett: „Itt táncolnak". A peresztrojka által meghagyott erődre inkább ez a felirat illenék: „Itt élnek". A Forradalom így szól: „Akasszátok fel a királyokat!". A Peresztrojka így: „Akasszátok fel a kabátokat; a csajkákban találtok enni, a kulacsokban innivalót, telepedjetek le ide a priccsekre, érezzétek jól magatokat, szaporodjatok és sokasodjatok, ismerkedjetek és társalkodjatok, legyetek jók, s valósítsátok meg az egymástól különbözőségben, netán egyenesen »érdekkonfliktusban« álló személyek, sőt civilizációk békés egymáson keresztül élését." A királyokat ne akasszátok fel. Elsősorban, mert bűn lenne. Másod-, de nem utolsó sorban azért, mert akit a forradalom lefejez vagy amit elsöpör, azt már unokáink sem fogják látni. Pedig ők talán már szívesen rehabilitálnák a királyságot, a régi címert, a „Gerbeaud"-t, a „New York"-ot. Igazi forradalmi kötelességünk az, hogy a minden körülmények között egyaránt kategorikus „Tégy újat!" imperatívusznak engedelmeskedjünk. Aki rombol, bármilyen nemes célból teszi is, utódait óhatatlanul nosztalgiára, a történelmet közbenforgásra kényszeríti. A peresztrojkát radikalizmus helyett organikusság jellemzi: az ancien régime-et nem tépi ki gyökerestül, csupán a száraz és beteg ágakat metszi le, hogy az élet fáján új, egészséges hajtások nőhessenek. A liberté-éganté-fraternité szentháromsága az elmúlt kétszáz év alatt libertinista egalitárius fraternitásokba intézményesült, olyan dacszövetségekbe merevedett, amelyek különféle tagdíjak, adományok és hitelek után kajtatnak, mivel az építkezések a lerombolt bastille-ok helyén nem kevés pénzt emésztenek fel. A toleranciát („türelmi időt") ahelyett, hogy maguk tanúsítanák, hitelezőiktől (és/vagy gyermekeiktől, unokáiktól) várják. Unokáink számára azonban már ismét a szabadságegyenlőség-testvériség eszméje lesz a fontos. Mellettük pedig máris megjelent a misztériumok és a titkos ügyirat- 2 P.LEKOV