2000, 1989 (1.évfolyam) október
Lengyel László: Délidőn
2000 és revizionista kommunista mártírtársait vérzi fel, hanem kisvárosok és falvak halottait, megkínzottjait és megalázottjait. Mosonmagyaróvári és salgótarjáni, vagy éppen budaörsi és egri sortüzek halottait, sebesültjeit bugyogja fel az emlékezet.) 1987 az erjedés éve. Az írók már érzik, hogy a mozdulatlannak látszó vidék ébred álmából s nyújtózik, de program nélkül bizonytalanok, hogy mivel is álljanak e vidék elébe. Ezért 1987 elejétől folyamatosan tárgyalnak a demokratikus ellenzékkel, az 1956-osokkal, a reformközgazdászokkal egy második, közös programot adó Monor előkészítésén, és kapcsolatot tartanak az MSZMP alakuló reformszárnyával. 1987 júniusa határpont. Kádár János megrendül, Grósz Károly érkezik miniszterelnökként és Pozsgay Imre 86 novemberétől tartó veszélyeztetett helyzete javul, mind a régi kádáristák, mind Grósz csapata kénytelen számolni vele. Ugyanakkor a Beszélő-csoport a tárgyalások alatt, előzetes értesítés nélkül kiad egy kész programot - a Társadalmi szerződést -, amely okot és ürügyet ad a monori tárgyalások megszakítására a népi csoport részéről. * A monori tárgyalások megszakadását szeptember elejéig titkolni lehet, ekkor még valamennyi csoport képviselői aláírják a parlamenti képviselőknek szóló nyílt levelet.** Lakitelken az MSZMP reformszárnyának képviselői a programadók - Pozsgay Imre, Bihari Mihály, Gombár Csaba de az itt megalakult MDF egyáltalán nem MSZMP-szatellita. *** A közönség udvarias távolságtartással figyelte az előadókat, a kiadott Nyilatkozat pedig nem tükrözte az MSZMPreformerek véleményét. Az MDF vezetése ezt pontosan tudta is és azon igyekezett, hogy a mozgalmat sikeresen tartsa egyenlő távolságra (vagy közelségre) mind az MSZMP radikálisaitól, mind a demokratikus ellenzéktől. Az alsóközéposztály helyzetében élő városi és kisvárosi pedagógusokhoz, mérnökökhöz, tisztviselőkhöz a kapcsolatot a Jurta Színház jól kitalált fórumai jelentették. E fórumok sokarcúsága immár nemcsak az elit értelmiség képzeletét mozgatta meg, hanem a vidék értelmiségét is. Mivel a Szabad Kezdeményezések Hálózata - a demokratikus ellenzék, a reformközgazdászok, a zöldek, az 56-osok - és a FIDESZ csak 1988 tavaszutájára tudtak létrejönni, az MSZMP reformereinek pedig nem akadt fóruma, ezért 1987 októberétől 1988 júniusáig a Demokrata Fórum szinte minden kritikus erőt maga mellé állított. A dugig telt Jurta Színház, akár korábban Lakitelek, a szabadság mámorító érzetét adta az alkukba, a mikroelnyomásokba és megaláztatásokba kényszerült városi és kisvárosi értelmiségnek. És ebben a fél évben először tapasztalhatta meg egy alulról jövő mozgalom az erejét. Első ízben történt - ami azóta szinte mindennapossá vált -, hogy az MSZMP és a kormány egy fontos kérdésben visszavonult: 1988 januárjában Szűrös Mátyás kijelentette, hogy Magyarország a jövőben fel fog lépni a határon kívüli magyarok sérelmeinek ügyében. Az MSZMP-nek ez a fordulata igazolni látszott az MDF politikáját: külső nyomással rá kell venni a hatalmat állami felelősségének gyakorlására. És az MSZMP még mártírokat is szállított, amikor kizárta azon értelmiségi tagjait áprilisban akik kapcsolatban álltak az MDF-fel. De ebbe a felfelé ívelő szakaszba tartozik, hogy a tavaszi miskolci és kiskunmajsai fórumokkal az MDF megvetette a lábát vidéken, az egyetlen valóban országos mozgalommá vált. Az MSZMP-fordulat koronája az 1988 júniusi Erdélytüntetés hatalmas MDF-sikere. Ha 1988 nyarán a Demokrata Fórum képes lett volna egy elfogadható színvonalú politikai és gazdasági program kidolgoztatására, és azt előterjesztik ősszel a második Lakiteleken, akkor az MDF az MSZMP mellett az egyetlen kormányzóképes politikai erővé vált volna. De az MDF vezetése adós maradt a programmal. Az MDF kezdeményezői nem látták világosan a Kádár-rendszer válságának okait. Azt valamennyi ellenzéki és félellenzéki erőnek be kell ismernie, hogy a rendszer önmagát morzsolta fel, és nem az ellenzék kemény csapásaitól hullott darabjaira. De miért éppen most következett be az összeomlás? Az nem lehet magyarázat, hogy egy negyven évig erkölcstelenül és diktatórikusan működő mechanizmus egyszerre nem bírja tovább. Az MDF mindmáig adós a válasszal: mitől bírta eddig a Kádár-rendszer, és miért vált jelentősebb tömegmozgalom hatása nélkül bukott rezsimmé? A központi felhajtóerő - az erdélyi magyarság helyzete - az aradi Grósz-Ceausescu találkozóval elapadt. Hiába ítélte el az MDF a kormányt és a kormányfőt, mindenkinek be kellett látnia, hogy amíg Ceausescu van hatalmon Romániában, addig az állapotok elítélésén túl alig lehet valamit gyakorlatilag tenni. És a magyar középosztály lelkiismeretét lehet ideig-óráig Erdélyhez láncolni, de kínzó kérdésük mégsem az, hogy mi lesz Kolozsváron vagy Kisbaconban, hanem hogy mi lesz velünk Miskolcon vagy Kiskunmajsán. 1988 második felében *Nehéz ítélkezni az akkor történtekről, melyeknek személyes tanúja voltam. A népi csoport sérelmezte, hogy a Beszélő kész helyzet elé állította őket. Monoron nem tehetnének mást, mint vagy elfogadják némi kritikával a Társadalmi szerződést, vagy úgy, ahogy van, elvetik. Önálló programra sem idejük, sem szellemi erejük nem volt. Azt érezték, hogy így alárendelt szerepbe kerülnek, a demokratikus ellenzék megkaparintja nemcsak Monor irányítását, de átveszi az ő tömegeiket is. A demokratikus ellenzék azzal védekezett, hogy az előzetes értesítés leleplezhette volna a TSZ nyomdai előállítását, tartalmilag pedig nem programról, hanem olyan vitatézisekről van szó, amelyek Monoron megvitathatók. A Beszélő-csoport magatartása is érthető, mert az 1985-ös találkozó óta nem tudott előbbre lépni, nem volt olyan ellenzéki program, amelyre a megmozduló ország reagálhatott volna. A közgazdászok által készített független Fordulat és reform olyan kihívás volt, amelyre válaszolni kellett. A szakításban mindkét fél hibás volt, de úgy lehet, hogy e szakítás már korábban érett. A tárgyalások a ki nem beszélt sérelmek és a gyanakvás légkörében folytak, és nem volt jelen az a Donáth Ferenc, akinek megfellebbezhetetlen tekintélye volt valamennyi asztalnál ülő szemében. **100 értelmiségi nyílt levele az országgyűlési képviselőkhöz. 1987. szeptember ***Az MDF kezdeményezői Pozsgay Imre baráti vonzáskörébe tartoztak. Összekötötte őket az aczéli kultúrpolitikával szembeni kritikus viszony és az erős nemzeti, függetlenségi érzés. De mint az MDF fejlődése mutatta, a kezdeményezők kezdettől fogva nem osztották Pozsgay vagy Bihari liberális szocializmusának elveit. Pozsgay meghívása Lakitelekre arra szolgált, hogy az MDF a polgárjogi ellenzék és az uralkodó MSZMP között elfogadott közbülső helyzetbe jusson. Pozsgaynak pedig arra szolgált, hogy a Hazafias Népfront korábban kialakított, ugyancsak előnyös közbülső helyzetét megtartsa. Mindkét fél középre tartott az ortodox kádárista vezetés és a radikális ellenzék között. Lakitelekkel a felek csak nyertek. 3 DELELŐN