2000, 1991 (3.évfolyam) november

Lengyel László: Az új Oroszország – magyar szemmel

ezért nem is becsülhető túl - vissza akarnak és vissza is fognak vágni, amint tehetik. Valószínűleg alábecsülik a szovjet hadsereg súlyát, akik a kelet-európai kivonulásban, a Varsói Szerződés felbomlá­sából, az Öböl-háborúból, a litvániai katonai beavatkozás kudarcából a hadsereg gyengeségére, Gorbacsov és a had­sereg vezetőinek éles összeütközéseire következtetnek. Az igazi kérdés az, hogy mit nyer a szovjet hadsereg a NATO viszontleszerelésével, hogy mennyiben váltak védhetőbbé a kelet-európai államok éppen a Szovjetunióval és egymás­sal szemben. Az amerikai „sikerek" az Öböl-háborúban nem jelentik a szovjet szuperhatalom kiiktatását az övezet­ből. A Gorbacsov-Primakov terv elvetése nem feltétlenül szovjet vereség. A szovjet béketerv, amely legalább annyira szólt a szovjet iszlám világnak, mint az arab közvélemény­nek, nem bizonyos, hogy elfogadásra épült. Ma már látjuk, hogy az amerikaiaknak a háborúval nem sikerült többet elérniük a szovjet béketervnél. Szaddam Huszein maradt, az iraki hadsereg fő erői megmaradtak, mindössze Kuvait­ból kellett kivonulniuk. A szovjet hadsereg és politika to­vábbi szerepet játszhat az Amerika-ellenes arab világban. Végül a litván megleckéztetés bizonyította, hogy a polgár­háború megkockáztatása a hadsereg beavatkozását eredmé­nyezi, viszont a hadsereg nem megy messzebb a figyelmez­tetésnél, hogy elkerülje a polgárháborút. A galambok sze­retnék elhinni, hogy a hadsereg Goribacsovval, netán Jel­cinnel, vagy a kettejük szövetségével visszaszorítható és át­formálható. A II­­. Vörös Hadsereg, a kato­nai-ipari komplexum nagy belső energiákkal rendelkezik. Ma nem nagyon lehet tudni, hogy a nagyipar átalakításá­ban militarizálásra vagy civilizálódásra, privatizációra ke­rül-e sor. Mindenesetre a Varsói Szerződés megszűntét nem kevésbé súlyos megpróbáltatások fogják kísérni, mint a KGST összeomlását. Sajnos, a szovjet katonapolitikai von­zás - fegyverzet, védő- és támadóstratégia, felvonulási ter­vek, hadseregfelépítés, szolgálati rend, nyelv, gondolkodás­mód - legalább akkora, mint a gazdasági. A NATO nem tud mit kezdeni a kelet-európai országokkal. Arra kénysze­rül, hogy elfogadja a szovjet hadsereg sajátos státusát. Együttműködésre kényszerülünk a menekültprobléma miatt, és fohászkodnunk kell, hogy a kelet-európai konf­liktusok ne jussanak odáig, hogy a Vörös Hadsereget hív­ják, küldjék döntőbírónak. A Vörös Hadsereg kivonul Magyarországról. A Vörös Hadsereg itt marad Kelet-Európában. Lépjenek oda a könyvespolcukhoz. Amikor leemelik onnan a régen olva­sott Háború és békét, az utolsó oldalakra lapozva megtalál­ják Pierre Bezuhov és Nyikolaj Rosztov párbeszédét. Pierre egy új társaság megteremtéséről beszél: „A társaság lehet nyilvános is, mihelyt a kormány engedélyezi. Gentlema­nek társasága, a szó teljes értelmében. Mi csakis azért, hogy holnap ne jöjjön Pugacsov, ne vágja le a gyerekeim meg a gyermekeid fejét, hogy Arakcsejev ne változtassa falvaimat katonateleppé - csakis azért fogunk össze, a köz­jó és a közös biztonság az egyetlen célunk." Nyikolaj emelt hangon vág vissza: „Ha Arakcsejev most azt parancsolja, hogy menjek rátok a századommal és kaszaboljalak le ben­neteket - én nem gondolkozom egy másodpercig sem, ha­nem rátok megyek, ítélj úgy, ahogy akarsz!". A versailles-i típusú első megállapodás azóta kiszabadí­totta a Baltikumot és Moldáviát a szovjet-orosz ölelésből. Szabadlábra helyezték őket. Moszkvában győzött az 1918-as lenini álláspont, most­ vissza kell vonulnunk. Nincs for­radalmi háború, nincs „sem háború - sem béke" (blokád, belügyi csapatok és engedmények) - az orosz nép békét akar és kenyeret. Nem akar a Baltikumért éhezni. Ha a lit­vánok és lettek, észtek és románok menni akarnak, menje­nek. Majd visszakényszeríti őket a gazdaság - gondolják a demokraták. Majd visszakényszerítjük mi, ha megerősö­dünk - vélekednek az autokraták. Nem vesztünk és nem nyerünk velük - mondja otthon Szergej Mihajlovics a la­kótelepi lakás negyedik emeletén. De sor kerülhet-e a má­sodik megállapodásra a fegyverek szava nélkül: Ukrajna és Fehér-Oroszország elszakadására? Birodalmi Oroszország és/vagy nemzeti Oroszország - politikai feltételek „Reggel felébredtem, és k­inéztem a fülke ablakán. Eső csöpög, a földeket la­tyak borítja, csenelés, bokrok, egy magányos őr poroszkál gebéjén a mezőn, a vállán puska. Mintha fifiám hasított volna belém, megéreztem, hol is va­gyok: ez ő, az én szerencse­tlen­ges­ országom, amelyet leköpdöstek a csi­novnyikok, piszkos, elesett, nyálas, az egész világ nevetsége. Jó napot, má­tuska.­" ALEKIZASDR BLOK (1909) A birodalmi Oroszország ma rejtőzködik. Bujkál az új szov­jet Unió mögött. Meghúzza magát a nemzeti Oroszország szűk gúnyájában. De hol van Oroszország? (Hol van Szer­bia?) Maga a nemzeti Oroszország is tisztázatlan. Andrej Szinyavszkij szerint „elég lenne, ha az ősi moszkvai fejede­lemség és Novgorod területére terjedne ki". Ez az a liberá­lis, önkínzó álláspont, amelyet sohasem fognak elfogadni Oroszországban. Alekszandr Szolzsenyicin elképzelhetet­lennek tartja, hogy az ősi földek mellé került Szibéria, de Belorusszia és Ukrajna is eltávolodjanak Oroszországtól. A demokraták zavarban vannak. Nem hitték, hogy Ukrajna a függetlenséget választja, hogy a „demokratikus" Oroszor­szág mellé nem csatlakozik azonnal. A demokraták által meghirdetett, Jelcin politikai erejével kimondott önren­delkezési jog mellett mindig ott volt a hit: ha Oroszország a demokráciát és a piacgazdaságot választja, a demokráciát és piacgazdaságot kívánó tagköztársaságok Oroszországot, és nem a teljes önrendelkezést fogják választani. Az orosz demokraták saját demokratikus közvéleményük mellett ar­ra a demokratikus közvéleményre számítottak, amely Uk­rajnában, Belorussziában, de akár a Baltikumban és Mol­dáviában nem csak segít megdönteni a szovjet birodalom autokrata szervezeteit, az SZKP-t, a KGB-t, a szovjet álla­mi bürokráciát, de a demokratikus Oroszország mellé áll. Ez illúziónak bizonyult. A köztársaságokban még a demok­ratikus kisebbségek is óvatosak az „orosz demokráciával" szemben. A saját nemzeti monopóliumát, sérelmeinek re­parációját előtérbe állító többség nem kér sem a szovjet, sem az orosz „demokráciából". Arról a sajátos elkésettség­ről van szó, amit már jól ismerünk a kelet-európai átalaku­lásokból. Azok a társadalmak, amelyek tegnap még beérték volna az engedmények felével is, mára a dupláját is keves­lik. A nemzeti önrendelkezési igények, a nemzeti érzel­mek, amelyek áttörtek a szovjet központi intézményeken, nem vágynak az orosz intézményekre. Most egy új, átme­neti egyensúly alakult ki. Jelcin növekvő, nemzeti Orosz­országa mellett, a gorbacsovi Unió és a belsőleg is megosz­tott köztársaságok együttese egyensúlyba került. A szovjet birodalmi intézmények (akár a jugoszlávok) egyszerre le­hetnek egy más típusú szovjet vagy egy orosz birodalom 4 LENGYEL LÁSZLÓ

Next