2000, 1993 (5.évfolyam) július
Vekerdy Tamás: Klári emlékei
Megérkezünk a Kékesre. A Kékes szép és szabad - nincs kerítése, csak fák, fák mindenütt - és a nagy, terméskő hotel, körforgalmú behajtóval - és a modernebb új szárny. Akárki jöhet-mehet, kávéház, terasz, strand, étterem - egy szétdarabolt ország teteje, egy országé, amelyiktől elvették a hegyeket a szellemlakta zugokkal és fenyvesekkel, de mégis még tud a közelgő belső pusztításig, mikor majd ez a hely is kerítést kap, kapusokkal, idegeneknek belépni tilos, majd lángossütő barakkokat és tévétornyot újabb szöges kerítésekkel, ávós őrökkel és végképp elrondul, mutatva az ország belső állapotát - de most még mindez nincs, s azt mutatja a Kékes, hogy az ország még tud formát adni (sajnos már csak úri formát), szépséget és derűt, ha csak keveseknek is. (Boldogabb nemzetek, angolok, franciák, ahol az úri és a paraszti formák között a vérkeringés ekkor még eleven.) Itt indul a körsétaút, mely az égből jött Pezső-kő mellett vezet, patakok fölött, tó mellett s fenyőfák, bükkösök, tölgyek közt kanyarog. (Kicsit jobbra a Pisztrángos-tó, ahová majd Pista bácsival megyünk rákászni.) (Mára a körsétaút is persze megszűnt, le- és elzáratott.) Jön az egyik portás, jön a boy, jönnek a londinerek. A boy kinyitja a kocsiajtót (a hátsót, ahol a hölgyek ülnek, az elsőt apám maga nyitja ki), Kerekes úr belülről a hátsó ajtót (a csomagtartóét) már kinyitotta, a londinerek már fel is emelték és szedik ki a bőröndöket. Én a portás - ez Pali! - karjaiba repülök, magasra emel és letesz, anyám Zsókát tessékeli előre, mert ő ül jobb felől, Pali őt segíti le elsőnek a hölgyek közül, majd anyám következik. A londinerek jelentésére - már hordják befelé a bőröndöket - a főportás, Susnik úr is kijön (Susnik Imre később rálő egy német katonára, ezért Dachauba viszik és kivégzik), meghajlással és mosollyal üdvözöl minket, és biztosítja apámat, hogy minden rendben, összes kívánságunk teljesült (a kért szobákat kaptuk, bár a régi szárny már egészen megtelt). Vajon itt vannak-e Csonkáék? Csonka Tomi és Csonka nem jut eszembe a neve, Tomi nővéréről van szó (Andrea?), akibe szerelmes vagyok. Vagy hogy is nevezzem. Előző télen, mikor itt voltunk, s egy este kéken villogtak már a bár felől az étterembe a fények, későn vacsoráztunk, apám pálpusztait evett -Bakosnétól meghallottam, az asztalunk mellett mentek el -, hogy Csonkáék holnap elutaznak, vacsora után Andreát kezdtem keresni, és meg is találtam a játékteremben (ez széles átjáró volt a kávéház és az étterem között). Kétségbeestem. Andrea 14 éves lehetett, én 5-6. Átöleltem a derekát és csúsztam rajta lefelé „ne menjél el!" Úgy szedtek le róla. Ő kedves volt, hozzám hajolt - mondott is valamit.A babaházaknál ő volt az én csapatom vezére. -A babaházak kis faházak, lent a strand alatt, az óriási parkban; egy-egy ház egy-egy csapaté volt, küzdöttünk és szerelmesek voltunk egymásba és önmagunkba.) De mégis elutazott. Már bent állunk a liftnél. Itt vannak a csomagok, a plédek, a felöltők. Beszállunk. Apám, anyám, Zsóka, a boy - a liftkezelő fiú - és én, csak a kézipoggyászokkal, a többi majd jön utánunk - bár nagy része már fönt van, két londiner egy lifttel felrepítette, míg mi a portán tárgyaltunk s átvettük a kulcsokat, köszöngettünk. A boy, én is szeretnék ilyen fekete nadrágot - hosszúnadrág, élesen vasalt - és kék mellényt, arany gombokkal (a gombok két sorban, rengeteg). Apám és anyám a második emeleten laknak, nagy sarokszobában - én Zsókával a harmadikon, kis, keskeny, északra - az udvarra és a hegyoldalra „hátrafelé" - néző igazi kis „hotelszobádban. (Anyámék ablakai délre és nyugatra néznek - ellátnak a Mátra fenyvesei és az egész ország fölött. Előszobájuk van és fürdőszobájuk, apró hall, rokokó karosszékekkel - és még egy kis mellékszoba.) (Ezen az első estén addig sírok, amíg - egy kis kanapén - én is itt alszom, apámékkal, a nagyszobában. - Apám a kanapét a mellékszobából hozza át, az én kérésemre. Ezt anyám - s az egész akciót Zsóka - nagyon helyteleníti.) A cipők. Éjszaka van. Több mint egy hete vagyunk itt. Hogyan kerülök a folyosóra? 27 KLÁRI EMLÉKEI