2000, 1993 (5.évfolyam) július
Vekerdy Tamás: Klári emlékei
Tökéletesen felöltözve, lakkcipőben és fehér zokniban (az egyik persze kifordítva) ott ültem az ágy szélén. - Anyu mondta, hogy csöngessek, és ha végképp nem tudok aludni, lemehetek. Összehúzott szemmel rám nézett. A hazugság fele igaz volt - ezt ő is tudta a másik felében meg elbizonytalanodott. - Miért? Mi kellene? - Nem tudok aludni. - Klárika! Ilyen nagy kislány! - Le kell mennem, anyu is mondta! Az, hogy teljesen fel voltam öltözve, olyan mélyen impresszionálta, hogy ellenállása kezdettől meg volt törve. Meg aztán: nem arra való az ügyeletes szobaasszony - még ha meg is van fizetve -, hogy vendég gyerekekkel veszekedjen, vendégeket neveljen. (Egy többé-kevésbé szabad országban legalábbis nem.) Leengedett. A lépcsőn osontam le - nehogy visszaküldjön a liftes (mondván, hogy majd szól anyámnak - akit hirtelen meglátni szerettem volna, mit csinál? hogyan csinálja?). Az első emelet után találkoztam felfelé tartó vendégekkel. Döbbenten néztek rám. Egy idős, őszülő, magas úr őszülő halántékkal imádtam az őszülő halántékokat; ha férfi vagyok, én is őszülő halántékú férfi szerettem volna lenni, angolos sportzakóban és angol szvetterben jött, két fiatal hölggyel. Erőszakosan átfurakodtam és továbbszáguldtam lefelé mellettük, mielőtt megszólíthattak volna. Most még egy kövér ember is - Böhm bácsi, parafadugó-gyáros, mindig zöld zakóban és bricseszben - a kövér (aranyos) feleségével. Ez nagy baj volt, ezek ismertek. Milike néni - a haja valódi aranyszőke - nem akart hinni a szemének, Pali bácsi nem látott. Én kitértem a félemeletnél az új épület felé (ott volt az átjáró), s egy nagy, rézzel kivert fa esernyőtartó mellett leguggoltam. Milike néni beszuszogott a folyosóra és nem látott senkit. Miért jönnek ezek gyalog? Biztos, hogy fogyjanak. Meg az elsőn laknak. Valamit beszéltek és visszafordultak. Talán hogy anyámhoz menjenek? Végre leértem! A fényes előtérben a portások is döbbenten néztek - én azonban nagyon határozottan bementem az aquáriumba (apám nevezte így az üvegfalú hallt, sok zölddel, pálmákkal). JL JHadd meséljem el, hadd rajzoljam le, milyen is volt itt ez a földszinti rész. Ne ijedj meg! csak nagyon vázlatosan: a 29 KLÁRI EMLÉKEI