2000, 1996 (8.évfolyam) október
Lengyel László: A magyar állam tekintélyi válsága
2000 rejtik az országokat, az eseményeket - minden esemény csak médiaeseményként létezik -, a politikai, gazdasági és civilizációs hagyományokat. Korlátozzák az állami szuverenitást a nemzetközi bűnszövetségek (Transnational Criminal Organizations). A Szovjetunió felbomlásával, a kelet-európai nyitással és válsággal összhangban globális maffiák és maffiák jelennek meg, felosztva egymást között a világot és az egyes áruk és szolgáltatások érdektereit.15 Világméretű befolyást gyakorolnak a világgazdaság átalakulására a globális diaszpórák. A globális emigrációs vándorlások sikeres vagy kevésbé sikeres helyi vagy globális kapcsolatrendszereket hoznak létre.16 A kínai, az orosz, a vietnami, a zsidó, a koreai, az olasz, az ír és az örmény diaszpórákon belül vándorol az anyagi és embertőke, az információk és szolgáltatások jelentős része, sőt bizonyos civilizációs technikák és innovációs megoldások is.17 A kelet-európai átalakulásban fontos szerepet játszanak a magyar, a lengyel, a horvát, a román diaszpórák. A magyar diaszpóra sajátos előnye, hogy egyik karjával a magyar, másikkal a zsidó világdiaszpórát öleli. Sőt élvezheti a németországi sváb-magyar diaszpóra áldásos hatásait is.18 A globális diaszpórák, hálózatok nagyon is befolyásolják a szuverén államok, illetve az államok közötti integrációk politikáját. A diaszpórákkal részben párhuzamosan, részben azoktól elválva működnek a nemzetállami szuverenitástól független egyházak és vallási közösségek, amelyek ugyancsak hatalmas reál- és kulturális tőkét mozgatnak." Ezeknek az univerzalisztikus hálózatoknak a kiterjedése és ütközése a globális térben újabb és újabb összeütközésekkel s egyben globális egyezkedésekkel jár. A JLL globális térszerkezethez kötőanyagként, hatalmi elvként kapcsolódik a globális nyelvi és jelképi diskurzus. A fejlett országok, illetve a világintézmények által kialakított „newspeak", a sajátos ENSZ-amerikai-angol, az IMF-amerikai-angol, a NATO-amerikai-angol, a Wall Street-amerikai-angol, a CNN-amerikai-angol, McDonald's-amerikai-angol értelmezést, értést, illetve kizárást jelent. A globális nyelvi és jelképi diskurzus meghatározó erővel hat nemcsak a nemzetközi tárgyalásokra, hanem a mindennapi életre is.20 A mondializált nyelvi és képi megjelenésnek előnye, hogy egyszerre ismeretlenül vágyott, s ismerőssé tehető. Jellemző, hogy még az „antinyelv" is globalizálódott. Az IMF-newspeak ellen felszólalók beszélhetnek spanyolul vagy franciául, magyarul vagy oroszul, a „fordításban" ugyanaz hangzik: nemzeti szuverenitás, protekcionizmus, nemzetvédelem, „gonosz-elit-elárulta-nép", „nemzetközi összeesküvés".21 A globális térbe jutás feltételeit az emerging market (emelkedő piaci) országok, így Magyarország számára a globális teret birtokló fejlett gazdaságok, nemzetközi pénzügyi intézményei, transznacionális beruházói döntik el. Az országok versengése a globális és regionális térben a fejlettek szabályai szerint történik. Az, hogy hányadik lépcsőre kerülünk, abban az összefüggő feltételek, szabályok teljesítése számít. A szuverén magyar kormányoknak a döntési alternatívája annyi, hogy e könyörtelen, sokszor igazságtalan, de megkerülhetetlen vizsgafeltételek alapján készül-e a vizsgára, kitölti-e a kérdőíveket, megpróbálkozik-e a magasabb lépcsőre jutással, vagy önként választja a kizárást, a kívül maradást, az alacsonyabb státusba sorolást. A szabályok gyökeres megváltoztatására, „forradalmi megdöntésére" Magyarországnak vagy Kelet-Európának nincsenek esélyei.22 Vitathatatlanul e globális térség szerveződésében, értékeiben, civilizációját illetően maga is válságban van. A fentebb leírt szerveződések a hidegháború befejezése után se váltak alkalmasabbá a globális válságok megoldására. Nő a feszültség a világ gazdag és szegény régiói, országai között, az integráltak (a bentlévők) és a kizártak (a kintlévők) között. Magyarországot és Kelet-Európát is érinti, hogy új feszültség keletkezett a fejlett országok szegényei és a fejlődő, emelkedő piacok munkaerejének bérversenyében. Itt megszűnt vagy korlátozódott az államok szuverén döntése, s a második világháború után kialakított társadalmi paktum, intézményes megállapodásrendszer válságba került.23 A JLX. globalizációt belülről korlátozza a világ három nagy, többé-kevésbé szervesen integrált - észak-amerikai, európai, kelet-ázsiai - gazdasági közössége is. A köztük lévő gazdasági, politikai, s bizonyos tekintetben civilizációs vetélkedés válságokat vált ki. Egy ország elvileg kiegyensúlyozhatja saját kapcsolatrendszerét, növelheti játékterét azáltal, hogy a globális intézmények nyomását és befolyását integrációs intézmények megnyerésével ellensúlyozza, illetve több partnerrel alakít ki kapcsolatot.21 De ennek a kiegyensúlyozásnak ugyancsak léteznek a korlátai." A válságnak kézzelfogható jelei mutatkoznak a hozzánk közel álló Európában is, amelynek érdekszférájába tartozunk. Az Európai Unió a fent leírt globális térségben verseng, és e versenyben nem jók a kilátásai. A globális és az integrációs válság okkal joggal tántoríthatja el azokat az országokat, amelyek ebbe a térségbe vágyakoznak. Egy olyan országcsoport, amelynek polgárait évtizedeken keresztül abban a szellemben szocializálták, hogy lehetséges, sőt elkerülhetetlen egy olyan világ elérése, amely megoldást jelent a globális és a hazai bajokra, nehezen szembesül azzal, hogy a haladás, a „lehető világok legjobbikának elérése" eltűnik, s az „alig élhető világ"-ból a „kicsit élhetőbb világ"-ba vágyakozhat. A „kicsit élhetőbb világ" pedig a globális tér magasabb pontja, s nem az alacsonyabb, az európai integrációs szerkezetbe való bejutás, és nem a kimaradás. Kényszerpálya vagy mozgástér Az 1919-es versailles-i békerendszer hibájaként róják fel, hogy a nagyhatalmak úgy hoztak létre kisállamokat, hogy ezenközben nem tudták, hogyan fognak gazdasági beépítésükről és biztonsági rendszerükről dönteni. Az 1989 utáni nagyhatalmi rendszer hasonló dilemmával néz szembe. Országok tucatjait teremtette vagy engedte létrejönni anélkül, hogy elképzelései, érdekei és ereje volna bekapcsolásukhoz. Miközben a „pax americana" és annak gyámoltalan öccse, a „pax Europae" határokat, nemzeti mozgásokat hagytak jóvá, sérelmeket teremtve, ezeket az országokat abba a vákuumhelyzetbe hozták, amelyet már a húszas évekből ismerünk. Kétségkívül előrelépés történt az országok önállóságának elismerésével, s azzal, hogy ez az euroatlanti rendezés nem kívánja veszélyeztetni egyik kisállam 11 LENGYEL LÁSZLÓ