2000, 1999 (11.évfolyam) április-május
Beszélgetés 2000-ben Lengyel Lászlóval
Beszélgetés 2000-ben Lengyel Lászlóval D 1—Bizonyára emlékszel még a 2000 alapítására, ahogy 1988-ban Horváth Ivánék lakásán ülünk és a leendő lap címén vitatkozunk, végül is Mészöly Miklós baráti tanácsát fogadva meg: ha egyszer mindjárt 2000, miért ne legyünk „2000" mi is? Miért ne választhatnánk egy irodalmi lapnak betűcím helyett ilyen futurisztikus számcímet? Talán még mások bosszantására is: „miénk a jövő!" Istenem, hol volt az akkor már! A szó, hogy „2000" bizsergetően fantasztikusnak hatott. De talán még most, 1999-ben is ugrás választ el tőle. Mert aki egyről akar kettőre jutni, annak ugrania kell. Mindenesetre eltelt tíz év a lap indulása óta, és itt állunk ugrásra készen a 2000 kapujában, de a világ képe alig változott valamit, sehol semmi sci-fi, semmi fantasztikum, semmi hiperrealitás. Az, ahogy a 20. századi emberiség képzeletben olykor eljátszott ilyen fantasztikus távol-közeli évszámokkal, vagy létrehozott ilyeneket -„1984", „2000" -, végül is elég messze esett ezeknek az éveknek a valóságától. Persze, talán csak azért, mert az egyik képzeletjáték volt, a reménység és a rémület fantazmája, a másik meg hétköznapi élet, a mi életünk, napi tapasztalat. De az is lehet, hogy egyszerűen nem érzékeljük a 2000. év fantasztikumát, hogy a belenövés, a megszokás, a hétköznapivá válás, az idomulás-hasonulás folytonossága fedi el a tényleg bekövetkezett fantasztikumot, a technikai fantasztikumot, a politikai fantasztikumot, az erkölcsi fantasztikumot, amit viszont az ezredvégi művészek és gondolkodók „túlfeszített lényeglátása" antropológiai fordulatként, humán-ökológiai katasztrófaként, „közelítő anarchiaként" , „új középkorként", „globális koncentrációs táborként" vizionál. Te hogy látod ezt az egészet? Azt gondolom, azért nem érezni most a fantasztikumot, mert a 20. század jó tíz évvel 2000 előtt, egészen pontosan 1989-1991 között már véget ért. A fantasztikum tehát már megvolt. Történelmi értelemben előbb zárult le a század, mint kronológiailag. És az ember a történő időben él, nem a kronológiai időben. - A 20. század nemcsak előbb ért véget, később is kezdődött. - Úgy van, 1914-ben. Viszont attól, hogy a 20. század már rég véget ért, még nem biztos, hogy elkezdődött a 21. század. Vagyis - és volt már ilyesmi más korszakokban is - itt állunk egy század elmúltával, anélkül, hogy elkezdődött volna az új. Persze, lehet, hogy már elkezdődött, csak mi még nem tudunk róla. Nem ismerjük azt az eseményt, amely a későbbi kifejtés szempontjából döntő lesz. De azért a 20. század történeti végének - 1989-91-nek - a fantasztikumát így vagy úgy mindenki átélte. Először is a szovjet külső birodalom - Lengyelország, Magyarország, Csehszlovákia, az NDK - összeomlása, illetve kiválása 1989-90-ben, majd a Szovjetunió államkeretének szétesése 1991-ben lezárt egy hosszú történelmi folyamatot. Azt a folyamatot, ami ebben a „rövid 20. században" az első világháborúval és az orosz forradalommal kezdődött el, és az orosz szocializmus történelmi kihívásán, a fasiszta típusú totalitárius rendszerek kialakulásán, a második világháborún, a hidegháborún, a gyarmatrendszerek széthullásán át a szovjet szuperhatalom kialakulásában, a Jaltai békerendszerben és harmadik világháborúval fenyegető amerikai-szovjet szembenállásban kulminált. Ez az idő ért véget 1989-91-ben. Ez a vég volt a fantasztikum, ha tetszik, ez maga volt 2000! Sőt, szerintem a lap címválasztásába is ez a fantasztikum, ennek a tíz év előtti történelmi fordulatnak vagy ugrásnak a fantasztikuma sűrűsödött bele. Ha már fölidézted Horváth Ivánék lakását, ott 1988-ban, akkor idézzük föl azt is, hogy milyen fantasztikum volt nekünk, negyvenes értelmiségieknek, szabadon, saját elhatározásból, először életünkben lapot indítani. Hiszen egy évvel korábban, 1988-ban, amikor elindultunk volna, még nem kaptunk rá lapengedélyt. Akkor még kérni kellett, folyamodni érte. Nem hőstörténetet akarok most regélni a maroknyi értelmiségi ellenállóról a Kádár-rendszer „kemény" diktatúrájával szemben, csak érzékeltetni próbáltam az indulás idejének különlegességét. Senki nem hitte közülünk, hogy a rendszer az összeomlás előtt áll. Ha valaki azt mondja nekünk 1989-ben, amikor elindítottuk ezt a lapot, hogy tíz év múlva így fogunk itt ülni, ez lesz a státuszunk, az állásunk, a helyünk az életben, ez lesz Magyarország státusza, így fog kinézni Kelet-Európa, a magyar LENGYEL LÁSZLÓ